A díváli (diwali) az év legfényesebb és legörömtelibb ünnepe, amely a fény, a jóság és a szeretet győzelmét jelképezi a sötétség és a gonosz felett. Bár eredetileg a díváli egy hindu ünnep, gyakran más vallások képviselői is csatlakoznak hozzá, így a sokszínűség és az összetartozás jelképe is lett. Az indiaiak szeretnek ünnepelni, minden életeseménynek megadják a módját, így a díváli sem csak egy napra korlátozódik, akár két héten keresztül is tarthat. Minden háztartás kicsit másképp ünnepli, saját szokásokat alakítanak ki, de a legáltalánosabb, hogy az ünnep előtt alaposan kitakarítják az otthonokat, templomba mennek, hagyományos fogásokat készítenek, gyertyákat gyújtanak és különböző fényeket csempésznek a lakások és házak minden sarkába.

Emellett zenével, tánccal és hangosan durranó petárdákkal, tűzijátékkal is megadják a módját az önfeledt szórakozásnak. 

„A külsőségek mellett a lelki kapcsolódásnak is nagy jelentősége van, díváli alkalmával összegyűlnek a régen látott családtagok és barátok, hogy együtt töltsenek minőségi időt, így erősítve meg egymáshoz való kötődésüket. Közben új ruhákkal és édességekkel is megajándékozzák egymást” – mesél tökéletes magyarsággal a fény ünnepéhez kapcsolódó szokásokról Ranjeet Singh Dhillon, indiai üzletember, aki a 1991 óta él Magyarországon, és az itteni indiai közösség és gasztronómiai élet mozgatórugója.  

„A fény mellett a jólét ünnepe is ez – magyarázza a négy éve Kalkuttában élő Parmar-Bakos Bettina kulturális antropológus, aki férjével egy éttermet üzemeltet. – Ganésa és Laksmi istenek szobrait teszik ilyenkor az oltárra – méghozzá minden évben újat –, és

azért gyújtják a fényeket a bejáratoknál és az ablakokban, hogy Laksmi, a szerencse istennője meglássa ezeket, és betérjen a házba, az új évre szerencsét és persze pénzt hozva magával.

Számomra ez nagyon erősen a pénzről szól egyébként. De sokan ünneplik díválit, például a férjem édesanyja is gyújt mécsest, pedig a család pandzsábi szikh, tehát nem hinduk.” Bettina szerint az egzotikusnak tűnő ünnep valamiben mégiscsak nagyon ismerős lehet számunkra: „Az emberek ilyenkor hazautaznak, összegyűlnek a családok, nagy lakomákat tartanak, és meg is ajándékozzák egymást. Kicsit úgy üneplik, mint nálunk a karácsonyt.”

Fotó: Getty Images

Mit esznek?

És hogy mit esznek díváli idején? „Az igazán vallásosak a díválit megelőző napokon különböző rítusokat tartanak – például minden nap másféle olajat tesznek a mécsesbe, az ünnep napján pedig ghít, azaz tisztított vajat– és ilyenkor, ahogyan magán díváli napján is, vegetáriánus ételeket esznek.”

Ahogyan nálunk is minden családnak megvan a maga szokása, hogy mit eszik karácsonykor, úgy Indiában is, díválikor. Bettina azonban elárulta, hogy mi az az étel, ami gyakorlatilag mindenkinél elkészül ilyenkor: az a motichoor laddu (motichoor ladoo), ami egy édesség. A laddu minden gömb alakú édesség neve, rendkívül sokféleképpen készítik. Van, amelyik teljes kiőrlésű lisztből, van, amelyik kókuszból, szezámmagból, grízből, illetve csicseriborsóból áll, mint a motichor laddu. Ez esetben a golyók kisebbek és nagyon puhák, szinte szétolvadnak az ember szájában. 

Motichoor Laddu (Fotó: Getty Images)

Motichoor Laddu recept

Elkészítése

A tésztához:

• 100 gram csicseriborsóliszt
• 150 ml víz
• olaj a sütéshez  (ghíben is kisüthetjük, de akkor az utolsó lépésben hagyjuk el az extra ghít)

Cukorsziruphoz:

• ételfesték
• fél csészényi víz
• 3/4 csésze cukor

Az összeállításhoz:

• egy evőkanálnyi forró víz
• 1 evőkanál olvasztott ghí

A tészta elkészítéséhez szitáljuk át a csicseriborsólisztet, majd adjuk hozzá a vizet, közben folyamatosan kevergessük, amíg teljesen csomómentes, a palacsintatésztánál valamivel sűrűbb állagú tésztát kapunk. Ha a tészta elkészült, öntsük egy habzacskóba, és kössünk csomót a nyitott végére. Fontos, hogy nagyon kicsi legyen a zsák végén a lyuk, mert most jön a sütés vicces része, uyganis egészen apró gyöngyöket kell majd sütnünk. Ehhez melegítsük fel az olajat 170 C-ra (tehát mérsékelten legyen forró). A zacskóból bele kell spriccelnünk a tésztát az olajba: a kis sugár, ahogy a forró olajba spriccel, gyöngyökké fog összeállni. Közepes lángon süssük a gyöngyöket aranybarnára, de ügyeljünk rá, hogy ne süssük túl őket. Ezután egy mérőkanállal tegyük át egy szűrőbe, hogy lecsöpögtethessük a fölösleges olajat. A gyöngyöket helyezzük át egy papírtörlőre, majd hagyjuk kihűlni.

A cukorszirup elkészítéséhez tegyük az ételfestéket és a vizet egy tálba, keverjük el jól, hogy homogén legyen a színe. Vegyünk elő egy serpenyőt, tegyük bele a cukrot és a színezett vizet, majd folyamatosan kevergetve magas lángon oldjuk fel a cukrot. Ha a cukor feloldódott, vegyük lejjebb a hőfokot, öntsük bele a tésztagyöngyöket, majd főzzük, amíg a cukorszirupot teljesen felszívják a gyöngyök. Ha túl gyorsan történik mindez, és úgy érezzük, kiszárad a tészta, adjunk hozzá még egy evőkanál vizet, és türelmesen főzzük.

Ez nagyon fontos, ne akarjuk túl magas hőfokon túl gyorsan elkészíteni, mert akkor kemény lesz, a cél pedig, hogy olyan puha legyen, hogy szétolvadjon a szánkban.

Ha jól magába szívta a szirupot, vegyük le a tűzről, fedjük le a serpenyőt, és hagyjuk még 10 percig pihenni a masszát. Tegyük át egy tálba, és hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Ezután keverjük hozzá a ghít (emiatt lesz könnyű formázni, és ad neki egy extra finom ízt is), és gyúrjunk belőle golyókat. Ízlés szerint díszíthetjük. Indiában dinnyemagot is tesznek a masszába formázás előtt, illetve pisztáciával, füstfóliával díszítik.

Ha egy kis vizuális segítség kell, ez a videó jól jön majd:

Sokszínű indiai konyha 

India a Föld legnépesebb, méretében pedig hetedik legnagyobb országa, így területének nagyságához mérten gasztrokultúrája is rendkívül sokszínű és gazdag. Hogy milyen alapanyagokat, fűszerezést használnak vagy épp milyen elkészítési módot alkalmaznak, azt több tényező is befolyásolja.

Lehet a régiók között különbség, hat rá az évszakok változása és az eltérő természeti adottságok, de a vallási hovatartozás és a kaszt is meghatározza. A legtöbb háztartásban szinte mindig kerül az asztalra rizs, kenyérlepény (naan vagy chapati), hüvelyesek (lencse, csicseriborsó), szezonális zöldségek és gyümölcsök, tejtermékek. A lakosság körülbelül 30%-a vegetáriánus, a húsfogyasztók pedig általában csirkét, bárányt vagy halat választanak főként vallási okokból. A sertést a legtöbb vallás tisztátalan állatnak tekinti, a szarvasmarhát a hinduk szent állatként tisztelik.

Az indiai utcai ételek fűszeresek, ízletesek és legtöbbször friss alapanyagokból készülnek a szemünk láttára. Egyedi ízviláguk és olcsóságuk miatt népszerűek a helyiek és a turisták körében is. A fogásokat gyakran kézzel vagy kis evőeszközökkel fogyasztják, sokszor szűk helyen ülve, ami közösségi élményt is ad, fontos részt képezve ezzel az indiai kultúrában.

Az egyik legismertebb street food fogás a kati roll. A parantha kenyérbe töltött tekercsben a fűszeres csirkehús vagy a vegetáriánus töltelék mellé friss zöldségeket és menta szószt tesznek.

Az étel egyszerűnek tűnik, azonban két fontos tényező miatt nem lehet otthon elkészíteni. Az egyik az indiai liszt, a másik pedig a speciális kemence. Ezt a titkot az Indigo Express séfje, Somanat árulta el, aki Budapest belvárosában nap mint nap számos hagyományos indiai street food ételt készít el.  

Érdekel az indiai konyha? Próbáld ki Joshi Bharat kedvenc hazai fogását is, amelynek receptjét ő maga osztotta meg velünk!

Kiemelt kép: Getty Images