A wabi-sabi a művészetektől a hétköznapi gondolkodásmódig szinte mindenhol fellelhető Japánban. Az évszázadok során pedig nemcsak életformává, de a formatervezés alapjává is vált a szigetországban.
Ahogyan a dánok a hyggével, úgy a japánok a zen buddhizmusban gyökerező wabi-sabi segítségével vészelik át a hétköznapok nehézségeit. Lényege egyszerű és tiszta: egy olyan életfilozófiát jelöl, ami mélyebben kapcsolódik a természetességhez, a hibázás lehetőségéhez és az elfogadáshoz, ebből eredően pedig az önszeretethez. Ami, valljuk be, tényleg ránk fér a mindennapokban.
A wabi és a sabi eredendően két külön fogalom:
- Kezdetben a wabi szó negatív jelentéssel bírt. Egészen a 16. századig az elmúlással, a gyásszal, a fájdalommal és a beteljesületlen vágyakkal volt egyenlő. Később azonban csavartak egyet a mondanivalóján, és ma már inkább szól a nehézségekben rejlő lelki előnyökről, alázatról, lelki gazdagságról és a valódi emberi természet megismeréséről.
- A sabi pedig a folytonosságot, az idő múlását és a felszín alatt, illetve magában az öregedésben rejlő valódi szépséget jelöli. Egy egyszerű példával élve: minden a maga saját módján öregszik, de ahogyan egy új építésű ház is lehet szép, úgy a mohával benőtt régi háztető látványa is szemet gyönyörködtető.
Wabi-sabi és melankolikus szépség
A wabi-sabi ráadásul nemcsak életfilozófia, de egyfajta esztétikai irányzat is, ami a tökéletlenségben rejlő szépséget hivatott kiemelni. Gondoljunk csak a kintsugi néven ismert ősi japán technikára, a törött vázák javításának művészetére. A darabkákat ilyenkor valamilyen nemesfémmel, többnyire arannyal vagy ezüsttel ragasztják össze, a végeredmény pedig sokszor a váza eredeti állapotánál is különlegesebb és látványosabb. Mondhatjuk úgy is, hogy
tökéletlenül tökéletes.
Vagy vegyük például a keleti harcművészeteket, ahol a hangsúly nem a tökéletesen karcsú testen, sokkal inkább a testi-lelki egészségen és gondolkodásmódon van.
Kintsugi, a sérülések és hegek művészete (Fotó: Getty Images)
A wabi-sabi szerint, mivel minden múlandó a Földön – beleértve az emberi életet is –, kár lenne arra fecsérelni az itt töltött időt, hogy a tökéletességet hajszoljuk. A tökéletesség tulajdonképpen azért tűnik elérhetetlennek, mert egyszerűen nem létezik. Így akkor élhetünk lelkileg is teljes életet, ha az örökös megfelelni vágyás helyett az állandóságot és a természet rendjét választjuk.
Azaz: fogadd el, ami van; éld meg a jelent; és értékeld az élet egyszerű dolgait!
3 tipp a wabi-sabi elsajátításához
Ez az ősi filozófia megannyi megfontolandó bölcsességet rejt magában. Ezért most megmutatjuk, hogyan csempészheted be a wabi-sabit a mindennapjaidba!
1. Elfogadás
A Dewa Sanzan nevű hegység a jamabusi szerzetesek egyik közkedvelt zarándokhelye Japánban. Éves filozófiai gyakorlatuk a hegyen a test és a lélek újjászületését szimbolizálja, amit a szerzetesek egyetlen szóval írnak le: ez az uketamo. Hogy mindez hogyan is néz ki a gyakorlatban?
Például:
- Nincs nálam esernyő, mert az előrejelzések napsütéses időt jósoltak, most mégis zuhog az eső. Oké, uketamo, így jártam, legközelebb szerencsésebb leszek.
- Nem érzem jól magam a jelenlegi munkahelyemen? Uketamo, megérett az idő a váltásra.
- Figyelmetlen voltam, önhibámból megbotlottam és most gipszben van a lábam? Uketamo, legközelebb nem rohanok annyira, és az orrom elé nézek.
Azaz nem lehetünk folyamatosan elégedettek, de a bosszúság is csak egy múlandó érzés. Legyen szó emberi kapcsolatokról vagy karrierről,
aki retteg a kudarctól, hogyan tudna élvezni bármit is, amibe belekezd?
Az uketamo szerint szembe kell néznünk a kihívásokkal, és ha kesergés helyett inkább elfogadjuk, hogy nehézségek nélkül nem élet az élet, a hibáinkból is előbb tanulhatunk. Sőt, lelkileg is szabadabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
2. Minél kevesebb teher
A wabi-sabi egyik alapvető tanítása, hogy a dolgokat ne a külső megjelenésük, hanem a belső lényegük és hasznosságuk alapján ítéljük meg. Az elképzelés szerint nem érdemes túlzottan ragaszkodni a tárgyakhoz, mert ha olyan dolgokkal vesszük körbe magunkat, amelyek jó részére tulajdonképpen nincs is szükségünk, és amelyek, például csak a jólét látszatát hivatottak erősíteni, az nem csak látványra, de közérzetre is zavart kelthet bennünk ott, ahol igazán otthon kellene éreznünk magunkat.
3. Újragondolás
A közösségimédia-felületeket pörgetve könnyű elbizonytalanodni, hogy vajon tényleg eléggé érdekesek, értékesek és szépek vagyunk-e. A fogyasztói társadalomban arra vagyunk kondicionálva, hogy görcsösen ellenálljunk az öregedésnek, miközben az örök szépség és fiatalság titkát kutatjuk.
A sokszor csalfa látszatnak márpedig nem érdemes bedőlni! Könnyebben védhetjük magunkat e hamis narratívával szemben, ha a wabi-sabi szellemében újragondoljuk a szépség fogalmát.
Ott vannak például a műalkotások, melyek minél idősebbek, annál értékesebbek. És gondoljunk csak bele, ha a ráncaink mesélhetnének, hányféle érdekes, tanulságos történettel tudnának szolgálni? A már említett kintsugi pedig épp azt vallja, hogy az idő múlása közben szerzett (testi-lelki) hegekben hatalmas erő, rugalmasság és bölcsesség rejlik – viseljük hát őket büszkén!
Wabi-sabi, kintsugi, uketamo… Sokat tanulhatunk még a Japánoktól. De tudtad, hogy épp az origami is a reneszánszát éli?
Kiemelt kép: Getty Images
