A családomban főként a frissen, kotyogósban főzött kávét szerették, a kávéfőző gépek csak a kilencvenes években jöttek divatba. Szinte előttem van, hogy minden közösen elköltött vasárnapi ebéd után szertartásosan kávéztak a felnőttek. A ma már retrónak mondható üvegpohárban számomra kissé szúrós szaggal gőzölgött az éjsötét nedű, és a páracseppek kiültek a pohár szélére egészen addig, amíg a nagymamám jól meg nem küldte a kávé tetejét a szifonból kispriccelő habtejszínnel.

„Véletlenül” mindig túl sokat nyomott, így hát segíthettem leenni a felesleget. Ahogy kanalaztam a tejszínhabot, időnként belefordult a kávéba is, egy kissé kesernyés, de érdekes ízt adva a habnak. Így kóstoltam először kávét. (Később inkább külön pohárban kaptam egy kis habot, illetve az akkor luxusnak számító sűrített tejet is képes voltam kiskanállal eszegetni.)

Az elcsábulás

A valódi kávéivás azonban jó ideig váratott magára, sokáig valamiért a szagát sem szerettem, bár az is lehet, hogy csak azért, mert gyakran keveredett a dohányfüsttel. Egy két instantporos cappuccinotól eltekintve az első komolyabb kávét a nászutunk alatt ittam. Amikor megérkeztünk a szállodába, és lementünk ebédelni, várandósan felcsillant a szemem, mert az étlapon megláttam, hogy van az egyik nagy kedvencem: gulyásleves igazi házi csipetkével. Megrendeltük, kihozták az ebédet, csipetke azonban sehol. Térült-fordult a pincér és megkérdezte, ízlik-e az ebéd? Elmondtam neki, hogy kicsit csalódott vagyok, mert a leves ugyan nagyon finom, de pont ami miatt választottam, a házi csipetke nincs benne.

Amikor befejeztük az ebédet, a felszolgáló egyszercsak megjelent két gyönyörűen feldíszített habos csodával. Mondtuk neki, hogy ezt nem mi rendeltük, majd elmosolyodott és hozzátette: a szakács szíves elnézésüket kéri, de elfogyott a hozzávaló a csipetkéhez (a liszt meg a tojás egy konyhában? – kérdeztem magamban), ezért engesztelésül két fullextrás desszertkávéval leptek meg minket. A ház ajándéka. Hát valahogy így kezdődött.

A várandósság alatt nyilvánvalóan a hormonok is megkavartak, mert utána kifejezetten elkezdtem megkedvelni a kávé ízét.

Persze azt is lehet, hogy gyerek, munka és tanulás mellett a szervezetem így kiabált egy kis extra energiáért…

Később, a szabadidőmben szívesen jártam kávészemináriumokra és barista bemutatókra, ahol sok érdekességet megtanultam. Az egyik, hogy ha igazán kávéházi minőséget szeretnénk elérni, nem hűtőhideg tejjel hígítjuk a forró kávét, hanem a tejet melegítjük fel mellé. Ha kávékapszulából főzünk, sosem szabad kétszer ugyanazt használni, mert a kávé eltűnik, a főzet sokkal világosabb lesz – innen lehet tudni, simán csersavas meleg vizet iszunk. (Pfújj… Ezt mondjuk szerencsére sosem próbáltam, de érdekes volt hallani.) Viszont, ha összegyűjtjük akár a kapszulákból, akár a kotyogósból a használt kávézaccot, az a szobanövények földjére terítve még értékes tápanyagokat ad bizonyos virágoknak.

Egy másik kóstolón megtanultam, hogy még az olyan tejjel, cukorral kávét megszentségtelenítők is, mint én képesek meginni a sima feketekávét, ha egy csipet sót szórnak bele.

Az ugyanis meglepő módon semlegesíti az édesítetlen kávé kesernyés savas izét. (Balázs Barbi cikkében további hasznos kávékészítési tippeket olvashatsz.) Választás terén sok mindenre nyitottabb lettem, de továbbra is inkább a desszertkávét részesítem előnyben, még ha az olasz kávé imádói valószínűleg felhorkannának ezért a „szentségtörésért”.

Kávézás északon és délen

Az olaszok az édesítetlen eszpresszót kedvelik a legjobban, a kávézási szokásokat itt a több mint 400 éves történelemmel rendelkező kávéházi kultúra alakította ki. Az eszpresszó egy erős, koncentrált ízű ital, és bár cukor nélkül fogyasztják, gyakran kísérik édességgel, például egy falat keksszel. Ez persze nem azt jelenti, hogy az olaszok semmilyen más verziót nem fogyasztanak szívesen, csupán statisztikailag az eszpresszó a legnépszerűbb.

Amíg délen a napindító erős kávéra esküsznek, addig északon, a svédeknél a napközben hosszú szünetként beiktatott fika rituálét, azaz az aprósüteménnyel, – baráti kapcsolatban beszélgetéssel, munkahelyen külső helyszíni brainstorminggal – egybekötött lassú kávézást részesítik előnyben. Göteborgi látogatásaim során könnyen tudtam ez utóbbi szemlélettel azonosulni. A svéd nyelvet tekintve szórakoztató, hogy számos olyan kifejezésük van, ami nálunk „csúnyaszó”, persze nyilván itt teljesen mást jelent: fika = más, de általában afféle hosszabb, munkaközi kávészünetet takar, aminek jól megadják a módját; köpet = vásárlás; kaka = torta. Ha magyarként egymás mellé rakjuk a torta és kávészünet svéd szavait, már-már vulgárisnak hathat…

Abszolút kávés könyvajánlóm

Így kávézunk mi

A kedvenc kávéházi viccem:

– Kérek, egy koffeinmentes lattét, növényi tejjel és édesítővel.
– Nem is akarod igazán…

És tényleg, vajon mindenképp összefügg a tökéletes kávéélmény a koffeinfogyasztással? A Nielsen 2022-es magyarországi adatai szerint, a minőségi kávézás továbbra is fontos igény, és a válaszadók harmada szerint ehhez bizony hozzátartozik a koffeintartalom is. A koffeinmentes kávé valójában 97% ban koffeinmentes, de mivel a maradék 3%-ra az emberi szervezet érdemben nem reagál, így mentesként emlegetjük. A felmérés szerint koffeinmentes kávé a nők és a fiatalok körében kedveltebb, sőt, 14 százalékuk kifejezetten azért issza, mert jobban kedveli a mentes kávé ízét a hagyományosénál. Bevallom, nem vagyok akkora gurmé, hogy egy vakteszten fajsúlyosan meg tudnám különböztetni a koffeines és mentes kávé ízvilágát, azt viszont tudom, hogy egy kellemes kávéházi beszélgetésre mindig kapható leszek.

Ha érdekelnek a #címkéink sorozat korábban megjelent cikkei, akkor kattints ide!

Kiemelt kép: Nőklapja.hu