Persze, a remek festménynek aztán a polgármester előkelő ismerősei is csodájára jártak, így hamar híre kelt a tehetséges művésznek. Nem sokkal később ostromolni kezdték Holbeint megbízásaikkal az illusztris társaság tagjai, a portrék mellett pedig sorra készültek keze alatt a szebbnél szebb oltárképek és freskók is. Ezekben az időkben lett jó barátja Rotterdami Erasmus, a nagy hatású németalföldi humanista tudós, akin keresztül jutott aztán menedékhez az 1524-es német parasztháború idején Angliában.
Morus Tamásnál való tartózkodása idején Holbein egy újabb arisztokrata kör számos tagjának arcképeit festhette meg – 1531-ben pedig, vélhetően óriási sikereinek hatására is, végleg Angliába költözött. Karrierje hamar szárnyra kapott a szigetországban: 1533-ban már egyenesen a királyi fővadászmester kereste meg, hogy készítsen róla portrét; egy évet kellett várnia rá, és már Thomas Cromwellt is megörökíthette; 2 évvel később pedig maga a király, VIII. Henrik ült neki modellt.
Amikor VIII. Henrikre gondolunk, minden bizonnyal Holbein egyik alkotása elevenedik meg lelki szemeink előtt,
hiszen később még három képet készített az uralkodóról és éppen aktuális feleségeiről, melyeket aztán serényül többszörösítettek a következő évszázadokban.
Ifjabb Hans Holbein, a Tudor-kori Tinder megalkotója
Nemrég tehát e jeles alak, ifjabb Hans Holbein izgalmas életéről írt cikket a BBC is – két mostanában nyílt kiállítás apropóján (egyik a frankfurti Städel Múzeumban, másik a londoni Buckingham-palotában látogatható). Nem kicsit hatásvadász módon a cikkben Holbeinre a „Tudor-Tinder” megalkotójaként hivatkoznak, és, mi tagadás, szerintünk is nagyon találó ez a Deborah Nicholls-Lee fejéből kipattant megnevezés.
Ifjabb Hans Holbein ugyanis nem csupán VIII. Henrik és feleségei arcképeit festette meg anno, hanem a hírhedt frigyek közötti (és átfedő) időszakokban az Európa minden tájáról származó, potenciális feleségjelöltek portréit is.
Boleyn Anna ifjabb Hans Holbein vázlatán (Fotó forrása: Wikipedia)
A történet ezen szála ott kezdődik, hogy Holbein épp a kor egyik legnagyobb botrányának kibontakozása idején érkezett Angliába, azaz mikor VIII. Henrik tiltott szerelme Boleyn Anna iránt bimbózni kezdett. Az uralkodó hivatalosan még Aragóniai Katalin férje volt ekkor, Holbein azonban munkája révén bebocsátást nyert Boleyn Anna szobáiba, ahol aztán egy szál hálóingben ült neki modellt a király szeretője.
Boleyn Anna nem sokkal később a király második felesége lett, de csak 3 rövid évre, 1536-ban ugyanis koholt vádak alapján kivégezték őt – Holbein karrierje viszont (az ekkor induló feleségkeresési projekt okán) ezután kapott csak igazán szárnyra. Henrik megtette udvari festőnek, és még ugyanebben az évben elkészítette (többek között) a király soron következő feleségének, Jane Seymournak a portréját is.
Seymour 1537. október 12-én adott életet a későbbi VI. Eduárdnak, de 12 nappal a szülés után elvitte a gyermekágyi láz – a politikai érdekek által motivált Thomas Cromwell pedig nem teketóriázott sokat, azonnal megkérte Holbeint, hogy fesse meg (de nagyon szépre!) az akkor még csak 16 éves dán Krisztina hercegnő portréját. Bár a terv eleinte igen sikeresnek ígérkezett, végül mégis dugába dőlt: a kép alapján hiába tetszett meg nagyon a királynak az özvegy milánói hercegné, a házasság politikai okokból nem valósulhatott meg (de ennek egyébként, bizonyos források szerint, Krisztina nagyon örült).
Holbein így jutott el aztán Klevei Annához és annak húgához, akik szintén mindketten esélyesek voltak VIII. Henrik negyedik feleségének címére. A szerep, mint ahogy azt a történelemkönyvekből tudhatjuk, végül Annát illette; később őt követte Henrik oldalán Howard Katalin; majd végül Parr Katalin – Holbein pedig mindegyikőjüket megfestette.
Ifjabb Hans Holbein öröksége
„Holbein pozíciója azért lehetett ennyire stabil az udvarban, mert Henrik úgy érezhette, megtalálta a saját Leonardo da Vinci-ját” – fogalmazott a BBC-nek Franny Moyle, a The King’s Painter: The Life and Times of Hans Holbein (magyarul A király festője: Hans Holbein élete és kora) című könyv szerzője.
És Holbein valóban a legnagyobbak között érdemel említést.
„Szerintem Holbein neve többek között azért is maradhatott fenn, mert valódi mestere volt az üzenetközvetítésnek” – magyarázza Moyle. Mi tagadás, a művész egyértelműen zseniálisan játszott a beállításokkal, mesterien manipulálta képei befogadóit ábrázolásaival, és játszi könnyedséggel keltett szimpátiát vagy épp ellenszenvet aktuális modelljei iránt. Sir Richard Southwell portréján például üzenetértékű, hogy meg sem próbálta leplezni a férfi nyakán látható mély tuberkulózisos heget, alanyát pedig egyenesen gőgös pózban örökítette meg. „Southwell nagyon kellemetlen alak volt, tudvalevő, hogy számos barátját elárulta. Képével Holbein valóban megragad valamit ebből az ambícióból és arroganciából” – véli Kate Heard, a Buckingham-palotában látható kiállítás kurátora.
Ifjabb Hans Holbein önarcképe (Fotó: Wikipedia)
Képeinek jelentőségét és erejét tovább fokozza, hogy Holbein korában az emberek többsége írástudatlan volt. Emiatt egyes esetekben akár életbevágó is lehetett, hogy egy-egy portré mit árult el az alanyáról – VIII. Henrik pedig épp ezt kihasználva alkalmazta a propaganda egyik leghatásosabb eszközeként Holbein művészetét. Gondoljunk csak például arra a másolatokban fennmaradt 1537-es portréra, melynek középpontjában Henrik túlméretezett gatyapőce áll – ez a gesztus egyértelműen a király tekintélyének megerősítését és a félelemkeltést szolgálta. Persze, az uralkodónak szüksége is volt némi támogatásra ezekben az időkben, hisz épp karrierje egyik legnagyobb fájába vágta bele a fejszéjét: egyházalapításba kezdett…
Tudtad, hogy a tömérdek kordokumentum mellett Henrik egy korai, Boleyn Annának írt szerelmes levele is fennmaradt? Ide kattintva megnézheted!
Kiemelt kép: Jane Seymour, Klevei Anna és Krisztina dán hercegnő ifjabb Hans Holbein festményein, háttérben VIII. Henrik portréja (Wikipedia/Canva)
