Eszter kislánya négyéves volt, amikor szülei elváltak. Az anyja sosem tudta feldolgozni a válást, sőt, meg sem próbálta, hanem onnantól kezdve abban élte ki saját kétségbeesését, hogy „a kislányával baj van”. Minden apró betegségből hatalmas drámát csinált, állandóan orvoshoz, kivizsgálásokra járatta. Ha a gyerek egyet köhintett, már otthon tartotta, folyamatosan etette és tévéztette az egyébként teljesen egészséges gyereket. Állandó kíméletben tartotta, felmenttette testnevelésből, nem engedte, hogy kimenjen a szabadba az osztálytársaival, kivonta őt és magukat minden program alól. Most van egy elszerencsétlenedett, önbizalomhiányos, túlsúlyos tinédzser lánya, aki bizonyos szempontból most már tényleg az anyjára van utalva, hiszen nincsenek barátai, nincsenek programjai, nincsen élete.
Eszter úgynevezett kivetített Münchausen-szindrómában (Münchausen Syndrome by proxy) szenved, és ezzel szenvedést okoz a gyerekének is.
Hogy betegség-e ez egyáltalán, arról a mai napig megoszlanak a vélemények, egyes vélekedések szerint nem az, sokkal inkább a gyerekbántalmazás egyik legbrutálisabb módja,
amiből meglehetősen kevés alkalommal lesz bírósági ügy. A beteg gyerek nagyon vékony jég, és aki nem lát bele egy ilyen helyzetbe mélyen, az még lelkiismeretfurdalást is érezhet, hogy rosszat feltételez egy beteg gyereket nevelő anyáról (vagy ritkább esetben apáról).
Nincs szörnyűbb a valóságnál: Gypsy Rose története
Néhány évvel ezelőtt kavart nagy port az amerikai Lacey Spears ügye, aki éveken keresztül sóval mérgezte a kisfiát, aki ötéves korában belehalt ebbe. Az anya blogot vezetett kisfia rejtélyes betegségéről, és az évek alatt rengeteg támogató, együttérző követőt szerzett, így egyre „motiváltabb” lett, hogy kisfia beteg maradjon, ő pedig további rajongókra tegyen szert.
Ez a kivetített Münchausen-szindróma legnagyobb mozgatórugója, hogy a szülő figyelmet, együttérzést akar, ehhez azonban szüksége van egy beteg gyerekre.
Nem véletlen, hogy ezek a horrorisztikus valós történetek folyamatosan inspirálják a forgatókönyvírókat, és hogy ebben a témában egész sor hátborzongató filmmel és sorozattal találkozhatunk, gyakran „igaz történet alapján”.
Ennek egyik leghíresebbé vált példája a börtönből nemrég szabadult Gyspy Rose Blanchard esete, akit az anyja leukémiásnak, asztmásnak, izomdisztrófiásnak hazudott hosszú éveken keresztül, valamint a környezetük felé azt kommunikálta, hogy lánya egy hétéves gyerek értelmi szintjén áll, mert koraszülött volt és agykárosodást szenvedett. Hogy ezeknek a betegségeknek a látszatát fenntartsa, folyamatosan gyógyszerekkel tömte, kerekesszékbe kényszerítette,
állandóan leborotválta a haját, gyomorszondával etette őt és kihúzatta a fogait, holott erre semmi szükség nem volt.
2015-ben Gypsy Rose rávette a barátját, akit az interneten ismert meg, hogy ölje meg az anyját, aki számos késszúrással végzett az asszonnyal. Ezután a lány – a gyógyszerei és a kerekesszéke nélkül – elmenekült a házból a fiúval. A rendőrség egy mozgássérült, súlyos beteg, értelmi fogyatékos gyereket keresett, hiszen kezdetben azt hitték, a lányt elrabolták, ám mindenki legnagyobb döbbenetére napokkal később egy felnőtt nőt találtak meg, akinek nem volt semmilyen olyan fizikai és mentális betegsége, amelyet az anyja, Dee Dee Blanchard hangoztatott.
A nyomozás során kiderült, hogy voltak olyan orvosok, akik felismerték, hogy Dee Dee kivetített Münchausen-szindrómában szenved, amit egyébként Amerikában most már nem is így hívnak, hanem úgy, hogy „másikra rákényszerített tényszerű zavar”. Ennek a mentális zavarnak az is része, hogy az illető a manipuláció nagymestere. A mai diagnosztikai rendszereket és számos kiváló orvost ilyen súlyos betegségek hazudásával kijátszani bizony fekete öves manipuláció, nem mellesleg rengeteg költözést igényel. Dee Dee a családnevét is megváltoztatta, és így költözött el lányával másik államba, amikor a családja azzal vádolta, hogy megmérgezte mostohaanyját, és Gyspy Rose-zal is pokolian bánik. Az emberek nagy része azonban hitt neki, ennek köszönhetően rengeteg támogatóra, komoly adományokra, sőt, egy ajándék házra is szert tett.
Marc Feldman, aki ennek a mentális zavarnak a nemzetközileg elismert szakértője, azt mondja,
ez az egyetlen ismert eset, amikor a bántalmazott gyerek gyilkossággal bosszulta meg a rengeteg kínzást, amelyet el kellett szenvednie.
Gypsy Rose barátja, aki elkövette a gyilkosságot, tényleges életfogytiglani börtönbüntetést kapott, tehát nem valószínű, hogy valaha kijöhet a börtönből. A lányt másodfokú emberölés vádjában találták bűnösnek, 10 év börtönre ítélték, amelyből nyolc évet töltött le, és 2023 decemberében szabadlábra helyezték.
A rokonszenves gyilkos
A történetből nagysikerű sorozat is készült Patricia Arquette és Joey King főszereplésével, de az eredeti eseményeket a 2017-ben készült dokumentumfilm, az Anya gyilkos kincse is felgöngyölítette. Gypsy Rose december 28-án szabadult ki a börtönből, és 29-én tette ki első, szabadulás utáni Instagram-posztját. (Instagram-oldala már október óta aktív). A 32 éves nőnek jelenleg 7,8 millió követője van (a szám rohamosan nő), és története az emberek nagy többségéből szimpátiát vált ki.
Nyilván nem a brutális gyilkosság volt a példás megoldás, de azt jól megmutatja, mennyire eszköztelen marad egy ilyen súlyosan bántalmazott gyerek, és mennyire kétségbe lehetett esve, hogy ezt az egyetlen kiutat látta abból a börtönből, amelybe anyja kényszerítette. Egyébként amikor elítélték, egy alkalommal
azt nyilatkozta, hogy nem fél attól, mi vár rá, mert annál keményebb börtön nem létezik, amelyben az anyja tartotta őt élete első 23 évében.
Gypsy Rose történetét óriási érdeklődés övezte akkor is, amikor büntetését töltötte. Számos interjút adott, szabadulása óta pedig egyértelműen a Münchausen-szindróma ellenharcosaként aposztrofálja magát, és hírnevét, ismertségét arra szeretné használni, hogy minél többek figyelmét felhívja sorstársaira, akik jelenleg is ilyen bántalmazás áldozataként élik az életüket. „A gyilkosság semmiképp sem volt helyes döntés – nyilatkozta a People magazinnak. – Nekem most az a küldetésem, hogy mindazzal, amit tettem, illetve amit anyám tett velem, valami értelmeset csináljak. Úgy gondolom, a legfontosabb feladatom, hogy minél inkább felhívjam a figyelmet a kivetített Münchausen-szindrómára, és amennyire lehet, a mentális egészségre koncentráljak.” Gyspy-Rose egyébként 2022-ben, a rácsok mögött mondta ki a boldogító igent egy általános iskolai tanárnak, a 37 éves Ryan Scott Andersonnak, szabadulása óta minden idejét vele, valamint apja családjával tölti.
Gypsy Rose Blanchard és férje, Ryan Scott Anderson New York-ban 2024. január 5-én. (Fotó: Raymond Hall/GC Images)
Hogyan ismerhető fel?
Bár a cikk elején szereplő Eszter nyilvánvalóan nem büntetőjogi kategória, valójában bántalmazást követ el, és már erre is gyanúsan tekint a közvetlen környezete. Nagyon fontos, hogy ha valakiben felmerül a gyanú, hogy egy általa ismert gyerek kivetített Münchausen-szindróma áldozata, akkor valamilyen módon segítséget kapjon a bántalmazott gyerek. Az áldozatok legnagyobb része hat éven aluli, és a bántalmazás átlagosan 22 hónapig tart. Egy kutatás arra mutatott rá, hogy az esetek 61 százalékában az áldozatok testvére(i) is hasonlóan rejtélyes tünetektől szenvednek. Ilyen
tünetek lehetnek a fulladás, a légzési nehézségek, az állandós hasfájás, hasmenés, a görcsök, a rohamok, az allergia, a láz, a hányás, a kiütések, amelyek leginkább csak akkor jelentkeznek, ha a gyerek a gondozójával van.
Mivel a tünetek gyakran rejtélyesek, és sokszor a kezelések hatására sem enyhülnek, így egyre bonyolultabb és fájdalmasabb vizsgálatok, kezelések kerülnek terítékre. A bántalmazó szülő mindent tud ezekről, betéve tudja a protokollt, így az orvosokat is képes megtéveszteni, vagy ha ez nem megy, másik szakemberhez fordul. Könyörtelen bántalmazó a gondos anya képébe bújtatva. Tényleg horror.
Kiemelt kép: Gypsy Rose Blanchard egy róla szóló dokumentumfilm vetítésén 2024. január 5-én – Fotó: Jamie McCarthy/Getty Images, Gypsy Rose és anyja, Dee Dee Blanchard – Fotó: Greene County Sheriff hivatal/nőklapja.hu
