„Általános feltevés volt, hogy a filmcsillagok nem lennének népszerűek, ha gyerekeik születnének” – írja Cari Beauchamp Hollywood egykori színésznőiről szóló könyvében, ám a stúdiók szabályzatának apróbetűs záradékaiban nem a születésszabályozásként alkalmazott abortusz volt az egyetlen embertelen kikötés.

A teljhatalmú filmgyártó vállalatok a végletekig kisajátították hírességeiket, kiknek szexszimbólum státuszával akaratlanul is együtt jártak a színlelt – vagy épp megtagadott – házasságok, a doppingszerek és altatók kombinációi, vagy az etnikai gyökerek elfedése egy új, csillogóbb identitás kialakítása érdekében.

A nagyközönség még csak nem is sejtette, milyen szörnyűségek játszódtak le a hatalmas mozivászon mögött, ámulattal vegyes irigységgel nézték a legnagyobb sztárok mára ikonikussá vált történeteit, melyek legtragikusabb forgatókönyvei voltaképp a valóságban zajlottak. 

Reflektorfény, csillogás és abúzus 

Hollywood aranykora, vagyis az 1920-as évektől az 1960-as évekig tartó időszak az európai migrációs hullámmal vette kezdetét a tengerentúlon. Magyarországról is számtalan kiváló filmes szakember járult hozzá olyan legendás stúdiók munkájához, mint a Paramount Pictures – George Cukor, az Oscar-díjas magyar származású filmrendező itt kezdte pályafutását –, a Warner Bros., a MGM vagy a Columbia Pictures.

A filmes vállalatok befolyása, a nagy stúdiókon alapuló ipari filmkészítés a hangosfilm ’20-as évekbeli térhódításával szilárdult meg igazán, az úgynevezett stúdió-éra aztán még számos művészeti és technikai innovációt hozott a filmgyártásba.

Hollywood aranykorának kezdete egyúttal a némafilmek végét is jelentette, de már az átállás komoly áldozatokat követelt. Damien Chazelle 2022-es filmje, a Babylon is részben ezekből az emberi tragédiákból merít cselekményéhez (Fotó: Paramount Pictures)

Musicalek, noirok, klasszikus westernek, romantikus történetek és epikus filmek készültek, a művészetre, kultúrára gyakorolt hatásuk mellett pedig örökre beírták többek között Alfred Hitchcock, Charlie Chaplin, Orson Welles, Marilyn Monroe, Humphrey Bogart vagy Audrey Hepburn nevét a mozi történetébe. Az aranykor sztárcsináló stúdiórendszere vonzotta az amerikai álomra éhező művészeket, 

az igazi dráma azonban a nagyvászon csillogó képkockái helyett a vágószoba sötétjében folyt. Az emberi jogokat aláásó reformintézkedéseknek hála könnyű volt eltussolni a rendszer könyörtelen visszaéléseit, a tettesek pedig elkerülték a felelősségre vonást.

Gyilkosságok, balesetek eltussolása, szándékos karrierszabotázs, kényszerházasságok, abortuszok és gyógyszeres kezelések, csak néhány mindennapos eljárás a régi hollywoodi rendszer eszköztárából, melyek végérvényesen rányomták bélyegüket a sztárok életére, akik semmit sem tehettek a stúdiók embertelen kizsákmányolásával szemben. 

Judy Garland két abortuszra is kényszerült

Az Óz, a csodák csodája világhírű színésznője többízben is áldozatául esett a hollywoodi díszletek között zajló kegyetlenségeknek. Judy Garland közeli barátja és szeretője az MGM stúdió megbízásából kémkedett utána, hat férje közül ketten homoszexualitásuk miatt kényszerültek a házasságra, de az is köztudott, hogy kezdetektől gyógyszerekkel tömték a gyakran 70 órás forgatásokon dolgozó lányt.

A szigorú diéták azonban – a fogyasztó készítmények mellett 18 éves korára már csak fekete kávét és csirkelevest fogyasztott a napi 80 szál, étvágycsökkentő céllal szívott cigarettán túl – nem merítették ki a teste feletti irányítást.

Judy Garland kétszer is abortuszra kényszerült, de Jean Harlow, Bette Davis, Ava Gardner és Lana Turner színésznők is a terhességi diszkrimináció áldozatai lettek. 

Garland mindkét abortuszára édesanyja támogatásával került sor, Jean Harlow álnéven, vakbélműtét okán jelentkezett be a klinikára, míg Turner egy szállodai szobában, érzéstelenítés nélkül kényszerült elvégeztetni a testileg és lelkileg is fájdalmas beavatkozást. Voltak, akik balesetnek álcázták vetélésüket, sőt, párkapcsolataikat is igyekeztek leplezni, csakhogy szexszimbólum imázsuk ne sérülhessen.

Egyedül Loretta Young, Oscar-díjas színésznő számított kivételnek, aki – hogy megtarthassa gyermekét és karrierjét –, kijátszotta a rendszert. Clark Gable-el közös gyermeküket külföldi tartózkodása után hozta a világra, majd nyilvánosan örökbe fogadta, hogy még véletlenül se gyaníthassa senki családi titkukat. 

Rock Hudson meleg volt, ezért házasodnia kellett

Rock Hudson és Dorothy Malone a A szélre írva c. filmben (Fotó: Wikimedia Commons)

Nem Judy Garland hitvesei, Vincente Minnelli és Mark Herron voltak az egyedüliek, akiknek palástolniuk kellett nemi hovatartozásukat. Stúdiója a hollywoodi szívtipróként számon tartott Rock Hudsont is bevonta a jól bevált gyakorlatba, ezért 1955-ben a férfi feleségül vette titkárnőjét, Phyllis Gates-t.

A frigynek hála megőrizhette álomszerű romantikus hős imázsát, ellenben kiszivárgó szexuális irányultsága tönkretette volna addigi karrierjét – legalábbis ezzel érveltek a stúdió vezetői, akik a meleg színészekről egyöntetűen úgy tartották, rossz hatást gyakorolnak a befolyásos vállalatok megítélésére.

Három éven át sikerült is fenntartaniuk a látszatot, bár Hollywood belső köreiben ennek ellenére nyilvánvaló volt, Rock Hudsont gyengéd érzelmek fűzik Lee Garlington színészhez,

ahogy Cary Grant, Barbara Stanwyck és William Haines háta mögött is folyamatos pletykák keringtek romantikus érdeklődéseikről. Rock Hudson 1985-ben AIDS-ben halt meg. Közvetlenül halála előtt nyilvánosan felvállalta szexualitását, ezzel pedig ráirányította a figyelmet nem pusztán a betegségre, de a nemi hovatartozás filmiparban elhatalmasodó stigmatizációjára is.

Rita Hayworth a whitewashing áldozata lett

A legtöbbünknek nem sokat mond Margarita Carmen Cansino színésznő neve, nem véletlenül, ugyanis Rita Hayworth néven vált a filmipar kitörölhetetlen csillagává, miután az elsők között alkalmazták rajta az úgynevezett whitewashing módszert. A magyarul kifehérítésként vagy meszelésként is ismert eljárás lényege szerint az egzotikus vonásokat minél inkább háttérbe szorítva, fehér színészként lehet piacképessé tenni az ígéretes tehetségeket.

Margarita Carmen Cansino édesapja spanyol, édesanyja pedig ír-amerikai gyökerekkel rendelkezett, így egzotikus vonásai révén csakhamar skatulyába zárták a kizárólag külföldi karaktereket megformáló szerepekkel.

Miután a Fox nem kívánta meghosszabbítani a szerződését, a Columbia Pictures vette szárnyai alá, mely Kim Novak imázsát és az ikonikus Marilyn Monroe arculatot is megálmodta Norma Jean számára. Margarita végül Rita Hayworth-ra változtatta a nevét, lefogyott, ébenfekete haját vörösre festette, és hogy megemelje hajkoronáját – mely félvér etnikumáról árulkodott volna – fájdalmas elektrolízisnek is alávetette magát.

Cserébe azért az áldozatért, hogy lemondott származásáról és ebből fakadó különleges adottságairól, fehér színésznőként nemzetközi hírnévre tett szert. A „szerelem istennőjeként” több mint 60 filmet forgatott és az Amerikai Filmintézet minden idők legnagyobb sztárjainak listáján a mai napig előkelő helyen szerepel.

Amfetamin reggelire, altató éjszakára

A képen az ikonikus páros, Mickey Rooney és Judy Garland, utóbbi épp kézlenyomatot tesz a cementbe a Grauman Színházban a Nem gyerekjáték c. film bemutatóján, 1939-ben (Fotó: Wikimedia Commons)

Nem csupán a már említett veszélyes étvágycsökkentő készítmények keserítették meg például Judy Garland életét, aki mire 16 évesen befejezte az Óz, a csodák csodája forgatását, már barbiturát- és amfetaminfüggőként ugrott fejest következő szerepébe. A gyermekszínészek foglalkoztatását Hollywood aranykorában semmilyen védelmi szabályzat nem korlátozta, így az MGM szabad kezet kapott a forgatásokon és következmények nélkül zsákmányolhatta ki védtelen gyereksztárjait.

Végeláthatatlan műszakokkal, őrült tempóval igyekeztek biztosítani az újabb és újabb sikerfilmek érkezését, s hogy folyamatos lendületben tartsák színészeiket, a jelenetek idejére stimulálószerekkel, majd a munka végeztével altatótablettákkal szabályozták teherbírásukat.

A kor legnagyobb tinibálványainak számító Mickey Rooney és Judy Garland 1937 és 1943 között kilenc filmet forgattak így együtt, ám később mindketten egész életükben függőségeikkel küzdöttek – Judy Garland kétszer kísérelt meg öngyilkosságot a tudatmódosító szerek hatása alatt, Mickey Rooney pedig elszegényedve, az ismeretlenség homálya burkolózva vesztette életét 2014-ben. 

Szándékosan derékba tört karrierek

A régi stúdiórendszerben uralkodó hiedelem szerint minden, amit a művészek mondanak vagy tesznek, alááshatja a vállalat hírnevét, ezért annak érdekében, hogy a vezetők kontroll alatt tartsák sztárjaikat és elejét vegyék a botrányoknak, bevett gyakorlatnak számított a lehallgató készülékek alkalmazása. Az öltözőkben folytatott magánbeszélgetések vagy a szóbeli szerződésszegés kellő okot szolgáltatott a kirúgásra, de a kémkedés a karrierszabotálásban is hatékony eszközzé vált.

Noha John Gilbertet nem a kulisszák mögött elhangzó mondatai miatt száműzték a filmvászonról, alakja mind a mai napig a szándékosan derékba tört karrierek egyik legendás szimbóluma – Brad Pitt őt testesíti meg a Babylon című filmben. Louis B. Mayer, az MGM stúdió társalapítója minden hatalmát bevetette, hogy Gilbert – kinek népszerűsége bár csökkent a hangosfilmek berobbanásával, gázsija továbbra is borsos maradt – kizárólag olyan filmekben szerepeljen, melyek kapcsán a kudarc borítékolható volt.

Sőt, az akkori szóbeszéd szerint Mayer még a hangrendszereket is manipulálta, hogy Gilbert szereplése garantáltan balul süljön el, ezek után pedig nem telt sok időbe, hogy az egykor fényesen ragyogó hollywoodi csillag önmaga árnyéka legyen. Szerződése lejártát és az alkoholizmussal való hosszú küzdelmét követően mindössze 36 évesen szívrohamban halt meg. 

Bizonyos mozgalmak is rajta hagyták nyomukat Hollywoodon. Így született a hippi korszak is, melynek egy szörnyű gyilkosság jelentette a végét. 

Kiemelt kép: Wikimedia Commons