A 38 éves, ohiói kétgyermekes anyuka, Kristin Fox 2020 márciusában, néhány nappal a világjárvány kirobbanása előtt influenzaszerű tüneteket észlelt magán. Mivel ő is jól tudja, hogy az influenza nem játék, azonnal a sürgősségire sietett, ahol egy évek óta hatástalannak és kifejezetten károsnak kikiáltott gyógyszert írtak fel neki.
Mivel a nő megbízott az őt ellátó orvosok szakértelmében, a gyógyszert azonnal szedni kezdte – másnapra azonban rosszabbra fordult az állapota. „A kanapén pihentem, és a legjobb barátommal cseteltem. Amikor megkérdezte, hogyan érzem magam, azt írtam vissza neki, hogy úgy, mintha haldokolnék. Ez volt az utolsó üzenet, amit neki írtam” – idézte fel a nő nemrégiben a People-nek.
Két óra elteltével Fox megkérte az egyik egészségügyben dolgozó ismerősét, hogy nézzen rá az otthonában. Nem sokkal később pedig (kevesebb mint 24 órával az első, sürgősségin tett látogatása után), a nő ismét a kórház felé tartott. Elmondása szerint azóta sem emlékszik, hogy mi történt vele ezután…
A nő csak később tudta meg, hogy szeptikus sokkot kapott. „Lilulni kezdtem, ezért mesterséges kómában tartottak. Azt mondogatták, hogy valamilyen fertőzésem lehet, de egészen másnapig senki sem mondta ki, hogy szepszisről, azaz vérmérgezésről van szó. Figyelmeztettek, hogy az erre kapott gyógyszerek miatt fel kell készülnöm némi végtagvesztésre, azt gondolták, benne van a pakliban, hogy elveszíthetem valamelyik lábujjamat, esetleg néhány ujjamat… Arról szó sem volt, ami aztán valójában történt” – idézte fel az anyuka.
Március 27-én Fox mindkét lábát térd alatt, majd április 6-án mindkét karját könyék alatt amputálták.
„Április 9-én volt a 39. születésnapom, amit orvosilag előidézett kómában töltöttem” – emlékezett vissza. A nő úgy fogalmazott, az egész élmény szürreális volt számára, hiszen egyik nap még influenza miatt ment be a kórházba, majd másnap karok és lábak nélkül ébredt fel – ráadásul közben kitört egy világjárvány is. „Mikor felébredtem, és az emberek körülöttem mind maszkban és védőfelszerelésben voltak, azt sem tudtam, mi történt” – mondta.
Így él végtagok nélkül a kétgyermekes édesanya
„Nincs semmi, ami változtathatna a történteken – mondja Fox. – Soha nem fogom visszakapni a karjaimat és a lábaimat. Az életem örökre megváltozott.” A nő hetekkel később hagyhatta el csak a kórházat és láthatta a történtek óta először akkor 9 éves fiát, Landont és 7 éves lányát, Laikent. „Nem akartam, hogy a gyerekeim így lássanak – idézte fel. – Amikor kiengedtek a kórházból, a férjem a gyerekeinkkel együtt végig követte a mentőautót a hosszú úton, ahogy hazaszállítottak. Olyan rendes volt a mentős, akivel utaztam. Egyszer csak lehúzódott egy benzinkútnál, és azt mondta, biztosan szomjas vagyok. Pedig nem voltam. De ő ragaszkodott hozzá, hogy megálljunk, ugyanis így újabb 20 percet együtt tölthettem a gyerekeimmel az utazás során. A mentős leszögezte, hogy igenis szükségük van rá, hogy láthassák az édesanyjukat. Isten áldja, annyira kedves volt tőle!”
Fox ezután 12 héten át, minden nap három órányi fizikoterápiás kezelést kapott a pennsylvaniai Pittsburgh-i Egyetem Orvosi Központjának Rehabilitációs Intézetében. „Úgy voltam vele, hogy muszáj győznöm, mert a gyerekeimnek szüksége van rám. El is temethettek volna. De nem tették. Harcolnom kell összeszorított fogakkal minden egyes nap, hogy az anyjuk lehessek, mert szükségük van rám” – összegezte. A nő azóta is tartja magát ahhoz, hogy viselkedésével példát kell mutatnia másoknak.
„Iskolatitkár vagyok, a diákjaim felnéznek rám, ahogyan más fiatalok is,
a gyerekeim barátai, az unokahúgaim és az unokaöcsém szintén. Az, hogyan reagálok a történtekre, végső soron meghatározza, hogy ők hogyan gondolkodnak minderről. Ha nem léptem volna harci üzemmódba, az rájuk is kihatott volna” – szögezte le.
Kiemelt kép: Illusztráció – Getty Images
