A két nővér, Ilona és Sisi képeit nézve ma már nehéz elhinni, de édesanyjuk leveleiből egyértelműen kiderül, a család meg volt arról győződve, hogy Ilona viszi majd a legtöbbre, mert ő a családban a legszebb. Húgáról, Sisiről úgy tartották, afféle rút kiskacsa, fiús, vadóc, aki bájos ugyan, de messze nem tökéletesek a vonásai. Aggódtak is, hogy kénytelenek lesznek majd a kisebbik leány fizikai tökéletlenségét egy nagyobb hozománnyal kiegészíteni. Eszébe sem jutott senkinek, hogy az utókor majd ezt az esetlen kamaszlányt tartja majd a 19. század legszebb asszonyának.

A szülők tévedése érthető, hiszen ők nem tudhatták, mi lesz majd később lányaik sorsa. Annyit láttak csak, hogy a 19 éves

Ilona kedves, nyugodt, megfontolt lány, akinek minden adottsága megvan hozzá, hogy tökéletes császárné legyen belőle.

Eszébe sem jutott senkinek, hogy a 15 éves Sisi gyönyörű nővére konkurenciája lehetne. Mindössze azért vitték el magukkal a nagy találkozásra, hogy eltereljék a gondolatait szerelmi bánatáról. Sisi ugyanis nem sokkal korábban beleszeretett egy katonába, egy bizonyos S. Richard néven emlegetett grófba. Bár a szülők csírájában fojtották el a vonzalmat azzal, hogy a férfit elküldték, a kamaszlány szenvedélyes vonzalmán ez nem változtatott, és amikor kiderült, hogy rajongásának tárgya hirtelen meghalt, teljesen kétségbe esett. Bezárkózott a szobájába, órákon át sírt és verseket írt.

Joseph Karl Stieler: Erzsébet, Erzsébet osztrák császárné hét testvére a possenhofeni kastély verandáján. Középen, fehér ruhában Ilona. A gyerekek balról jobbra: Zsófia Sarolta, Miksa Emánuel, Károly Tivadar, Ilona Karolina, Lajos Vilmos, Matilda Ludovika és Mária Zsófia Amália (Fotó: Wikimedia Commons)

Ez volt a fő oka annak, hogy édesanyja, Ludovika főhercegnő úgy döntött, magával viszi arra a nagy eseményre, amire már hónapok óta készültek. Arra a napra, amikor nagyobbik lánya végre hivatalosan is találkozhat jövendőbelijével, Ferenc József császárral, a férfi 23. születésnapján. Persze praktikus gondolkodású nőként, nyilván az is megfordult a fejében, hogy egy füst alatt elintézi kisebbik lánya jövőjét is. Pontosan tudta ugyanis, hogy ki lenne Sisi számára tökéletes férj. A császár kisebbik öccse, a 20 éves Károly Lajos, akivel Sisi már évek óta levelezett. A dolgok azonban másként alakultak.

Harmadik jelölt volt Ilona

Ilona és Ferenc József házasságát előre elrendezte a két fiatal anyja. Ludovika főhercegnő és nővére, Zsófia főhercegnő ugyanis testvérek voltak, és a frigy ötlete a kettejük fejében fogant meg. Igen, ezt azt jelenti, hogy a fiatal pár olyan közeli vérrokonságban állt, hogy házasságkötésükhöz engedélyt kellett kérni a pápától, de ekkorra Ferenc József számára nem sok lehetséges menyasszonyjelölt maradt. Édesanyja első ajánlata, Szász Szidónia, nem nyerte el a fiatal császár tetszését. A második jelöltről, a porosz Anna hercegnőről pedig kiderült, hogy hiába Ferenc József vonzalma, a lányt már másnak ígérték, és szülei nem voltak hajlandóak felbontani azt az eljegyzést.

Ilona portréja, 1834 (Fotó: Wikipédia)

Ilona Karolina Terézia hercegnő (ez volt a teljes neve) megfelelő választásnak tűnt. Rangban, életkorban, neveltetésben, temperamentumban épp megfelelő a császárnéi szerepre, ebben anyja és nagynénje (jövendő anyósa) is egyetértett. Már csak arra volt szükség, hogy a fiatalok összeismerkedjenek.

Az utazást természetesen gondos előkészületek előzték meg – Nene, ahogy Ilonát otthon becézték, új ruhatárat kapott. Olyat, ami méltó a jövendő császárnéhoz, de az udvari etikett, a politikai viszonyok terén is alapos képzést kapott, mielőtt útnak indult Bad Ischlbe édesanyjával és az utolsó pillanatban hozzájuk csatlakozó húgával.

Minden a ruhán múlott

A tervek azonban már az utazás előtt kisiklottak. Indulás előtt nem sokkal derült ki egy távoli nagynéni halála, így a hercegnőknek fekete gyászruhában kellett elindulniuk. Útközben aztán Ludovika súlyos migrént kapott, ezért meg kellett állni, hogy lepihenhessen. Ennek során elszakadtak az őket kísérő szekértől, amelyben udvarhölgyeik és az újonnan elkészített elegáns ruháik voltak – többek között az a hófehér selyemruha is, amiben Ilonának találkoznia kellett volna a császárral, és ami tökéletesen kiemelte volna a szépségét.

Sisi és Ilona Korfu szigetén, 1853 körül

Ehelyett amikor bemutatkoztak egymásnak és leültek teázni, mindhárom nő poros, fekete útiruhát viselt, és ez megváltoztatta a történelem menetét. A fekete, magasan záródó ruha ugyanis nem állt jól Ilonának. A sötét hajú lányt sápadtabbnak, öregebbnek mutatta a valóságnál, ráadásul Ilona – érthető módon – nagyon izgult, hiszen pontosan tudta mekkora a tét, így kicsit túlságosan is mereven, szertartásosan viselkedett, nehogy édesanyja és nagynénje (jövendő anyósa) kifogásolnivalót találjon benne. Nem csoda, hogy Ferenc Józsefet nem bűvölte el.

A 23 éves császár figyelmét helyette inkább az akkor még világosabb hajú, szőkésbarna Erzsébet keltette fel, akinek finom szépsége szó szerint kiragyogott a fekete ruhából.

Ám ami igazán elbájolta a férfit, az a laza, nemtörődömség volt, amivel Sisi a haját igazgatta, és a tény, hogy oda sem figyelt rá. Öccse, Károly Lajos csalódottan látta, hogy bátyja arca szabályszerűen felragyog, amikor a 15 éves kislányra néz és a teázás alatt le sem tudja venni róla a szemét. Számára abban a pillanatban nyilvánvaló lett: esélye sincs a fiatal lánynál. Az a sógornője lesz, nem a felesége.

Hazudnak a filmek Sisiről

A Sisiről szóló filmek, regények egyértelműen azt állítják, hogy a két fiatal szerelme az első perctől kölcsönös volt, de ha szigorúan a forrásokat nézzük, abból egyértelműen kiderül: ezt a varázslatos pillanat inkább csak Ferenc József fejében született meg. Sisi számára meglepő és kicsit kényelmetlen volt a császár figyelme, és amikor a férfi a bálon neki adta a csokrot, amivel vonzalmát kifejezte, nem is értette meg ennek jelentőségét.

Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan zajlott a leánykérés, de azt igen, hogy Ferenc Józsefnek eszébe sem jutott térdre ereszkedni Sisi előtt, inkább édesanyját kérte meg erre a feladatra, hangsúlyozva, hogy semmiképp ne kényszerítsék a fiatal lányt semmire, amire nincs hajlandósága. Hogy Zsófia ezt nem a tanácsot nem fogadta meg, arra az a mondat utal, amit állítólag ő mondott Sisinek: „az ember nem kosarazza ki a császárt.”

Sisi érzései meglehetősen ambivalensek voltak. Tetszett neki a jóképű Ferenc József – de nem akart császárné lenni.

Ráadásul pontosan tisztában volt azzal, hogy mennyire sértő az egész helyzet szeretett nővére, Ilona számára. Sokan feljegyezték az elkövetkező hetekben az udvarban, hogy a fiatal menyasszony mennyire bájosan tud sírni, ami jelzi, több volt benne a félelem, mint az öröm. De a leginkább árulkodóak felnőttkori naplójába írt sorai: „A házasság abszurd dolog. Eladnak egy 15 éves gyereket, hogy olyan esküt tegyen, amit hiába bán utána 30 évig, nem lehet visszacsinálni.”

Lefokozott szépség

Ilona hercegnő jellemét és erejét mutatja, hogy sem akkor, sem később soha nem fejezte ki csalódottságát. Az eljegyzés utáni napon képes volt egy kocsiba ülni Ferenc Józseffel, annak anyjával és Sisivel, és feljegyezték, hogy ő volt az egyetlen, aki nem zavartan hallgatott, hanem igyekezett fenntartani a beszélgetés fonalát – igaz, azt is megjegyzik a források, hogy kissé talán harsányabb volt, mint előtte és a nevetése is erőltetett. Ilona egy pillanatig nem esett ki a szerepéből. Mosolygott akkor is, amikor a templomban végignézte, ahogy a férfi, akit neki szántak oltár elé vezeti a kishúgát, akinek innen kezdve minden alkalommal pukedliznie kellett, amikor meglátta, hiszen rangban fölé került.

A bécsi udvaroncok nem értették, a császár miért nem Ilonát választotta – és végül egyetlen magyarázatot tartottak elfogadhatónak: nyilván csúnyább volt, mint a húga.

Így született a „csúnya testvér” legendája és ez az oka annak, hogy manapság, ha Ilona külsejéről olvasunk, akkor nem édesanyja szavait idézik, aki a felnőtt lánya szépségét dicséri – hanem azt a nagynénit, aki a hét éves Ilonáról azt jegyezte fel, hogy a kislány „bandzsa és boldogtalanul csúnya.” Az sem sokat segít, amikor ugyanezek az írások Ilona időskori fényképeit teszik Sisi fiatalkori képei mellé, csak hogy minél nagyobb legyen a kontraszt. Ez a kép azonban hamis. Azok ugyanis, akik személyesen is ismerték Ilonát, soha nem írtak arról, hogy csúnya lenne. Épp ellenkezőleg.

Kivárta a szerelmet

Még nagynénje, Zsófia főhercegnő is rosszul érezte magát, amiért a fia nyilvánosan, mindenki előtt ejtette a lányt, ezért egy csodálatos gyémánt nyakláncot ajándékozott neki bocsánatkérése jeléül, és segített új férjjelöltet keresni a fiatal lány számára, hogy megmentse annak kissé megtépázott jó hírét. Ilona azonban nem kért az újabb kérőkből. Visszahúzódott a családi birtokra, ahol festmények készítésével, hímzéssel, templomba járással és jótékonysági munkával töltötte napjait. Egy darabig még azt is fontolgatta, hogy apácának áll. Ahogy teltek az évek, a házasság gondolata egyre lehetetlenebbnek tűnt, nem csak Ilona hercegnő ellenérzései miatt, hanem azért is, mert a császár sógornőjeként már nem volt olyan férfi, aki rangban és korban is megfelelő lett volna.

Ilona hercegnő esküvői ruhában, 1858 (Fotó: Wikimedia Commons)

24 évesen már vénleánynak számított, amikor véletlen rátalált a szerelem, méghozzá Turn und Taxis koronahercegének a személyében, aki részt vett egy náluk rendezett vadászaton és olyannyira elbűvölte a gyönyörű, komoly gondolkodású hercegnő, hogy azonnal meg is kérte a kezét édesapjától. Egyetlen gond volt csak. Bár Miksa Antal Lamoral Európa egyik leggazdagabb hercegi családjának volt az örököse, rangban jóval Ilona alatt állt, ezért II. Miksa, bajor király először visszautasította a pár házassági kérelmét. Szerencsére volt egy befolyásos pártfogójuk, Sisi, aki közben járt az érdekükben, és végül 1858-ban egybekeltek és Regensburgba költöztek.

Tíz évnyi boldogság

Ludovika nyolc gyermeke közül végül Ilona hercegnő lett az egyetlen, akinek sikerült boldog, szerelmi házasságot kötnie, és a fiatalok tökéletes harmóniában éltek volna – ha nincs egy titokzatos betegség, ami megkeseríti Miksa életét. A nehézségek ellenére a párnak négy gyermeke született: Lujza 1859-ben, második lánya, Erzsébet, 1860-ban. 1862-ben végre megérkezett a várva várt trónörökös, Miksa, majd öt évvel később 1867-ben még egy kisfiú Albert.

Erich Correns: Ilona, Thurn és Taxis örökös hercegnője és Bajorország hercegnője, 1859-ben, egy évvel házasságkötése után, 25 évesen (Fotó: Wikipédia)

Ez az utolsó terhesség azonban már sok aggodalommal telt, mert Ilona férjének az állapota folyamatosan romlott, míg végül sikerült egy veleszületett vesebetegséget diagnosztizálni – meggyógyítani azonban nem. Tíz évnyi boldog házasság után,

a férfi 35 évesen meghalt, Ilona pedig özvegy lett.

Soha többé nem ment férjhez, életét gyermekei nevelésének szentelte – és furcsa mód, a politikának.

Ilona két lánya: Luise és Elisabeth, 1870 körül (Fotó: Wikipédia)

Mivel a fiúk még túl fiatalok voltak, Ilona lett a gyámjuk – ami a korba kivételesnek számított, mert általában ezt a feladatot egy férfi rokonra bízták. Károly Miksa herceg, Ilona apósa azonban mélységesen szerette és tisztelte menyét, csodálta annak intelligenciáját és üzleti érzékét. Így aztán egy idő után maga mellé vette, és személyesen tanította meg mindenre, ami szükség volt ahhoz, hogy Európa legnagyobb földbirtokát igazgassa, ami a Thurn und Taxis család birtokában volt. Amikor a herceg 1871-ben meghalt, végrendeletében, egészen különleges módon nem valamelyik férfi rokonát, hanem Ilonát tette meg a birodalom régensének, és megbízta, hogy ő uralkodjon fia nagykorúságáig. Ezzel

Ilona hatalmas, gazdagsága, anyagi lehetőségei és befolyása legalább akkora lett, vagy épp nagyobb, mint húgáé, a császárnéé.

Ellentétben azonban Sisivel, ő nem menekült el a feladat elől. Amikor 1883-ban fia, Miksa 21 éves lett egy tökéletesen működő, virágzó hercegséget adott át neki. A sikert azonban nem sokáig élvezhette.

Ilona 28 évesen, 1862 (Fotó: wikidata)

A kis Miksa szívét legyengítette a skarlát, amin gyerekként átesett, és szívritmusproblémái voltak. 23 évesen szívinfarktusban halt meg. Ilona ekkor újra elvállalta a régensi szerepet, kisebbik fia, Albert nagykorúságáig. Másodszülött lánya, Erzsébet is tragikusan koránt meghalt – 21 évesen, harmadik gyermeke születésekor életét veszítette.

Jó testvérek maradtak

Ami Ilonát és Sisit illeti – soha, egyetlen férfi sem állhatott közéjük, még maga a császár sem. Ilona nem tartotta haragot és nem sokkal Sisi esküvője után a testvérek kapcsolata ugyanolyan közeli, meghitt és bensőséges volt, mint amikor még megosztoztak a gyerekszobájukon.

Életük végig folyamatosan leveleztek, gyakran találkoztak és Ilona egyszer még Korfura is elutazott, amikor Sisi rosszul érezte magát, és segített a legyengült császárné ápolásában. Amikor együtt voltak, a források szerint mindig angolul beszéltek – azon a nyelven, amit a bécsi udvarban rajtuk kívül szinte senki nem ismert, ám ők mindketten folyékonyan beszélték, mert gyermekkorukban angol nevelőnőjük volt. Ez volt az ő titkos nyelvük, amin őszintén, bátran bármit elmondhattak egymásnak. Amikor Ilona 56 évesen ágynak esett, Sisi volt az, aki nővére betegágyához utazott, ám sajnos a diagnózis gyomorrák volt. Sisi, utolsó mondata az volt testvéréhez: „Mindkettőnknek nehéz időket kellett megélnünk”, mire Ilona azt felelte: „Igen, de legalább használtuk a szívünk!”

Ha érdekel Sisihez és Ilonához hasonló inspiráló történet, akkor ismerd meg Sirivannavari thai hercegnőt!

Kiemelt kép: Canva, Wikipédia, Wikimedia Commons, noklapja.hu