Friss idegtudományi és pszichológiai kutatások azt sugallják, hogy rengetegféle módon fejleszthető a térbeli tájékozódásunk. Mint mindenben, a tájékozódóképességünket illetően is sokat számítanak gyerekkori tapasztalataink, azaz hogy például nagyvárosban vagy falun nőttünk-e fel. De az is sokat nyom a latban, ha kiskorunkban hagytak minket szabadon barangolni a felnőttek, ha önállóan fedezhettük fel környezetünket.
Tájékozódóképességünk fejlesztése azonban bármilyen előmenetel esetén lehetséges!
Tájékozódás és nemi különbségek
Sokak számára misztikus dolognak tűnhet, hogy míg ők a legtöbbször azt sem tudják, merre vannak fejjel, mások (akikkel akár vérrokonságban is állhatnak) a világban bárhol „lepottyantva” hamar és könnyen eligazodnak. Régóta izgatja ez a téma a tudósokat is, de ők elsősorban arra kíváncsiak, mégis milyen hatások befolyásolhatják a képességbeli eltéréseinket. Néhány ilyen, tájékozódóképességgel kapcsolatos kutatási eredményt összegzett nemrég a BBC.
Mindenekelőtt érdemes azonban kitérni itt is a nemi különbségekre. Sok társadalomban ugyanis a lányoknak és a nőknek csak korlátozott lehetőségeik vannak a tájékozódási képességeik edzésére, emiatt alakulhatott ki az a sztereotípia, miszerint a nők eleve rosszabbul tájékozódnak a férfiaknál. Pedig ez általánosságban nem igaz,
a nők azonban ennek következtében akkor is hajlamosak rosszabb navigátornak tartani magukat, ha teljesítményük épp egyforma a férfiakéval.
(Érdekes adalék ehhez, hogy az idősebb férfiak csoportja becsüli túl leggyakrabban saját navigációs képességeit).
Tájékozódás és gyerekkor
Nemekre való tekintet nélkül azonban kijelenthető, hogy azok az emberek, akik a természethez közel, vagy térben összetettebb városokban (kacskaringós, kacifántos alaprajzú településeken, például amilyenek az óvárosok) nőttek fel, felnőttként is jobban tudnak tájékozódni. Mindez a tudósok szerint összefügg a rendszeresen megtett távolságok hosszával és a bejárt terület változatosságával is.
„Jó bizonyítékunk van arra, hogy azok, akik nagyobb területeken mozognak a mindennapjaik során, jobban tudnak térben tájékozódni” – állítja Nora Newcombe, a philadelphiai Temple Egyetem pszichológiaprofesszora. (Az otthon és a munkahely közötti megszokott ingázás tehát nem segít.)
„Állatkísérletek továbbá azt sugallják, hogy a passzív mozgás sem jó (a tájékozódóképesség megalapozására és fejlesztésére), mert alapvetően nem figyelünk közben” – folytatja Newcombe. Ezért olyan fontos például a gyerekeknél, hogy magunk fedezzék fel környezetüket.
És akkor az utca végén jobbra… vagyis balra. Vagy… hol is vagyok?! (Fotó: Unsplash)
Egy 2019-es tanulmány a Kongói Köztársaságban élő Mbendjele BaYaka népet vizsgálta. Ez egy esőerdőben vadászó-gyűjtögető életmódú népcsoport, melynek tagjai nem használnak sem térképet, sem iránytűt mindennapi barangolásaik során – mégis nagyon jól tájékozódnak. Ráadásul esetükben
a nők és a férfiak között semmi különbség nincs ebből a szempontból.
A tudósok szerint ez amiatt lehetséges, hogy ebben a társadalomban a nők és a férfiak közel ugyanakkora távolságokat tesznek meg nap mint nap, így hasonló térbeli tapasztalatokat szereznek.
Mi történik az agyunkban, mikor tájékozódni próbálunk?
Agyunkban a tájékozódás kognitív térképek segítségével történik, melyek feltehetően a hippokampuszban alakulnak ki. Korábbi idegtudományi kutatások már kimutatták, hogy a hippokampusz környéke valóban kulcsszerepet játszik a tájékozódásban. Például az entorhinális régió a „célirányjelzésért” felel (azaz, hogy tudjuk, épp milyen irányba nézünk, és ahhoz képest merre van a célállomásunk); a retrospleniális kéreg pedig az állandó tájékozódási pontok felismerését intézi.
Érdekes azonban, hogy kultúrákat tekintve is lehetséges, hogy más és más agyterületeket vonunk be a tájékozódásba. Míg például mi, a nyugaton inkább a vizuális jelekre helyezzük a hangsúlyt, más kultúrák jobban figyelnek a szagláson, halláson vagy más érzékszerveken alapuló jelzésekre.
A tájékozódóképesség fejleszthető
Tévhit, hogy tájékozódóképességünk nem javítható – ahogyan az is, hogy nem is érdemes ezzel foglalkoznunk a GPS korában. Lássuk tehát, milyen lehetőségeink vannak a fejlődésre!
Kapcsolódó
Kvíz: Mennyire vagy jó földrajzból?
- Mindenekelőtt próbáljuk meg jól kialudni magunkat! Egy globális felmérés szerint 54 éves kor felett 7 óra éjszakai, egybefüggő alvás hozzájárul a jobb tájékozódáshoz.
- Próbáljuk memorizálni előre az útvonalat! Lapozzuk fel a térképet, és igyekezzünk megjegyezni, merre kell mennünk! Amennyiben internetes térképet használunk, böngésszük át alaposan az utcanézetet, esetleg lépdeljünk is végig rajta virtuálisan!
- A térképet ne forgassuk! Mindig álljon az égtájaknak megfelelően (azaz a térkép teteje nézzen észak, az alja dél irányába)! Ne forgassuk el a papírt/telefont, kapcsoljuk ki az alkalmazás erre vonatkozó beállításait!
- Ne nagyítsunk bele túlságosan a térképbe! Ebben az esetben is igaz, hogy érdemes a „nagyobb képet” nézni!
- Ha lehet, menjünk gyalog!
- Igyekezzünk út közben minél jobban megfigyelni és megjegyezni az útvonalon található különlegességeket (például a játszóteret, a patakot, a rikító zöld házat, a kitört fát)! Csak végső esetben nyissuk ki a térképet/alkalmazást!
- Gyakoroljuk a már megismert útvonalakat – például azáltal, hogy arra járunk futni!
- Gyűrjük le a félelmeinket és szorongásainkat! Ördögi körbe taszíthat, ha azt gondoljuk, nem tudunk jól tájékozódni. Emiatt pedig eleve félünk elindulni, így kizárjuk a gyakorlás lehetőségét – vagy ha el is indulunk, a szorongás miatt „rosszabb eredménnyel” zárhatjuk a kísérletet. Ha segít, keressünk magunk mellé egy sétapartnert, akivel közösen barangolhatjuk be a helyi utcákat!
- Ha már belejöttünk, keressük a kihívásokat! Induljunk el néha olyan útvonalon is, amit még soha nem próbáltunk!
Ha már tájékozódás… Kvízünkből kiderül, mennyire vagy képben az európai fővárosokkal!
Kiemelt kép: Getty Images
