„Ha arra kell a munka, hogy legyen egy életed, akkor vagy egy új munka kell, vagy egy új élet” – hangzik el egyszer A Grace klinika című nagy sikerű drámasorozat magyar változatában. Nos, mivel az új élet egy kicsit nehezebben kivitelezhető, lássuk inkább, mit tehetünk annak érdekében, hogy a munka ne kínszenvedés és szükséges rossz legyen, hanem hivatás – és abból is, lehetőleg, az örömteli fajta.

Nem ígérjük, hogy könnyű lesz, de hát mikor is volt könnyű bármi, amibe valóban érdemes belekezdeni. Az alábbiakban 4 nagyon fontos karrierkérdést gyűjtöttünk össze, amelyek segíthetnek dönteni, ha úgy érzed, elakadtál a munkádat illetően – bár, amennyiben szükséges, némi változtatással az életed más területein is alkalmazhatod ezeket a felvetéseket.

Íme, a 4 legfontosabb kérdés a munkáddal kapcsolatban

Mi az, ami valóban számít, és mi az, amire csak a (szűkre szabott) napjaidat pocsékolod? Az új év mindig rengeteg változást hoz magával, és a legtöbben a karrierünkkel kapcsolatban is megfogadunk valamit a Himnusz eléneklése után. De hogyan is kezdjük?

Nos, például az alábbi kérdésekkel!

Miből akarok többet vagy kevesebbet csinálni idén?

Sokat tisztíthat a képen, ha ezzel az egyszerű felvetéssel kezdjük az önvizsgálatot: „Miből szeretnék többet és miből kevesebbet csinálni?” Ez a kérdés ugyanis azt is elárulja, hogy vannak-e egyáltalán olyan részfeladatai jelenlegi pozíciónknak, amelyeket valóban élvezünk. Ezek felismerésével az is világossá válhat, hogy érdemes-e váltanunk vagy sem, és amennyiben igen, merre induljunk el.

De a kérdés kapcsán az is kiderülhet, ha esetleg csak a jelenlegi munkahelyünkön kellene feljebb lépnünk a ranglétrán. Ezt illetően nagyon fontos azt is átgondolnunk, hogy vajon csak a magasabb presztízs az, ami vonzó számunkra az előléptetésben, vagy valóban vágyunk nagyobb felelősségre, másfajta feladatokra és (minden bizonnyal) több munkára.

Amennyiben a kérdés másik felére is megvan a válaszunk (azaz arra, hogy mi az, amiből kevesebbet szeretnénk csinálni), jó ötlet lehet új felismeréseinket a felettesünkkel is megosztani. Így ő is gondolkodhat rajta, hogy mindnyájunk érdekében kicsit (vagy nagyon) átszervezze a munkavégzést – és ez jó esetben akár fel is gyorsíthatja az előléptetés folyamatát. Fontos azonban, hogy

ne csak azt mondjuk el, mit nem szeretnénk csinálni, hanem azt is hangsúlyozzuk, melyek azok a feladatok, amelyek örömmel töltenek el bennünket!

Ha igényeink kommunikálása nem is hozza meg a várt eredményt, szintén jól jártunk, hiszen azzal, hogy letisztáztuk magunkban vágyainkat, egy esetleges váltás során célzottabban tudunk új munkahely után kutatni.

Mennyire látnak/ismernek el a munkahelyemen?

„Igényeimnek megfelelő számú ember számára vagyok látható? És az igényeimnek megfelelő mértékben vagyok látható?” Fontos, hogy ezeket a kérdéseket is feltegyük magunkban.

Az elismerés nem azért kell, hogy rövid időn belül gőgös, dölyfös, pöffeszkedő kiskirályokká változzunk munkahelyünkön. Több kutatás megállapította már, hogy a szorgalom elismerése motiválóan hat a dolgozókra és a tanulókra, így növeli a hatékonyságukat is.

Ráadásul, ha látnak, mi több, úgy látnak bennünket a munkahelyünkön, ahogyan azt mi szeretnénk, az az önbizalmunkra is jó hatással van, így proaktívabbak is leszünk ennek eredményeképp. Ez pedig, mint egy önmegerősítő kör, azt fogja eredményezni, hogy pozitívabban ítélnek meg minket az ágazatban, így, ha esetleg mégis búcsút kell intsünk jelenlegi munkahelyünknek, jobb esélyekkel indulhatunk a versenyben egy másik állásért.

Figyelem! Ez a kérdés („Hogyan látnak a munkahelyemen?”) természetesen arra is vonatkozik, hogy ér-e hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció, esetleg zaklatás, bántalmazás a mindennapok során. Amennyiben igen, nagyon fontos, hogy mielőbb jelezd ezt a vezetőség, hozzátartozóid, majd érdekvédelmi, jogi vagy civil szervezetek, veszély esetén pedig a rendőrség felé is! A legfontosabb, hogy mielőbb kérj segítséget!

Mi lehet a legnagyobb eredményem idén?

Tegyük fel ezt a kérdést magunknak úgy, mintha már most az év végi értékelőn ülnénk. „Mi a lehető legjobb forgatókönyv?” Gondolkodjunk el rajta, valóban van tovább számunkra út jelenlegi munkahelyünkön – és ha van, merre vezet?

Szeretnénk részt venni egy konkrét projektben? Előadást tartani az őszi konferencián? Mélyebb kapcsolatot kialakítani az egyik munkatársunkkal? Egyszerűen csak hatékonyabbak akarunk lenni? Ne féljünk kérdezni és kérni! Amennyiben van olyan munkatársunk, akinek méltányoljuk a munkabírását, kérjünk tőle tanácsot!

Persze, az is meglehet, hogy váratlan, esetleg nem is a munkával kapcsolatos gondolatok szökkennek az agyunkba az elképzelt jövőnkre gondolva… „Szeretnék elköltözni innen!” „Szeretném elindítani a saját vállalkozásomat!” „Mást akarok tanulni!” „Szeretnék átmenni a konkurenciához!” (Ez utóbbit inkább ne hangoztassuk a következő értekezleten!)

Akárhogy is legyen, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk ezekre a gondolatokra, meghallgassuk őket! Igyekezzünk bátran és szégyentelenül farkasszemet nézni velük, érdemi (és minden bizonnyal szükséges) változást ugyanis csak ezek a merész gondolatok hozhatnak életünkbe.

Ezután vegyük sorra, mit tudunk ezek közül megvalósítani a következő 1, 3 vagy 5 évben! Legyünk türelmesek, szánjunk időt ennek alapos átgondolására, majd készítsünk egy laza tervet az ehhez szükséges lépésekről! Érdemes lehet ezzel kapcsolatban egy közeli bizalmast is megkeresni, aki külső szemlélőként segíthet a tervezésben – és túlságosan elrugaszkodott ötleteinket kissé átkeretezi, vagy épp lelkesítő, biztató szavaival lendületet csepegtet belénk.

Mi tölt el elégedettségérzéssel?

Ez talán a legfontosabb kérdés mind közül. Mivel időnk túlnyomó részét munkával töltjük, az elégedett élet szempontjából kulcsfontosságú, hogy szeressük azt, amivel nap mint nap foglalkozunk.

Tegyük hát fel ezt a kérdést, és legyünk könyörtelenül őszinték! Mikor voltunk legutóbb elégedettek a munkánkkal? A munkahelyünkkel? A mindennapjainkkal? Amennyiben azt a választ kapjuk, hogy nagyon régen, esetleg már nem is emlékszünk rá, mikor, érdemes lehet egy új karriertervet kiötölni.

Amikor már megfogalmazódott bennünk, hogy mi tölt el minket örömmel a mindennapok során (például szeretünk másokkal együtt dolgozni; kell, hogy társadalmilag hasznos/megbecsült/kreatív munkát végezzünk; vagy akár olyan prózai dolgok is, mint például fontos, hogy elegánsan kelljen megjelennünk a munkahelyen), érdemes átgondolni, milyen típusú területek elégíthetik ki ezeket az igényeinket.

Ismét csak nagyon fontos, hogy ezeket a vágyakat ne bagatellizáljuk el, valamint hogy legyünk megértőek magunkkal! Ne próbáljuk meg elhessegetni, ha történetesen tényleg az a fontos számunkra, hogy sok pénzt keressünk és évente többször járunk külföldre nyaralni. Az önbecsapás ebben az esetben is csak hátráltatni fog minket.

Mindenkinek más és más elképzelései vannak a sikerről, mindenkit más dolgok tesznek boldoggá – ezektől nem leszünk sem többek, sem kevesebbek. Ebben az esetben is az a legfontosabb, hogy tudjuk, vágyaink milyen lehetséges lemondásokat követelnek majd tőlünk – és ezeket az áldozatokat bátran vállaljuk, amennyiben ezt önazonosnak érezzük.

Tudtad, milyen borzasztó pusztítást végez testünkön az ülőmunka? Kattints ide, hogy megnézd, hogyan fogunk kinézni a hatására 25 év múlva!

Kiemelt kép: Pexels