Margaret Knight

Feltaláló a papírzacskók mögött – Így élt Margaret Knight, a női Thomas Edison

A feltalálónő több mint 20 hasznos gépet talált fel abban az időszakban, amikor a nők még nem tanulhattak. Mérnöki tudás nélkül, saját kútfőből tervezett olyan gépeket, mint a papírzacskó-hajtogató masina.

Már a maga korában is a női Thomas Edisonként emlegették Margaret Knightot, akit gyermekkora óta vonzott a mechanikus, építhető tárgyak világa. A saját maga eszkábálta szánkóit és fából készült sárkányfiguráit irigykedve nézték fiútársai, de szülei sem állták útját az alkotókedvű kislánynak. Özvegy édesanyja később szerszámgyűjteményre cserélte a kis Mattie (ahogy szerettei becézték) gyerekjátékait, amelyekből testvéreinek is rendre egyedi tervezésű darab jutott. 

Margaret még korai éveiben elveszítette édesapját, ezért a család arra kényszerült, hogy csatlakozzon a New Hampshire-i üzemi munkásokhoz, akik a helyi gyapotgyárban robotoltak hajnaltól éjszakáig.

A kiskamasz Margaret fiatal éveiben több üzemben is munkába állt, hogy kisegítse édesanyját, magára vállalva ezzel a csekély fizetést kapó gyermekmunkások megpróbáltatásait.

A Charles Dickens által csak fekete sátáni malmoknak nevezett gyárakban az ipari forradalom idején kizsákmányoló gyermekmunka folyt, az ekkor 12 esztendős Margaretet pedig cselekvésre késztették a mostoha körülmények. Egy alkalommal szemtanúja volt, amikor egy motoros szövőszék kirepülő alkatrésze megsebesített egy helyi munkást. 

Margaret Knight

Margaret Knight született feltaláló volt. Állítólag gyermekként még lábmelegítőt is készített édesanyjának, hogy a mama ne dideregjen varrás közben (Fotó: Wikimedia Commons)

Knight életeket mentő siklórögzítő rendszere, hamarosan országszerte végigsöpört a pamutiparon. Ez a biztonsági berendezés egyes források szerint nem csupán a motoros textilszövőszékeken közlekedő siklók vezérlésére, de a szerkezet megállítására is alkalmas volt, ha egy alkatrész meghibásodott. Ötletének szabadalmaztatásáról ekkor még álmodni sem mert, ám ahogy teltek az évek, egyre több innovatív koncepcióját védette le és juttatta el hivatalos úton a nagyközönséghez.

Út a felhasználóbarát papírtáskákig

Dagerrotípiák, kárpitozás, mérnöki automatizmusok – csak néhány azok közül a mesterségek közül, melyek csínját-bínját Margaret elsajátította az iparban eltöltött évei során. Változatos munkahelyein (ahol rendre hosszú időt töltött) mindig a fejlődés, a hatékonyabb megoldások lehetőségeit kereste, így mire a sors 1867-ben a massachusettsi Springfieldbe, egy papírzacskó-gyárba sodorta, már érezte, valami nagyobb dolog van számára készülőben.

 

Ám természetétől távol állt a tétlen várakozás, a Columbia Paper Bag Company üzemében is csakhamar azon morfondírozott, a papírtasakok kézzel hajtása helyett egy automatizált gép megalkotásával miként tudná eredményesebbé tenni a folyamatot.

Kísérletezését megelőzően a meglehetősen szűk, kúp vagy borítékszerű papírtasakokat egyesével hajtogatták a gyárban dolgozó munkások, ám az így előállított kézműves termékek drágábbak és sérülékenyebbek voltak. Aki nem engedhette meg magának, hogy kézműves papírzacskóba vásároljon, továbbra is fából készült ládába pakolt vásárláskor. 

1868-ban a rugókkal, vágószerszámokkal és bádogdarabokkal felszerelt, fából készült prototípus készen állt a tesztelésre. A gép kezdetben több mint 1000 darab papírtasakot készített óránként.

Margaret másik újítása a négyzetlapos aljú tasak volt, melybe sokkal több minden fért, és könnyebbnek, biztonságosabbnak bizonyult a nagyobb tárgyak szállításához is. A hajtogatógép első, működőképes prototípusát a mielőbbi gyártáshoz egyenesen Bostonba vitte, csakhogy nem számolt azzal, hogy egy férfi megpróbálja majd szabotálni egyedülálló felfedezését. 

Perben nyerte vissza szabadalmát

Charles Annan a papírzacskó-gépet gyártó műhelyben dolgozott abban az időben, amikor Margaret készült benyújtani szabadalmát a fejlesztés alatt álló alkotásra. Nőként merész lépésnek számított a levédetés a 19. században, sőt, még a modern kor Amerikájában is mindössze 10%-ra tehető a szabadalmi jogot kapó nők aránya, ám Margaret a gyapotgyárban történtek után tudta, ezúttal lépnie kell.

Nem pusztán benyújtotta kérelmét, de meg is védte találmányát, miután az említett Charles Annan lemásolta Knight terveit és kijelentette, valójában ő a felfedezés értelmi szerzője. 

Mire Margaret alig néhány hónappal a gyártást követően bekopogott a szabadalmi hivatal ajtaján, a férfi neve már szerepelt a nyilvántartásban, méghozzá az ő találmánya mellett. Bár letaglózta a hír, semmiképp sem akarta hagyni, hogy kemény munkája kárba vesszen, ezért úgy döntött, bíróság elé viszi az ügyet.

Miközben Annan ragaszkodott érveléséhez, miszerint egy nő nem találhatott volna fel ilyen bonyolult szerkezetet, Margaret részletes tervrajzokat, vázlatokat, méréseket és három tanút is magával vitt, hogy cáfolja az ellene felhozott vádat. A bíróságot meggyőzték a látottak, így 1871-ben megkapta a papírzacskó-gép szabadalmát. 

Viktória királynő is kitüntette

A gép jogainak megszerzésével Viktória királynő tiszteletét is kiérdemelte, aki ugyanebben az évben becsületrenddel tüntette ki Margaretet, mivel a lapos aljú papírzacskók világszerte rendkívül kelendőek lettek. Knight azonban nem csupán ezzel a találmánnyal forgatta fel a csomagolóipart. Termékeny feltalálói pályafutása alatt több mint 20 szabadalmat jegyzett: többek között textil- és cipőipari gépek, háztartási eszközök, sőt még egy tolattyús szeleppel rendelkező gépkocsimotor is szerepel a neve alatt.

A legjobban fogyó eszközök gyártására még életében saját üzemet működtetett, emellett társalapítója lett az Eastern Paper Bag papírzacskó-gyártó vállalatnak is, ahol természetesen az általa kifejlesztett innovatív gépet alkalmazták.

Egészen idős koráig aktív maradt, 1913-ban a The New York Times arról számolt be, hogy még 70 felett is napi húsz órát dolgozik 89. találmányán – bár sosem tudott igazán profitálni munkájából. Halálakor vagyonát mai viszonylatban 7000 dollárra, vagyis 2 és félmillió forintra becsülték, mégsem az ebből eredő keserűség nyomasztotta élete alkonyán, hanem ahogy saját szavaival megfogalmazta:

„Csak azt sajnálom, hogy nem kaptam olyan jó esélyeket, mint a fiúk, és nem tudtam teljesen kitanulni a szakmát.”

Gyászjelentésében Lady Edisonként tisztelegtek előtte szerettei, és az utókor is így őrzi emlékezetében az egyik legsikeresebb női feltalálót.

A tudósnők is hátrányból indultak. Volt, akinek világraszóló felfedezését férfitársának tulajdonították. 

Kiemelt kép: Wikimedia Commons, flickr.com, noklapja.hu