Talán nincs is olyan, aki ne szeretné a szamócát, amit a köznyelvben egyszerűen eperként szoktunk emlegetni. Azonban ez a különleges piros bogyó valójában sem nem eper, sem nem gyümölcs, a felületén pedig nem magok találhatók. De akkor mi?

Leegyszerűsítve gyümölcsnek nevezzük a növény érett, általában lédús, húsos magházát vagy magházait, zöldségnek pedig a növény ehető részeit. Ezért van az, hogy ha szigorúan botanikai szempontból nézzük, akkor például a paradicsom vagy a paprika is gyümölcsnek számít, mivel magokat tartalmaz, de a hétköznapi nyelvben gyakran zöldségként említjük, mivel főzés során zöldségként használjuk fel.

Az eper (Fragaria x ananassa) viszont – szintén szigorúan botanikai szempontból – nem számít gyümölcsnek, ugyanis az a virág magházából képződő, a magvakat magába foglaló és védő szerv. Ezzel szemben

az eper egy áltermés, ami virágot tartó szárrész kiszélesedése, azaz a vacokból képződik.

Miután a növény megtermékenyül, ez a vacok növekedni kezd, ebből lesz az eper, amit mi is előszeretettel fogyasztunk frissen, süteményként vagy lekvárként. Ebből talán pedig már sejthető is, hogy a felületén található világos színű „magocskák” sem igazi magok, hanem az eper valódi termései, amit aszmagoknak nevezünk.

És hogy miért is nem eper az eper?

A fán termő eper lehet szinte fekete vagy fehér színű is (Fotó: Getty Images)

Epernek valójában „hivatalosan” az eperfán termő lédús bogyókat nevezzük. Az egyes helyeken szederfának is nevezett növény (Morus alba vagy Morus nigra) eredetileg Ázsia nyugati részéről származik. Levelei oválisak, tojásdadok és szív alakú alapokkal rendelkeznek, zöldek, ősszel sárgás-vörösre változnak. A gyümölcsök aprók, fehérek, sötétlila vagy fekete színűek, általában hosszúkás, tojásdad alakúak, enyhén édes vagy savanykás ízűek. Éretten frissen vagy felhasználásra szedhetők, és sokféle desszert, lekvár, dzsem, sütemény és likőr alapanyagaként szolgálnak. A leveleket teaként is fel lehet használni, valamint gyógyászati célokra.

A köznyelvben az epernek nevezett bogyó valójában a földi eper vagy szamóca (ez utóbbi a helyes szakmai elnevezése).

A két kifejezés különbsége, nemzetközi, nyelvtani, és nyelvtörténelmi értelmezésben nem tisztázott. Érdekesség, hogy létezik belőle szinte teljesen fehér színű is, amelynek íze kissé citrusosabb, az aszmagjai pedig pirosak is lehetnek, de ettől függetlenül gyakorlatilag minden másban megegyezik a vörös színű társával.

A fehér színű földieper gyakorlatilag mindenben megegyezik a piros színű társával (Fotó: Getty Images)

Angolban strawberrynek, azaz szalmabogyónak nevezik. A szalma, azaz a straw valószínűleg egy elhallásból jött, és a strown berry, azaz szórt bogyó elferdítése. Ez a növény korai elnevezése volt, amely arra a tényre utalt, hogy mivel az eper növény hajtásokat nevel és terjed, bogyói szétszóródnak a földön. Mások szerint a név onnan ered, hogy az angol fiatalok vadon szedték a szamócát, és fűszálakra felnyársalva árulták azt a jónépnek. Más források szerint pedig egyszerűen a földművesek praktikájából származik, miszerint – hogy megússzák a kapálást – a tövek és a sorok közé szalmát szórtak, hogy a gyomok a fény hiányában ne tudjanak kifejlődni.

A bogyó megnevezés is téves, hiszen a bogyós gyümölcsök egyik definíciója az, hogy egyetlen virágból származnak, és egy vagy több magvat is tartalmaznak.

Az eper azonban (ahogy azt már fentebb is kifejtettük) nem felel meg ennek, de mivel formája hasonlít a bogyókéhoz, és az íze édes, ezért hétköznapi nyelvben simán a bogyós gyümölcsökként emlegetjük. Az ilyen különbségek és téves nevezések a botanikai terminológia és a hétköznapi nyelv között előfordulhatnak, de ez nem olyan nagy probléma, hacsak nem ebből szeretnénk diplomázni. 

Az érdekességeknek pedig még nincs vége! Tudtad azt, hgy érdemes wc-papírt teni a hűtőbe? Kattints ide, és eláruljuk, hogy miért!

Kiemelt kép: Getty Images