Ahány ember, annyiféle szükséglet, igény és értékrend érvényes a párkapcsolatokban. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mitől válik kölcsönösen boldogítóvá egy romantikus kapcsolat, és mit szeretnénk, mit is várunk a másiktól, illetve magunktól. Tiszta sor, ha nem érjük be kevesebbel annál, mint ami meggyőződésünk szerint tényleg boldoggá tehet bennünket. A szerelemnek azonban többféle definíciója is létezik, azaz nincs olyan egységes szabály, ami meghatározná, hogy hogyan is kell kinéznie egy kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolatnak. (Bár bizonyította vannak olyan viselkedésformák, amelyek kiemelkedően nagy valószínűséggel garantálják a boldog párkapcsolatot, ebben a cikkben írtunk ezekről.)

Ha tehát a romantikus vígjátékokban és tündérmesékben látott koncepciókhoz ragaszkodnánk, szinte borítékolható a csalódás. De ez még nem minden. A szerelemről rengeteg olyan mítosz kering a köztudatban, amelyek nem tesznek különbséget a reális vágyak és az észszerűtlen elvárások között, és amelyek olyan magasra teszik a mércét, amit akarva sem lehetnénk képesek megütni.

Lépjünk ki az irreális elvárások árnyékából!

Ha azt szeretnénk, hogy a kapcsolataink sikeresek legyenek, nemcsak magáról a szerelemről és az intimitásról, de a partnerünkről, illetve nem utolsó sorban saját magunkról is tanulnunk kell. Tévúton jár az, aki úgy gondolja, hogy kapcsolatainknak filmszerűnek és erőfeszítésektől mentesnek kell lenniük – íme, 4 romantikus, de annál toxikusabb és rombolóbb elképzelés a szerelemről, melyekre nagyon nem érdemes alapozni!

Tévhit: az a bizonyos „Igazi”…

A nagybetűs Igazi a felnőttek Mikulása – előbb vagy utóbb, de szembesülnünk kell azzal, hogy nem létezik. Hiszen nincs olyan ember a Földön, akit csak és kizárólag nekünk teremtettek, így bárki, akivel találkozunk, potenciális partner és lelki társ, vagyis „Igazi” lehet.

A lényeg az, hogy egy irányba nézzünk, hogy azonosak legyenek az igényeink, megegyezzen az értékrendünk, és hogy képesek legyünk hatékonyan kezelni a felmerülő ellentéteket – melyek, ha tetszik, ha nem, minden párkapcsolatban előfordulnak. Tehát nem lesz kevésbé „Igazi” valaki csak azért, mert bizonyos dolgokban különbözik tőlünk, és azért, mert Jóskával mégsem nem sikerült, Pistával attól még lehetek boldog a jövőben – egyszerűen ilyen az emberi természet.

Tévhit: a kiegyensúlyozott és boldog párok nem veszekednek

A valóság az, hogy részben a nézeteltérésektől válik igazivá minden emberi kapcsolat. Az ellentétek, a sérelmek és válsághelyzetek elkerülhetetlenek, és nagyon nem oké, ha a sírig tervezünk hallgatni ezekről.

Minden egyes vita, amit a partnerünkkel folytatunk, a másik mélyebb megértéséhez és megismeréséhez vezethet – nem beszélve arról, hogy egy-egy élesebb helyzet önmagunk elé is tükröt állít.

Senki sem tökéletes, és olykor mindenki hibázik. A kérdés már csak az, hogy képesek vagyunk-e mindezt tudomásul venni, hogy tudunk-e erről megfelelően, egymást tisztelve kommunikálni, akarunk-e tanulni a nézeteltérésekből és elfogadni azt, hogy senki sem kényszeríthető változásra.

A kiegyensúlyozott, biztonságos alapokon nyugvó párkapcsolat legalapvetőbb jellemzői az őszinte kommunikáció és az egészséges határok. Jó szándék ide vagy oda, ha nem tartjuk tiszteletben egymás személyiségét és igényeit, nem biztos, hogy működőképes lesz a románc.

Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a lelki szenvedést, a fájdalmat és küzdelmeket nem érdemes romantikus fényben feltüntetni. Az akadályok és nézetletérések természetesek, azonban nem egészséges, ha mindennapossá válnak.

Tévhit: az igaz szerelem örökké tart

A sírig tartó szerelem kétségkívül csábító gondolat, ha azonban a szerelmet, mint érzelmi állapotot nézzük, a valóság az, hogy egy idő után elmúlik – azaz erős szeretetté és kötődéssé alakul át. Ha azt várjuk, hogy a kezdeti lángolás érzése tartós legyen, szinte biztos, hogy csalódni fogunk. Az érzelmek idővel változnak, a lángoló érzések pedig lecsillapodnak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne tartós és kielégítő a kapcsolat.

Kutatások szerint a mindent elsöprő szerelem érzése átlagosan 18-30 hónapig tart. Amikor felszáll a rózsaszín köd, amikor elröppennek a gyomrunkban repdeső pillangók, és amikor egymás hibáival is tisztában vagyunk, kevésbé tudunk elsiklani az igazán lényeges dolgok felett.

Ami a megváltozott kapcsolati minőséget illeti, az első és legfontosabb lépés, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában egymás mellett, és merre szeretnétek tartani ezután. Még mindig tiszteljük, becsüljük és szeretjük egymást? Mit várunk a párkapcsolatunktól? Ha nem félünk erről közösen beszélgetni, és ha kellő empátiával viseltetünk egymás iránt, a lángolás csíráiból egy igazán gyümölcsöző, elkötelezett, tiszteletteljes és tartós kapcsolat válhat. A boldog párok tudják, hogy az intimitás és a szex fontos, így ha nem megyünk el egymás mellett, és nem engedjük, hogy a közösen eltöltött idő a megszokások részévé váljon, akár 50 év után is képesek lehetünk fellobbantani azt a bizonyos lángot.

Tévhit: aki igazán szeret, nem vonzódik másokhoz

Szokás mondani, hogy hűséget fogadtunk, nem vakságot. Még egy monogám kapcsolatban is rendben van, ha másokat is vonzónak találunk, hiszen senkitől sem várhatjuk el – bizony még magunktól sem –, hogy szemellenzővel közlekedjünk, mert tetszik-nem tetszik, a biológiai működés ellen aligha tehetünk. Ha egészségesen kötődünk egymáshoz, ha szeretetteljes és őszinte a kapcsolatunk, nem dől össze a világ attól, ha a fantáziánk olykor másfelé is elkalandozik. Az azonban rajtunk áll vagy bukik, hogy meddig engedünk az érzésnek, mit kezdünk vele, illetve miként kommunikáljuk (ha kommunikáljuk egyáltalán) a partnerünknek. A legjobb stratégia az, ha nyíltan beszélünk a kialakult helyzetről, és közösen fektetjük le a kapcsolatunk számára legideálisabb szabályokat. 

Az intimitás nem csak a szexről szól, jóval összetettebb és árnyaltabb, ugyanakkor sokféle formában létezhet – íme, mit tanácsolnak a szakemberek!

Kiemelt kép: Pexels