Amíg az ünnepeket már-már tavaszias, helyenként 15-20°C-os hőmérsékletű időjárással töltöttük, most olyan hideg van, hogy már a Balaton is elkezdett befagyni. Szezonálisan teljesen normális, mégis hőbörgünk a mínusz fokos reggeleken, ami nyilván igen kellemetlen tud lenni, főleg amikor egy-két nap alatt változik ekkorát az időjárás. Minden viszonyítás kérdése. Két lábon közlekedők előnye például az „ülvejárókkal” szemben, hogy ha kicsit megszaporozzák lépteiket a nyílt utcán, könnyebben felmelegszenek, illetve – ha csak nem autóval közlekednek – bármelyik lépcsős tömegközlekedési járműre is fel tudnak szállni, vagy bármelyik szuterén, esetleg félemeleti presszóba beszaladni akár egy forró kávéért.
Ismert kerekesszékkel közlekedő paramaratonistánk, Fenyvesi Zoli írta ki poénkodva magából a közösségi oldalán, hogy „könyörgöm, találja már fel valaki a fűthető kerekesszéket, mert nincs rosszabb ebben a hidegben, mint amikor megfogod a kerekesszék jéghideg vázát vagy hajtókarikáját és ott menten megfagysz…” Hát igen, ebben a hidegben már a kesztyű épphogy csak tompítja a kellemetlenség érzését, és hiszed vagy sem, nem mindenki tud kesztyűben hatékonyan tekerni. Minek kell akkor kimenni? – kapjuk meg sokszor a faék egyszerű kérdést. Hát talán azért, mert
a hiedelemmel ellentétben nem minden mozgáskorlátozott otthonülő: iskolába, munkahelyre, bevásárolni kell menni.
Új év, új remények
Járóképességtől függetlenül, alig hallottam olyanról a környezetemben, akit a jól megérdemelt karácsonyi, szilveszteri ünnepek alatt ne érintett volna valamilyen formában valamelyik vírus. Sokaknak átrendezte a programjait, az év végi terveit. De ahogy a mondás tartja, „a remény hal meg utoljára”, (mert ő a gyilkos), ezért igyekeztünk újult erővel startvonalhoz állni 2024-ben is. Jó szokás szerint terveket, célokat és álmokat szövögetünk, hiszen belénk kódolt tradíció az a hit, hogy az új év más lesz, mint az előző, talán kevésbé „csalfa szerető”.
Van, aki év elején tudatosan leírja, mit szeretne, van, aki már pontosan látja hány tyúklépés választja el élete nagy feladatának megvalósításától. Van, aki önfejlesztésben, képzésekben gondolkodik, hogy képes legyen meghaladni korábbi önmagát, esetlegesen ezáltal jobb állást találjon és javuljon a pénzügyi helyzete. Karrierváltás, családalapítás, lakásvásárlás, házfelújítás, nagyobb nyaralási tervek mind-mind hosszú távú előre gondolkodást és – kevés kivétellel – takarékoskodást igényelnek. (Apropó, ahogy ebben a cikkben meg is írtuk, idén különösen jól gazdálkodhatunk a szabadnapjainkkal és a rekordszámú hosszú hétvégével.)
Inspiráció
Kicsit úgy érzem, ráérősen érkeztem meg ebbe az évbe. Mivel január első hete még iskolai szempontból téli szünetnek számított, a betegségek és szabadság után tulajdonképpen a második héten kezdtem feléledni. Hát nem most van veszett hideg? Megint csak minden viszonyítás kérdése, van, aki a hidegnek örül. Magamban erősen szűrve görgettem az ismerőseim napindító bejegyzéseit, amikor néhány vicces és/vagy állatos videó után, szembe jött velem a következő.
@petralitovic today in budapest :) #fyp #foryou #foryoupage #fypシ゚viral #viral #fypシ #oldpeople #love #christmastime #iceskating #budapest ♬ Jacob and the Stone - Emile Mosseri
Néztem ezt jégen táncoló senior párt, és mosolyogva arra gondoltam, milyen jó volna ilyen örömtelin és könnyedén átsiklani a januári kihívásokon.
A 77 éves Patai Mara és Gombos László több mint 10 éve jár a Városligeti Műjégpályára korcsolyázni. Érdekes, hogy egy horvát származású turistalány, mára több mint 25 milliós megtekintésű TikTok-videója tette fel a bájos jégtáncos párost a közösségi média térképére, holott László évek óta meglévő YouTube csatornáján 500-nál is több, saját jégtáncukról készült videó található, amit többek közt a sportos nagypapájára elképesztően büszke, 12 éves unokája vett fel. Érdemes szemezgetni a videók között, hihetetlenül inspiráló, hogy minden évben új, eddig összesen 13 féle táncot tanultak meg, amit jégre is vittek.
Mara, egy kívül-belül színes egyéniség, könnyed mozgása, életigenlése már önmagában is feltűnést kelt a jégen. A korábban mikrobiológusként dolgozó hölgy,egy interjúban elmondta, hogy édesapja tervezte az összes magyar műjégpálya hűtőberendezését, így került közel a jégkorcsolyázáshoz mint sporthoz, melyben egy bokasérülésig versenyzett is. Lászlóval nyugdíjasként egy jégtánckörben ismerkedtek meg, és vallják, a jég szeretete tartja össze őket, a pályán kívül azonban nem alkotnak egy párt. László 2004-es rákbetegsége után fogadta meg, hogy újra minden nap jégre lép, és ezt következetesen be is tartja. A senior páros állítja, hogy a jégtánc az életelixírjük, ez tartja őket testileg és szellemileg fitten. A jégen örökifjak remélik, hogy a most „pozitív vírusként” terjedő, életörömmel átitatott rövid videóval inspirálhatják a fiatalokat. Érdemes keresni azt a bizonyos flow élményt.
Kiemelt kép: Canva/nőklapja.hu
