A legfrissebb, jelenleg is zajló „Lőjünk fel műalkotásokat a Holdra”-projekt Jeff Koons nevéhez köthető, akit mi, magyarok leginkább csak Cicciolina exférjeként ismerünk. Pedig ennél sokkal többet tett le az asztalra, még ha erősen megosztó is a személye a kortárs képzőművészeti szcénában.
Védjegye a kommersz tárgyak művészeti alkotássá való feltuningolása: a rozsdamentes acélból készült, tükörfelületű lufiállat-szobrai a legismertebbek. Jelenleg ő a világ legdrágább élő művésze, akitől sosem álltak távol a szokatlan megoldások és az őrültnek tűnő ötletek, így nem meglepő, hogy ő is bekapcsolódott az űrbéli művészeti világba.
Holdfázisok
Koons Holdfázisok elnevezésű projektjét az ember technológiai fejlődése és a Hold iránti rajongása inspirálta. „Úgy nőttem fel, hogy Kennedy elnököt hallgattam, amint a Holdra szállásról beszélt. Ez adta a társadalmunknak azt a jövőképet és lendületet, hogy hihetünk magunkban és megvalósíthatjuk az elképzeléseinket” – mondta a The New York Timesnak a rakéta felszállása előtt. A Koons által készített mini-szobrokat az Intuitive Machines nevű amerikai magánvállalat által kifejlesztett Nova C-Odysseus (Odüsszeusz) nevű leszállóegység fedélzetén küldték fel a világűrbe, amelyet az Elon Musk-féle SpaceX által tervezett Falcon 9 rakétával lőttek fel. (Koons az X-en – így hívják most a Twittert – élőben közvetítette az eseményt, akit érdekel, ugyanitt visszanézhető.)
A 125 darab, rozsdamentes acélból készült miniatűr szobor mindegyike egy-egy Hold-fázist ábrázol,
és inspiráló történelmi személyekről, illetve kultúrtörténeti szempontból fontos alkotókról vannak elnevezve, mint például Mozart, Galilei, Kleopátra, Leonardo da Vinci, Platón, Ada Lovelace vagy Billie Holiday.
A műalkotások mindegyike három összetevőből áll: egy kb. két és fél centiméter átmérőjű szoborból, amely a Holdra kerül, egy nagyobb, közel negyven centiméter átmérőjű replikából, amely a Földön marad, és egy NFT-fotóból, mely a Holdon lévő miniatűr szobrokat ábrázolja. Az Intuitive Machines alelnöke, Jack Fischer szerint ez az első olyan hitelesített műtárgy, amelyet a Hold felszínén helyeznek el.
Sikeres landolás
Miután az Odüsszeusz megtette a Föld és a Hold közötti, nagyjából 384 ezer kilométeres távolságot, már sikeresen landolt a Hold felszínén, az Oceanus Procellarumban, amely a Hold észak-déli tengelye mentén több mint 1600 mérföld hosszan húzódó terület. Az elhelyezés helye örökségi helyszín lesz – csatlakozva azon területekhez, amelyeket a NASA történelmileg jelentősnek ítél, mint például az Apollo-11 első Holdra szállásának zónája. A miniatűr szobrok örökre itt maradnak, egy CubeSat néven ismert, átlátszó és hőszigetelt „kockában”, vagyis mini-műholdban. Miután teljesítette küldetését,
ez a leszállóegység az első amerikai űreszköz, amely több mint ötven éve, az Apollo-17 1972-es leszállása óta épségben landolt a Holdon.
A projekt célja, hogy „földi” jót is tegyen: az NFT-ket korlátozott számban a Pace Galéria árusítja majd, és az első eladásokból származó bevételt az Orvosok Határok Nélkül szervezetnek ajánlják fel.
Egy nő készítette az első űrbe küldött műalkotást
A művészet űrbe küldésének régi hagyománya van. Az első műalkotások, amelyek eljutottak az űrbe a Cecelia „Cece” Bibby által tervezett és festett színes logók voltak, amelyeket három Mercury-űrhajóra – a Friendship 7-re, az Aurora 7-re és a Sigma 7-re – festett kézzel. (A Mercury-program volt az első amerikai, emberek részvételével végrehajtott űrrepülési program, amely 1958 és 1963 között futott).
Bibby volt az első és egyetlen nő, aki felmehetett a Mercury indítótornyára, és beléphetett a járművet rejtő „fehér szobába”, hogy felfesse az űrhajóra a logóit.
A korábbi gyakorlat az volt, hogy az űrhajók oldalára egyszerű festékszóró spray-vel fújták fel a jármű nevét, de John Glenn, a Friendship 7 űrhajósa valami személyesebbre vágyott. Így aztán Bibby sablon használata nélkül, saját kezével festette fel a Friendship 7 feliratot, majd két további űrhajónál is így járt el.
Cece Bibby felfesti a Friendship 7 feliratot John Glenn Mercury űrhajójára (Forrás: Wikipedia Commons)
A Friendship 7 elnevezésű űrhajó, rajta Bibby műalkotásaival ma a washingtoni Nemzeti Légi és Űrmúzeumban található. Az Aurora 7 és Sigma 7 űrhajók festett lemezeit – amelyek a Földre való visszatérés során megfakultak és elszenesedtek – eltávolították, és a Purdue Egyetemre küldték további vizsgálatokra. Az elveszettnek vagy megsemmisültnek vélt lemezek 2019-ben kerültek elő újra, miután az őket elemző tudós meghalt, és egyenként több mint kétszázezer dollárért árverezték el őket.
Engedély nélkül is kikerült az űrbe egy műalkotás
A Moon Museum (Holdmúzeum) című alkotást 1969 decemberében az Apollo 12 űrhajóval küldték fel az űrbe, annak ellenére, hogy a NASA nem hagyta jóvá. A mű egy apró, 1,9 x 1,3 cm-es kerámiatábla, amelyen Robert Rauschenberg, David Novos, John Chamberlain, Claes Oldenburg, Forrest Myers és Andy Warhol metszetei láthatók. Az ötletgazda Forrest „Frosty” Myers szobrász többször megpróbálta elérni a NASA-nál, hogy engedélyezze a projektet, és bár állítása szerint kifejezetten sosem mondtak neki nemet, hivatalos engedélyt sem kapott, így aztán kénytelen volt felcsempészni az iciri-piciri művet az űrhajóra. A táblácska elvileg eljutott a Holdra.
Botrány a Holdon
Van olyan műalkotás, amelyet eleve arra szántak, hogy soha ne térjen vissza a Földre. A Fallen Astronaut (Lezuhant asztronauta) egy 8,9 cm magas, alumíniumból készült sematikus emberi figura, Van Hoeydonck belga művész alkotása. A kis szobor David Scott, egy tapasztalt amerikai űrhajós megrendelésére készült, aki arra kérte a világűr iránt érdeklődő belga képzőművészt, hogy
tervezzen neki egy olyan szobrot, amely könnyű, tartós, ellenáll a szélsőséges időjárásnak, és nem utal egyik nemre vagy etnikai csoportra sem.
A kis figurát 1971-ben az Apollo 15 legénységének tagjaként maga Scott helyezte el a Holdon. Scott az oldalára fektette a szobrot, az előző Holdra szállások alkalmával meghalt tizennégy asztronauta nevét felsoroló plakett mellett. Van Hoeydonck viszont nem így tervezte az elhelyezést: ő azt akarta, hogy a kis szobor álljon, ezzel szimbolizálva, hogy az emberiség számára a Hold egy lépcsőfok a csillagok felé. Az űrhajós és a művész vitája botrányba fulladt, amit tovább tetézett Van Hoeydonck azon törekvése, hogy a szobrot másolatok eladásával a Földön is hozzáférhetővé tegye, miközben korábban megígérte az Apollo 15 legénységének, hogy nem próbál meg hasznot húzni a projektből.
Az űrhajósok úgy vélték, a kereskedelmi értékesítés aláássa a szobor eredeti célját, a hősöknek történő emlékállítást, a művész viszont azzal érvelt, hogy őt az Emberiség szimbólumának megalkotására kérték fel, nem pedig egy űrhajós-síremlék elkészítésére. Egyébként Van Hoeydonck állítólag csak húsz másolatot készített a szoborból, főként múzeumi felkérésekre.
Közelkép a Holdon, a Hadley-Apennine leszállóhelyen hagyott emléktábláról, amelyet 14, már elhunyt NASA- és szovjet űrhajós emlékére készítettek. A tábla melletti kis figura a Fallen astronaut nevű alkotás. (Forrás: Wikipedia)
Festékpigment-kísérlet
1986-ban Ellery Kurtz amerikai művész négy festményét a Columbia űrrepülőgépen küldték fel az űrbe. Kíváncsiak voltak, hogyan viselik a pigmentek a fel- és leszálláskor megnövekedett G-erőket, valamint a pályára állási mikrogravitációs körülményeket. A festmények egy tartályba göngyölve kilencvennyolc napig maradtak a Föld körüli pályán. A művészek számára jó hír volt, hogy az alapozók és a pigmentek nem romlottak láthatóan az űrben töltött rövid idő alatt. A NASA-nak küldött technikai jelentésben Kurtz és kollégája a következőket írta: „Kutatásunk nem más, mint az első lépés a művészet biztonságos szállítása érdekében az emberiség legújabb határvidékére, az űrbe”.
Kiállítás az űrben
2021 augusztusában a ghánai művész, Amoako Boafo triptichonja repült fel Jeff Bezos egyik személyzet nélküli Blue Origin rakétáján, majd tért vissza a Földre. Boafo három portrét festett a rakéta orrán lévő panelekre: egyet magáról, egyet az édesanyjáról és egyet gyerekkori barátjáról. „Az égre néző önarckép mutatja meg a legjobban, hogy mit jelent számomra ez a projekt. Úgy nőttem fel, hogy tudtam, az ég a határ, és most egy olyan projekten dolgozhatok, amely túlmutat az általunk ismert égbolton. Ez megerősíti, mi minden lehetséges akkor, ha a hozzám hasonló kreatívok lehetőséget kapnak arra, hogy ne csak áttörjék az üvegplafont, hanem fölé is emelkedjenek” – nyilatkozta Boafo.
A festmények csak tíz percet töltöttek az űrben, az értékükön azonban ez is nagyot dobott. Általános igazság, hogy
ami egyszer az űrben volt, annak elképesztő mértékben megnő az értéke,
így aztán nagy a kísértés arra, hogy kereskedelmi forgalomban kerüljön eladásra, és nagyot kaszáljon rajta a művész és/vagy a cég, aki az űrrepülést biztosította. Boafo festményei állítólag jótékonysági adományként születnek újjá, és a művész által kiválasztott afrikai gyermeksegély szervezetek részesülnek belőle.
Ez a jövő
Samuel Peralta kanadai fizikus, költő, műgyűjtő és sci-fi író fejéből pattant ki a Lunar Codex elnevezésű űrművészeti projekt ötlete, amelynek keretében több ezer kulturális – irodalmi, zenei, film-, színházi és egyéb – alkotást juttatnának el a Hold felszínére. A művek miniatűr, digitalizált verzióban kerülnének az égitestre: apró, negyeddolláros méretű NanoFiche-re írnák át az alkotásokat, amely egy rendkívül könnyű és tartós analóg tárolási forma, mikroszkopikus képekkel. Peralta szerint a Lunar Codex projekt egy jövőnek szóló üzenet, amelynek célja, „hogy
az utazók, akik megtalálják ezeket az időkapszulákat, felfedezhessék mai világunk gazdagságát”.
Az adathordozók azt az információt közvetítik, hogy „a háborúk és a világjárványok, valamint a környezeti kataklizmák ellenére az emberiség talált időt az álmodozásra és a művészet létrehozására” – mondta Peralta a Designboomnak.
Források: artnet.com, artnews.com, apollo-magazine.com, designboom.com
Kiemelt kép forrása: Getty Images
