Bár hivatalosan csak annyi volt a feladatuk, hogy gondoskodjanak az uralkodónő minden kívánságáról, valójában ennél sokkal többet tettek, és egyetlen jól irányzott mondatuk megváltoztathatta a történelem menetét. Mindenkinél többet tudott erről Anne Parr, aki VIII. Henrik mind a hat feleségét hűen szolgálta, különösen az utolsót, aki a nővére volt.

A Parr dinasztia boldogulásának útját édesanyjuk, Maude Green kövezte ki. Bár tény – ő azt hitte, egy szem fia lesz majd az, aki a család csillagát igazán magasba emeli. A lányaitól nem várt mást, csak hogy jól menjenek férjhez. Eszébe sem jutott, hogy elsőszülött lánya egyszer majd VIII. Henrik utolsó felesége lesz, hiszen amikor megszületett, nem más volt a keresztanyja, mint Aragóniai Katalin, a király első felesége.
Nagyon keveset tudunk Maude Green életéről, mert ő maga sem szívesen beszélt gyermekkoráról. Apja, Sir Thomas Green ugyanis a Towerben halt meg. Kivégezték, mert azzal vádolták, hogy elárulta a királyt. Maude mindössze 14 éves, amikor egyetlen év alatt mindkét szülőjét elveszítette, így a király gyámsága alá került, aki hozzáadta a fiatal lányt egyik kegyeltjéhez, Thomas Parrhoz, aki nem csak okos, művelt férfi volt, de egyik közeli barátja is.

Ez lehetett az oka annak, hogy amikor VIII. Henrik elvette feleségül Aragóniai Katalint, az egyik udvarhölgyi posztot a férfi 19 éves feleségének ajánlotta fel. Így került Maude a királyi család udvarába, ahol zavaros családi hátterét hamar sikerült elfeledtetnie. A források szerint nagyon szép és okos nő volt, és hamar bekerült Aragóniai Katalin udvartartásának belső körébe.

Kiváltságai közé nemcsak az tartozott, hogy minden nap együtt reggelizhetett az uralkodói párral, de komoly fizetést is kapott a munkájáért, családja pedig több birtokkal gazdagodott.

VIII. Henrik az ifjabb Hans Holbein (1497–1543) portréján. Olaj, tábla, 1540. (Kép: PHAS/Universal Images Group via Getty Images)

A legárulkodóbb jel azonban, ami arra utal, hogy komoly becsben tartották szolgálatait, hogy amikor elsőszülött lánya, Parr Katalin 1512-ben megszületett, Aragóniai Katalin megengedte, hogy róla nevezze el, és a keresztanyaságot is vállalta. A család egy évvel később egy William nevű fiúval és 1515-ben egy Anne nevű kislánnyal is bővült. Anne kétéves volt, anyja, Maud pedig alig 24, amikor a család feje, Thomas Parr meghalt. Mivel a férfi végrendeletében mindent a fiára hagyott, és a lányokra mindössze 400-400 tallérnyi hozományt (ami nem volt túl sok), ezért Maude úgy döntött, nem megy többé férjhez, és minden erejét gyermekei boldogulásának szentelte.

Az udvarhölgyek munkája

Maude őszintén hitt benne, hogy a jó házasság titka a jó neveltetés, ezért lányait ugyanolyan oktatásban részesítette, mint a fiát. Katalin és Anne megtanultak a francia mellett latinul is, és komoly teológiai, történelmi és irodalmi képzésben részesültek. Mindezt egy olyan korban, ahol az emberek többsége analfabéta volt, és a nemesasszonyoknak csak kis része tudott írni, olvasni. Gyermekei műveltségének csodájára jártak a palotában, ezért udvarhölgyi feladata mellé hamarosan megkapta a „királyi iskola” vezetőjének címét is, ami azt jelentette, hogy ő felügyelte az udvarban élő nemesi születésű gyermekek oktatását, így még nagyobb lett a befolyása. Miután két nagyobbik gyermekét, Willamet és Katalint kiházasította, minden energiáját legkisebb lánya, Anne boldogulásának szentelte.

Aragóniai Katalin házi majmával (másolat Lucas Horenbout után), 1530 körül (Kép: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)

Anne 13 évesen lett Aragóniai Katalin udvarhölgye, mint „Maids of Honour”. Ezt a kifejezést manapság koszorúslányként fordítjuk, de a Tudor korban csak annyit jelentett, hogy „hajadon udvarhölgy”. A 16. századi Angliában a legmagasabb rangban azok az udvarhölgyek voltak, akik a királynő közvetlen udvartartásához tartoztak. Aragóniai Katalinnak nyolc ilyen udvarhölgye volt – mind férjezett asszony. (Ez a történelem során nem mindig volt így, sok királyi házban csak hajadonok lehettek udvarhölgyek). Hivatalos megnevezésük az volt, hogy „Ladies of the Privy Chamber”, mert éjjel-nappal a királynő mellett voltak. Mint a titulusból is látszik, nem csak a trónteremben vagy nyilvános eseményeken voltak vele, de a magánlakosztályában is, és a legmagasabb rangúak még vele is aludtak.

Feladataik alól csak a gyermekszülés és gyermekágy idejére kaptak időleges felmentést, mert elvárták, hogy a királynő szolgálatát saját családjuk igényei fölé helyezzék.

Az udvarhölgyi munka óriási megtiszteltetés volt – de nagyon fárasztó munka is, ami gyakran hajnaltól késő éjszakáig tartott, ezért megfelelő jutalom is járt érte. Ez nemcsak értékes ajándékot, ékszereket és kitüntetéseket jelent, de gyakran az egész családjuk felemelkedését – jelentős állásokat, birtokokat, nemesi címeket, így aztán mindig óriási harc dúlt ezért a tisztségért.
A kiválasztás alapja a személyes szimpátia és a tökéletes származás mellett a tökéletes szépség, a kifogástalan modor, az erkölcsi feddhetetlenség volt, hiszen az udvarhölgyek a királyi házat képviselték. Ám még ezeknél is fontosabb volt, hogy képesek legyenek szórakoztatni a gyakran unatkozó fejedelmeket – így elvárt volt több nyelv ismerete mellett a hangszeres tudás, a jó énekhang, és persze a képesség, hogy mindig tudják, mit kell tenni, mondani egy adott pillanatban.

Ezt a speciális tudást csakis a palotában lehetett elsajátítani, így a nemesi családok szó szerint versengtek a megtiszteltetésért, hogy leányukat a királynőhöz küldhessék. Ő 12-13 éves kortól fogadta a „tanuló udvarhölgyeket”, vagyis a „Maids of Honour”-ként szolgáló lányokat. Aragóniai Katalin udvarában közel harminc ilyen hajadon volt, ezek egyike lett Anne Parr. (Érdekes adalék, hogy a lányok között volt még Boleyn Anna és Jane Seymour is, VIII. Henrik második és harmadik felesége is, valamint Bessie Blunt, a király szeretője, törvénytelen fiának az anyja.)

Minden királynő kedvelte

Amikor Aragóniai Katalin az angol udvarba érkezett, szülei jó előre kikötötték: kivételes szépségű legyen minden udvarhölgye – ez lett Maude Green belépője a királyi udvarba, ám ott azért tudott annyi éven át megmaradni, mert hűségesen szolgálta a királynőt, és akkor sem hagyta el, amikor az kiesett férje kegyeiből, és Boleyn Annának kezdett udvarolni. Azt a napot azonban nem élte meg, amikor Aragóniai Katalint száműzték a palotából. Két évvel korábban, 1531-ben, mindössze 39 évesen meghalt.
Tizenhat éves lánya, Anne ekkor már három éve volt a királynő udvarhölgyei között, és elég idősnek számított ahhoz, hogy VIII. Henrik utasítására csatlakozhasson az új királynő, Boleyn Anna udvartartásába.

A tévhitekkel ellentétben Boleyn Anna meglehetősen puritán életet élt. Komoly jótékonysági munkát is végzett, a források szerint esténként udvarhölgyeivel ruhát varrt a szegények számára.

 Mélyen vallásos nő volt, aki az új, reformer hitet tartotta a helyes útnak és sorra megtérítette udvarhölgyeit is. Ezt erősítendő minden egyes nála szolgáló nemesasszonynak apró, övre erősíthető imakönyvet adott, és nagyra értékelte Anne Parr műveltségét és latintudását.

Metszet, amelyen Boleyn Anna a kivégzése előtt elbúcsúzik udvarhölgyeitől. (Kép: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images)

Kivégzése után a király Anne Parrt harmadik felesége, Jane Seymour mellé osztotta be . Ők ketten is nagyon jól kijöttek egymással, hiszen évekkel korábban egyszerre érkeztek az udvarba, és mindketten Aragóniai Katalin udvarhölgyei közé tartoztak, és őt tekintették példaképüknek. Sajnos Jane Seymour karrierje tragikusan rövid ideig tartott – első gyermeke (egy fiú) születése után meghalt gyermekágyi lázban. Anne Parr a temetési menet része volt, a negyedik hintóban kapott helyet a koporsó mögött.
Az ezt követő évben Anne Parr előbb VIII. Henrik lányaihoz került, majd 1538-ben férjhez ment, és elhagyta az udvart. A király jelölte ki házastársául Sir William Herbertöt. Arról, hogy boldogok voltak-e együtt, nem sokat tudunk, de valószínűleg mindketten megtalálták a számításuk a házasságban. Született három gyermekük, és mivel mindkettejüket kedvelte a király, így több ajándékot, címet, birtokot kaptak az eljövendő években, míg végül megkapták a Pembroke-i grófságot, és az ország egyik leggazdagabb nemesi családjává váltak.

A királynő húga lett

Anne Parr, azaz Lady Herbert 1540-ben került vissza a királyi udvarba, amikor VIII. Henrik arra kérte, legyen negyedik felesége, Klevei Anna udvarhölgye. A német hercegnő hozott ugyan magával 12 udvarhölgyet, de bemutatkozásuk meglehetősen botrányosra sikerült, mert mindannyian ugyanolyan ruhát hordtak, mint a velük lévő királynő. Bár ez Európában nagyon divatosnak számított, különösen mert források szerint Anna udvarhölgyei nem voltak igazán csinosak, és az egyforma ruha kiemelte a leendő ara szépségét, az angolok ezt nem tartották elfogadhatónak. Miután Klevei Anna kegyvesztett lett, a vele érkező lányok többsége hazatért, így került Anne Parr ismét az udvarba. A házasság azonban nem tartott sokáig: VIII. Henrik érvénytelenítette, és elvette ötödik feleségét, Katherine Howardot.

VIII. Henrik hat feleségével körülvéve, az óramutató járásával megegyező irányban felülről: Klevei Anna, Catherine Howard, Boleyn Anna, Aragóniai Katalin, Catherine Parr és Jane Seymour (Kép: Hulton Archive/Getty Images)

Anne Parr ekkorra már rutinos udvarhölgynek számított, ezért a királynő ékszereinek őrévé nevezték ki, ami nagy felelősség volt, ám óriási megtiszteltetés is. Sajnos nem sokáig tudta betölteni a posztot, mert nem sokkal később haza kellett utaznia, első fia, Henry megszületése miatt. Utólag azonban ez nagyon is szerencsés fordulatnak bizonyult, mert így kimaradt a királynő személye körüli botrányokból. Visszatértekor már csak annyi feladata maradt, hogy elkísérje a fiatal királynőt a Towerbe, ahol vele maradt annak kivégzéséig. Ezután újra hazatért a családi birtokra, és csak akkor tért vissza, amikor a király egy évvel később megkérte nővére Parr Katalin kezét.

A „királynő húga” cím, amit ekkor kapott, rengeteg (anyagi) előnnyel járt, de a tét is egyre magasabb lett.

Amikor Parr Katalint be akarták mártani, Anne lakosztályát is átkutatták tiltott könyvek után. Szerencsére semmit nem találtak, és a király végül nem tartóztatta le hatodik feleségét, de sokak szerint ha tovább él, őt is kivégeztette volna, és ez az egész Parr dinasztia vesztét okozhatta volna.

Mielőtt azonban ez bekövetkeztetett volna, VIII. Henrik meghalt, és Parr Katalin is elhagyta az udvart – ám húga ott maradt, és Mária hercegnő udvarhölgye lett, aki nagyra becsülte szolgálatait,. Anne Parr 1552-ben halt meg, mindössze 36 évesen. A halála okát nem ismerjük. A sírján ez a felirat olvasható: „A leghűségesebb feleség, a legjámborabb és legmegbízhatóbb asszony.” A mondat második részével, hat angol királynő is egyetértett volna, ha megérik ezt a napot.

Kiemelt kép: Ismeretlen nő, nagy valószínűséggel Anne Parr – Florilegius/Universal Images Group via Getty Images/Canva/nőklapja.hu