Több mint húsz éve mutatták be Rob Marshall jazzkorszakban játszódó, igaz történet alapján készült kosztümös filmmusicalét, melynek cselekménye Velma Kelly és Roxie Hart varietéművészek körül forog, akiket gyilkosság vádjával halálbüntetésre ítélnek, ám a hírnév megmenti őket végzetüktől. A hivatásos táncosnő és a színészi ambíciókat dédelgető feleség történetét Maurine Dallas Watkins bűnügyi riporter vetette papírra, miután munkájából adódóan ő ismerte a legjobban a szóban forgó bűneseteket, pontosabban Beulah Annan és Belva Gaertner szenzációszámba menő ügyeit, melyekért egyenesen rajongtak a lap olvasói.
Alig telt el két év a hivatalos bírósági perek után, amikor Bátor kis nők címen megszületett az első színdarab, és innen már nem volt megállás a Broadway színházterméig – a Chicago azóta is tartja a leghosszabb ideig futó musical rekordját. A darab szatirikus üzenete – miszerint a hírnévnek hála gyakorlatilag bármi megúszható – a mai napig örökérvényű musicallé teszi az előadást és a belőle készült hat Oscar-díjat nyert filmet is, melyhez azonban elengedhetetlen volt a valóság életszagú izgalma.
De kik voltak valójában a Velmát és Roxiet inspiráló ravasz gyilkosok, kiknek díjnyertes alakítása nem csupán médiacirkuszt gerjesztett, de felmentésükhöz is nagyban hozzájárult?
Igaz történet alapján készült a Chicago című musical
„A legszebb és legstílusosabb gyilkosnők.” Ezzel a címmel illette a közvélemény a sajtót is megbabonázó művészeket, akik tökéletesen beleillettek a húszas évek Chicagojának erkölcsileg vitatható miliőjébe. Miközben Amerikán végigsöpört a bűnözésnek és alkoholmámornak elméletben megálljt parancsoló szesztilalom, a gyakorlatban a korlátozás ironikus módon épp ellenkező eredményt ért el, és hatására voltaképpen felvirágzott a szerencsejáték, a korrupció és a prostitúció, melynek Chicago városa volt az egyik melegágya.
A gengszterkorszakként is emlegetett időszakban a szervezett bűnözés nagyágyúi, Al Capone és Johnny Torrio mellett néhány dörzsölt hölgy is felkerült a leghírhedtebb bűnözők listájára, hála a média szenzációhajhász tudósításainak.
Az 1920-as évek elején a város sajtója a bűnös nők tetteitől volt hangos, akik az esetek többségében férjeik és szeretőik meggyilkolásával kerültek a címlapokra. A nagyobb horderejű ügyek részletei óriási figyelmet kaptak, női gyilkosok egész sora állt a Cook megyei esküdtszék elé, hogy aztán a kizárólag férfiakból álló gyülekezet felmentse őket a halálbüntetés alól.
Chicagóban elterjedt a hiedelem, miszerint a vonzó nők egy kis csábítással és életük részleteinek drámai kiszínezésével megúszhatják büntetésüket, ami általában akasztás általi halált jelentett.
A Chicago Tribune napilap az ügyészség azon eseteit részesítette előnyben, melyek szinte kiáltottak egy szaftos sztori után, a vádlott bemutatására pedig női riportereket kértek fel, akik leginkább az elkövetők hányattatott sorsát, vonzerejét és megváltását hangsúlyozták írásaikban. A média által megosztott részletek valóságos hírességeket faragtak az érintettekből, köztük Beulah Annan és Belva Gaertner művésznőkből is, kiknek története musical formájában még száz év távlatából is vonzza a közönséget.
Roxie és Velma a valóságban
Beulah Annan és Belva Gaertner (Fotó: Wikimedia Commons)
Rob Marshall musicalében Catherine Zeta-Jones kelti életre Velma Kelly alakját, akit leginkább Belva Gaertner kabaréénekessel hoznak összefüggésbe, noha a film cselekménye némileg eltér a valóságban történektől. Gaertner ugyanis – bár korábban valóban férjnél volt, méghozzá háromszor – nem a viszonyt folytató nővérét és házastársát küldte a másvilágra, hanem szeretőjével végzett egy automata pisztollyal. Walter Law holttestére 1924 márciusában bukkantak a nő elhagyott autójának kormánykereke mögött,
Kapcsolódó
Kvíz: Mennyire ismered a musicaleket?
Belva Gaertner azonban állította, bár a férfi mellett volt azon az éjszakán, egyáltalán nem emlékszik a történtekre, mivel jócskán felöntött a garatra, amit az autó utasterében talált gin is bizonyított.
A férfi vérrel borított ruháit később megtalálták Belva lakásán, és két rendőr is állította, hogy láttak egy nőt beszállni az autóba röviddel azután, hogy lövéseket hallottak járőrözés közben. Belva Gaertnert a családtagok kihallgatása után vád alá helyezték és a Cook megyei börtönbe szállították, ahol a gyilkossági tárgyalásra váró nőknek fenntartott Murderess Row részlegen helyezték el – nem sokkal később Beulah Annan is csatlakozott hozzá.
Beulah Annan ihlette a Renée Zellweger színésznő által megformált Roxie Hart karakterét, aki mindössze 24 éves volt, amikor megvádolták egy bizonyos Harry Kalstedt nevű férfi meggyilkolásával. A Chicago Tribune értesülései szerint Annan két órán keresztül hallgatta a Hula Lou című foxtrott-lemezt, mielőtt telefonon beszámolt volna férjének állítólagos erőszaktevője megöléséről. A lövés a hajnali órákban dördült el, amikor az egymással vitatkozó, feltehetően részeg szeretők szóváltásba keveredtek Annan lakásában.
A nő vallomása szerint a férfi beviharzott a hálószobába, majd az ágyon heverő pisztolyért nyúlt, hogy lelője őt, ám mielőtt ezt megtehette volna, Annan megelőzte és önvédelemből golyót eresztett Harrybe.
Beulah Annan azt állította, amíg a férfi utolsó lélegzetvételéig tehetetlenül feküdt a földön, ő várakozás közben nem tett mást, csak alkoholmámorban úszva körbe-körbe táncolt a lakásban a foxtrott dallamaira. A vallomás egyébként a későbbiekben több ponton is megváltozott, egy másik verzióban a szeretők egyszerre nyúltak a fegyverért, az indíték pedig a nő eltitkolt terhessége volt.
Harry Kalstedt állítólag nem kívánta megtartani a születendő gyermeket, bár egyesek szerint inkább az állhatott a bűntény hátterében, hogy a férfi nem tartotta be Annannak tett ígéretét, miszerint híres jazzénekesnőt farag belőle.
Vádlottakból valóságos sztárok
Beulah Annan és Belva Gaertner a chicagoi börtönben (Fotók: Chicago Sun-Times/Chicago Daily News collection/Chicago History Museum/Getty Images)
A börtön női részlegén Chicago leghírhedtebb gyilkosai vártak ítéletükre, ám Annanról és Gaertnerről az a hír járta, hogy még saját szépségszalont is üzemeltettek a börtön falai között, hogy segítsenek a vádlottaknak ruhát választani és megtanítani nekik, milyen frizurát és sminket készítsenek maguknak a tárgyalótermi debütálásra.
Az őket körüllengő szóbeszédek forrását többek között Maurine Dallas Watkins, a bűnügyi riporterből lett drámaíró is szorgosan kutatta, aki a Chicago Tribune munkatársaként az első sorból figyelhette a bírósági eljárás izgalmas történéseit, sőt, a kihallgatásokhoz és a későbbi perek tudósításaihoz is szabad hozzáférést kapott.
Abban a hitben, hogy feltárhatja a pletykák mögött húzódó objektív valóságot, egyre mélyebbre ásott Beulah Annan és Belva Gaertner kétes ügyében. Vizsgálódása során megdöbbentette a jelenség, hogy a két nő milyen könnyen ujjai köré csavarta a lakosságot, miközben úgy tűnt, az igazság kiderítése helyett minden figyelmüket a hírnév, a profit és a szórakoztatás utáni hajsza kötötte le.
A chicagói napilapok címlapjai Annant a legszebb, Gaertnert a legstílusosabb nőnek titulálták, de a magazin hasábjain túl is minden szem rájuk szegeződött, egyre kiterjedtebb rajongótábort tudhattak magukénak. Volt, aki virágot küldött, mások romantikus vacsorát vagy egyenesen házassági ajánlatot kínáltak fel, miközben felerősödő társadalmi hatásuk okán – vagy a hírnév reményében – magukat bűnösnek valló nők tucatjai özönlöttek a megyei börtön speciális részlegébe.
Mi történt Beulah Annannal és Belva Gaertnerrel?
Mire a két nő a bíróság elé került az általuk elkövetett bűncselekmények miatt, a közvéleményt a médiacirkusz már olyan mértékben manipulálta, hogy egyértelmű volt, felmentés lesz a kizárólag férfiakból álló esküdtszék döntése. Májusban, kevesebb mint két hónappal letartóztatása után, Beulah Annant felmentették a gyilkosság vádja alól, a rá következő hónapban pedig Belva Gaertner is szabadon távozhatott. Míg előbbi 1926-ban a per másnapján elvált akkori férjétől, aki biztosította számára a legjobb ügyvédeket, addig Belva újra férjhez ment William Gaertnerhez, ám csakhamar az ő útjaik is külön váltak a férfi erőszakos természete miatt.
Annan fiatalon, mindössze 28 évesen tuberkulózisban vesztette életét, így már nem csatlakozott hírhedt barátnőjéhez, aki Kaliforniában telepedett le és ott is hunyt el 80 éves korában. Szerencsés szabadulásuk után már nem szolgáltattak elég szenzációt a sajtónak, így bár életük hátralévő részében eltávolodtak a reflektorfénytől, alakjuk számtalan könyvet, színpadi művet és filmfeldolgozást ihletett, történetük pedig minden korban tükröt mutat a társadalom bűnözők iránti különös vonzódásáról.
Igaz történet alapján: a bostoni gyilkosságsorozat is számos könyv és film témája volt, de a Keira Knightley-val forgatott feldolgozás az első, ahol előtérbe kerül a gyilkost felkutató két riporternő.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu
