Nem túlzás azt állítani, hogy gyermekkora óta, ahogy ő fogalmaz, a kedves lányok passzivitásával tűrte, hogy mások rendelkezzenek teste és szavai felett, ám életrajzi kötetében – azután, hogy 2021-ben kiszabadult apja tizenhárom éven át tartó gyámsága alól –, Britney Spears végre azért ragadja magához a mikrofont, hogy megossza a világgal saját narratíváját.
A már több mint egymillió példányban elkelt könyvben a számára kulcsfontosságú mozzanatokat eleveníti fel olvasónak őszinte nyíltsággal, a csillogás mellett kitérve a színfalak mögötti sötét időszakokra is. A mesébe illő, ám érezhetően vészjósló kezdeteket, a Justin Timberlake-el való szakításkor bekövetkező törést, majd a #FreeBritney mozgalmat felélesztő gondnokság döbbenetes részleteit. Csapongó, kronológiailag mégis összeszedett memoárjában
a soha ki nem mondott megéléseken túl az olyan, közvélemény számára ismert körülmények mögé is betekinthetünk, mint idegösszeomlása vagy magánéleti botrányai.
Ambivalens gyermekkor Louisiana-ban, a Mickey Mouse Club idilli világa, debütáló sikerei, a kíméletlen Diane Sawyer lakásinterjú és a sorsdöntő Onyx Hotel turné, melytől fogva látványosan lejtmenetet vettek a történtek, csupán a kezdet. Az igazi érzelmi hullámvasút a könyv felétől veszi kezdetét, és bármennyire szeretnénk hinni, valami azt súgja, a vége sem hozza meg a várt feloldozást.
„A tragédia a családom vérében van”
Britney Spears családja, amikor még minden rendben volt, legalábbis látszólag: Jamie Spears, Bryan Spears, Jamie-Lynn Spears, Britney Spears és Lynne Spears (Fotó: KMazur/WireImage/Getty Images)
Britney a mosókonyhában hallotta először énekelni házvezetőnőjüket, aki a gospel dallamokkal egy új világ kapuját tárta ki a Mariah Carey dalokra már ekkor videókat készítő kislányban. Miután ötévesen megnyert egy helyi táncversenyt, édesanyja a környéken rendezett megmérettetésekre is elvitte, így hamarosan rendszeres repülőutakat tettek New Yorkba, ahol a színházi élet jelentett visszaigazolást a tehetséges Britney számára. Második meghallgatásán a vágyott Mickey Mouse Clubba is felvételt nyert, a népszerű televíziós műsorban többek között Ryan Goslinggal, Christina Aguilerával és Justin Timberlake-el forgattak zenés-táncos jeleneteket.
„Már nem kételkedtem benne, hogy ezt akarom csinálni – énekelni és táncolni” – írja erről az időszakról, melyben az otthoni légkör óriási kontrasztban állt a színpad felemelő reflektorfényével. „Kislány voltam nagy álmokkal. Akkora sztár akartam lenni, mint Madonna, Dolly Parton vagy Whitney Houston.
Voltak egyszerűbb álmaim is, amiket valahogy mégis nehezebbnek tűnt beteljesíteni, sőt, még azt is túl becsvágyónak éreztem, hogy kimondjam őket: Azt akarom, hogy az apám ne igyon többet. Azt akarom, hogy az anyám ne kiabáljon többet. Azt akarom, hogy mindenki rendben legyen.”
Ahogy könyve elején fogalmaz, a tragédia generációk óta kódolva volt a családjában, s nagyapja éppúgy tömte néhai nagymamáját lítiummal, ahogy Britney apja tette ezt lányával a gondnokság ideje alatt. A nagyapa, idősebb June Spears erőszakos ember hírében állt, aki két feleségét is beutalta a mandeville-i elmegyógyintézetbe. Miután Britney vérszerinti nagymamája elveszítette alig három hónapos kisbabáját, agyonlőtte magát egy vadászpuskával kisfia sírjánál. June Spears mindeközben gyermekeit, köztük Britney apját is bántalmazta, aki alig múlt tizenhárom éves, amikor édesanyja öngyilkos lett.
„Apám közömbös, rideg és utálatos volt velem. Erőszakosan viselkedett az anyukámmal, ráadásul azok közé az alkoholisták közé tartozott, akik napokra felszívódnak. Jobban örültem, ha nem is láttam”
– írja Britney apjával való kapcsolatáról, akinek alkoholproblémái miatt a család folyamatosan adósságokban úszott. A gondolatoktól, szorongástól és félelmektől zsongó háttérzajt a zene, az éneklés tompította, és bár a családi nehézségeken úgy érezte, nem változtathat, szereplés közben mindig sebezhetetlenné vált.
Britney Spears 1999-es turnéján Chicagóban (Fotó: Paul Natkin/WireImage/Getty Images)
A média támadta, a férfiak cserben hagyták
„Csak azt tudtam, hogy imádok énekelni és táncolni, szóval bármelyik isten szállt is le, hogy ezt elintézze nekem, ki fogok tenni magamért” – ezt már az első demófelvételek időszakáról írja, melyből csakhamar stúdió munkák egész sora nőtte ki magát. A Baby One More Time videójához már ő maga találta ki a koncepciót, és mint azt jól tudjuk, itt a sikerszéria messze nem ért véget.
„Minden nap történt valami új. Ha visszagondolok erre az időszakra, olyan, mint egy álom – megéltem a saját álmomat.” Britney élete a pénzügyi és szakmai sikereken túl a szerelem terén is tündérmesébe illően alakult egészen addig, amíg ki nem szivárogtak Justin egyre nyilvánvalóbbá váló nőügyei. A legnagyobb port mégis a könyv megjelenésekor napvilágot látott abortusz eset kavarta, melyről Britney részletekbe menően ír életrajzi könyvében. „A kijelölt napon, Felicia és Justin jelenlétében bevettem azokat a kis pirulákat. Kellett valami fájdalomcsillapítás. Kellett egy orvos. Halálra rémültem. Ahogy ott feküdtem, azt hittem, meg fogok halni. Amikor azt mondtam, fájdalmas volt, azzal meg sem közelítem a valóságot.
Máig ez volt a leggyötrelmesebb dolog az életemben, amit elszenvedtem. Ennek ellenére nem vittek be a kórházba. Justin bejött a fürdőszobába, és lefeküdt mellém a padlóra. Idővel azt gondolta, a zene talán majd segít, ezért elment a gitárjáért, visszafeküdt mellém és játszani kezdett.”
Ahogy életében, úgy a memoárban is érezhető ezen a ponton a lelki értelemben vett mélyrepülés. Az üzenetben történő szakítás utáni sokkos állapot pihenés helyett monoton munkával telt, és Britney maga is bevallja, nem hagyott magának elég időt, hogy begyógyuljanak a szakítás sebei. A kegyelemdöfést Justin Timberlake Cry me a river című bosszúdala adta meg, s bár Britney nem tör pálcát egykori szerelme felett, a megszégyenítés keserűsége kiérezhető szavaiból. „Hollywood mindig is inkább kedvezett a férfiaknak, mint a nőknek. A Cry me a river nagy siker lett. Mindenki szívből vele érzett. Engem pedig megszégyenítettek.”
Britney Spears és Justin Timberlake a Radio City Music Hall központban, New Yorkban (Fotó: Kevin Mazur/WireImage/Getty Images)
„Gyerekként is mindig gyötört a bűntudat és a szégyen, az érzés, hogy a családom egyszerűen rossznak tart. A szomorúságtól és a magánytól úgy éreztem, mintha ez valahogy az én hibám lenne, mintha megérdemelném a boldogtalanságot és balszerencsét. Tudtam, milyen távol áll az igazságtól az, ahogyan a kapcsolatunkat ábrázolják, mégis úgy képzeltem, ha szenvedek, akkor biztos rá is szolgáltam.” A Britney-re irányuló rivaldafény csak felerősítette szorongásra való hajlamát, mely a Diane Sawyerrel folytatott megalázó interjúban csúcsosodott ki.
„Az az interjú lett a töréspont – mintha átállítottak volna bennem egy kapcsolót. Éreztem, ahogy a sötétség szétárad bennem.”
A tömeges véleménynyilvánítások és a nyomasztó Onyx turné után Britney Spears Kevin Federline karjaiban vígasztalódott. A kötet ettől az időszaktól fogva az anyaság, az otthonteremtés témakörét dolgozza fel, az állandóságért, a békéért folytatott mindennapos küzdelmet a sajtóval, és rövid idő után már saját férjével is. Britney bevallja, még a legmélyebb mélypontján is érdekelte, mit gondolnak róla, annak ellenére, hogy a paparazzók zaklatása miatt sokszor teljesen elveszítette az irányítást élete felett. A Justinnal való szakítás, az Onyx turné megpróbáltatásai és a házasság olyasvalakivel, aki senki szerint nem illett hozzá, majd az erőfeszítések, hogy jó anya legyen – ezeken a megpróbáltatásokon még a legjobb albumának vélt Blackout sem tudta átsegíteni.
„Én mindig igyekeztem, hogy a kedvére tegyek másoknak – a szüleimnek, a rajongóimnak, mindenkinek. Biztosan az anyámtól tanultam, hogy ilyen gyámoltalan legyek. Láttam, hogyan kezelte őt a húgom vagy az apám, amit ő szó nélkül hagyott.”
A gondnokság alatt az öngyilkosságot is fontolgatta
A gondokat csak tetézte a váláskor a gyermekelhelyezéssel zsaroló Kevin Federline, aki minden ballépést kihasznált, hogy megfossza Britney-t két gyermekétől. Volt olyan alkalom, amikor kommandóscsapat tört rájuk, miután hosszú hetekig nem látta őket, így a fürdőszobába zárkózott fiaival, csakhogy még egy kis időt együtt tölthessen velük. Férje igyekezete, hogy meggyőzze a körülötte élőket, Britney képtelen uralkodni magán, ezért a gyerekek nem maradhatnak vele, megtette hatását.
Britney Spears és Kevin Federline a New York-i Marquee-ben találkozik 2005. november 19-én. Válásuk két évvel később, 2007-ben történt (Fotó: James Devaney/WireImage/Getty Images)
Ekkortájt történt az ominózus hajvágás, melyből a média világraszóló botrányt csinált. „Egyedül azt nem értette senki, hogy a fájdalom miatt gőzöltem be. Elvették tőlem a gyerekeimet. Évekig voltam jókislány. Kedvesen mosolyogtam, míg a tévéműsorok házigazdái a mellem valódiságán csámcsogtak; míg az amerikai szülők azt mondogatták, hogy tönkreteszem a gyerekeiket a haspólóimmal; míg az öltönyösök leereszkedően a kezemet paskolgatták, és sok millió eladott lemez után is a szakmai döntéseimet kritizálták; míg a családom úgy kezelt, mintha én lennék a testet öltött gonosz. Elegem lett.”
„Az évek során voltak alkalmak, amikor szükségem lett volna az apámra, de hiába nyújtottam felé a kezem, nem találtam sehol. Azután, amint eljött az ő ideje és a gondnokom lehetett, mindjárt előkerült. Számára mindig minden a pénzről szólt.
A memoár utolsó harmada szövegileg is tükrözi a fullasztó légkör hangulatát, melyet a gondnokság alatt családja teremtett az ekkorra már többszörösen traumatizált Britney köré. Miközben rokonai szabadon jártak-keltek, szórakoztak és vásároltak, beszélgetőműsorokban szerepeltek, könyvet írtak és élvezték az általa, kemény munkával megkeresett jövedelmet, Britney heti zsebpénzt kapott, robot üzemmódban éjt nappallá téve koncertezett, azt ette, itta, amit előírtak neki, és egyetlen percében sem maradhatott őrizetlenül. Memoárjában vallja, gondnoksága alatt az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta. „Akárhány rajongóm is volt világszerte, a szüleim láthatóan úgy gondolták, hogy nem sokat érek.”
Tüntetők sorakoznak fel a #FreeBritney mozgalom zászlaja alatt 2021. november 12-én Los Angelesben (Fotó: Chelsea Guglielmino/Getty Images)
Mint írja, már nem maradt ereje küzdeni, kizárólag gyermekei láthatóságáért cserébe ment bele a játékba és tűrte, hogy bepoloskázzák, megmondják, kivel töltsön időt, ha pedig energetizáló étrendkiegészítőket találtak a rendszeres vérvételek során, a több hónapnyi értelmetlen rehabot is. Épp az utolsó ilyen alkalom és az egyre inkább körvonalazódni látszódó #FreeBritney mozgalom nyitotta fel a szemét, ettől a ponttól fogadott új ügyvédet és állt ki az egész világ szeme elé a bíróságon. Apja gondnoki státusza után 2021 novemberében a teljes gondnokságot is felfüggesztették, az azóta eltelt hónapokban Britney napról napra próbálja újjáépíteni az életét. Ahogy ő fogalmaz, most nem a zenei karrierje a legfontosabb, inkább a lelki életének rendberakását tartja szem előtt. „Itt az ideje, hogy ne a mások által elvárt valaki legyek, hanem végre megtaláljam önmagam. Tizenhárom éven át nem ehettem azt, amit megkívántam, nem költhettem kedvem szerint a pénzemet, nem vezethettem, nem ihattam alkoholt, de még kávét sem.
Női mivoltomat a szabadság adta vissza, hogy végre azt tehetem, amit csak akarok. A negyvenes éveimben járva új dolgokat próbálok ki. Olyan sokáig elnyomták a bennem lévő nőt. De most teljes gőzzel élek.”
Itthon az Alexandra Kiadó jóvoltából megjelent életrajzi kötetben az említetteken túl Britney legkedvesebb emlékeiről, a sztárélet árnyoldaláról és a kreatív munka kulisszatitkairól, továbbá Madonnával való szoros barátságáról is olvashatunk.
Kiemelt kép: Kaptás Erika
