Azon szerencsések közé tartozom, akiknek nincs semmilyen orvosilag igazolt ételallergiája, hivatalos intoleranciája. (A tengeri herkentyűket és az olivabogyót egyszerűen nem szeretem.) Az élethosszig tartó tanulás híve vagyok, ezért újabb és újabb kurzusokra jelentkezem, hogy bővítsem a tudásom. Soha nem felejtem el, hogy jó pár éve az egyik tanfolyamon – aminek egyébként semmi köze nem volt a táplálkozáshoz – elkövettem azt a „bakit”, hogy az oktatás szünetében elővettem a nagymamám által készített házi süteményt, és megkínáltam vele a csoporttársakat.

Körbeálltak, és mindenki elkezdte kérdezgetni, hogy miből van, tartalmaz-e fehér cukrot, tejet, lisztet, vajat vagy egyéb zsiradékot? Egy klasszikus nagyi süti… szerintetek?!

A tíz csoporttársam közül szinte mindenki talált olyan alapanyagot, amit egészségügyi okokból vagy választottan nem fogyaszt. Kissé fintorogva konstatálták, hogy mennyire nem egészséges. Végül az egyik lány kedvesen mosolyogva elmondta, hogy ugyan ő laktózérzékeny, de azért szívesen megkóstolná. Lángolt az arcom, nagyon szégyelltem magam… A következő alkalmakkor megfigyeltem, hogy bármennyire is estig húzódott az oktatás, és én majd éhen haltam, a többiek a szünetben legfeljebb olajos magvakat, gyümölcsöt vagy fahéjjal a megszórt, reszelt sárgarépát fogyasztottak. Utóbbit otthon elkészítettem és nekem is ízlett, de azért nem laktam vele jól.

Óvatos kíváncsiság

Egészen felnőtt koromig nem is nagyon ismertem olyat, aki ételallergiás, csupán az egyik rokonról tudtuk, hogy a diót kerüli. Ebből kifolyólag a családunkban sem volt téma, arról pedig, hogy ennyiféle intolerancia létezik, nagyjából az internettel egyidőben ismerkedtem meg. Ahogy bővült az ismeretségi köröm és a kapcsolódó tudásom, úgy került újra és újra előtérbe a mentesség. Több vegetáriánus és vega barátom is mesélt arról, mennyire nehéz közösségi helyzetekben betartani a speciális étkezést. Sokan panaszkodtak, hogy a vendéglátó helyeken például a húsmentes táplálkozásra mennyire nem volt még néhány évvel ezelőtt alternatíva, maximum a rántott sajt és egy pestós tészta formájában.

Az elmúlt 10-15 évben sokat javult a helyzet a választék és az elfogadás tekintetében is.

Azt mondják, hogy ami visszatérően szembejön velünk, azzal a dolgunk van. Szinte már úgy éreztem, kerülget engem ez a mentes téma.

Három évvel ezelőtt felállítottam magamnak egy egyhetes vegán kihívást, amit videós formában dokumentáltam is. Mindenki nézze el nekem az esendőséget és az apróbb hibákat, nem vagyok hivatásos vlogger. Utólag visszanézve kicsit mosolygok magamon, illetve azon, hogy apukám megkérdezte: „most már így maradsz?”

Ha valaki arra vetemedik, hogy végignézi a személyes sztorikkal tűzdelt beszámolót, annyival kiegészíteném: az egyhetes vállalásból végül egyhónapos lett. Ráadásul azóta megismerkedtem a húshelyettesítő vegán felvágottakkal is – az ehhez kapcsolódó poén előzménye a videó végén látható. Igaz, a saját magam számára állított kihívást akaratlanul is nehezítettem azzal, hogy szándékosan nem olvastam utána bizonyos dolgoknak – Balázs barátom mondaná, egy kiránduláson nem kell mindig hegynek felfelé menni –, a tapasztalat pozitív élménnyel zárult. Habár hosszú távon inkább flexitáriánusnak vallanám magam, mindenképpen nyitottabb lettem alternatív megoldásokra is.

Csak természetesen

Hogy a rázúduló információk és lehetőségek mennyiségéből ki mennyit tud befogadni, mindenki maga dönti el, de táplálkozás tekintetében sokat számít a kíváncsiság és a nyitottság. Ha nem kényszerből, hanem a játék szintjén megengedjük magunknak, hogy új dolgokat ízleljünk, kóstoljunk, akkor talán könnyebben elhisszük, hogy ami mentes, nem feltétlenül rosszabb ízű, mint amit megszoktunk. Sőt, lehet, hogy egészen kellemes meglepetésben lesz részünk. A másik tévhit, attól, hogy valami mentes, nem biztos hogy egészséges – lásd cukormentes üdítők. És mivel nem minden termék egészséges, ami mentes, érdemes az összetevőkre figyelni, és a hazai termelésből, gyártásból készült termékeket választani.

De egyáltalán hogyan kerülnek a látóterünkbe ezek a dolgok, ha alapvetően nem tolják lépten nyomon az arcunkba pl. tévéreklámok formájában?

Amikor kíváncsiságból ellátogattam az idei IV. MentesFesztre a rengeteg érdekes kerekasztal beszélgetést követően nagyon sokféle ételt és italt kóstoltam. Voltak köztük növényi alapú italok, alkoholmentes borok, különleges házi lekvárok, kekszek, kesudióból készített fermentált sajt, ami különböző fűszerezésekkel vagy füstölten elképesztően finom! Az ELTE impozáns Gömb Aulájában illatozott a sok, helyben sütött (fagyasztott vagy félkész állapotban kapható) növényi alapú „húsgolyó”, fasírt, hamburger pogácsa, kolbász, és amire leginkább kíváncsi voltam: szendvics feltétnek mindenféle vegán felvágott.

Érdekesség, hogy ezen az eseményen rendezték meg Magyarországon az I. Vegán Húshelyettesítők Viadalát, amin a neves zsűri, köztük Segal Viktor chef összesen huszonkét kész-és félkész húsmentes terméket értékelt az íz, kinézet, állag, és összetevők alapján. A gasztro szakember szerint a kinézetben fontos még fejlődnie ezeknek a termékeknek, hiszen ez az első érzékelése a vásárlónak, az ízük alapján viszont már nem igaz az a sztereotípia, hogy a mentes termékek ízetlenek vagy nem hasonlítanak a megszokott húsételekhez.

Az I. Vegán Húshelyettesítők Viadalának helyezettjei:

Késztermék:
1. helyezett: Plant Revolt növényi alapú szendvicsfeltét (natúr, zöldfűszeres, paprikás)
2. helyezett: Vegafarm csípős házi füstölt kolbászt helyettesítő termék
3. helyezett: Vegafarm csemege paprikás sütni való kolbászt helyettesítő termék

Félkész termék:
1. helyezett: Living Foods elősütött fűszerezett burger fermentált rostokkal
2. helyezett: Plant Revolt fűszeres fasírthelyettesítő golyók
3. helyezett: Plant Revolt burger pogácsa

Érdemes mindet megkóstolni!

A Nyitott szemmel-sorozat előző cikkeit itt olvashatod.

Kiemelt kép: Canva / Nők Lapja