Ha egy csípős megjegyzésre, nyers őszinteségre vagy iránymutató életigazságra lenne szükségünk egy tapasztalt, ötven pluszos nőtől, bátran ajánlom Sharon Stone nyilatkozatait. Azt eddig is tudtuk, hogy az Emmy- és Golden Globe-díjas színésznő nem egy üresfejű szépség, de ahogy idősödik, mintha még inkább lerázna magáról mindenfajta udvariaskodást és mellébeszélést. Nyíltan vallott arról, hogy elege van a randizásból, inkább a gyerekeivel és a barátaival tölti idejét. Utálja, ha „kortalan szépségnek” nevezik és elutasítja azt a hozzáállást, hogy csak a fiatalság lehet gyönyörű, egyszerű szépségápolási rutinra esküszik. Azon idősödő színésznők csapatát erősíti, akik magasról tesznek a hollywoodi elvárásokra és csak szeretnék jól érezni magukat a bőrükben. De mi kellett ahhoz, hogy Stone ennyire magabiztosan vezesse az életét, és mivel foglalkozik mostanában?
Halálközeli élmény
A színésznő egész életét, és a dolgokhoz való hozzáállását meghatározta, hogy negyvenkét éves korában, 2001-ben nagyon súlyos sztrókja volt: egy megrepedt csigolyaartéria kilenc napig tartó belső vérzést okozott az agyában.
A túlélésre egy százalék esélyt adtak neki az orvosok. Túlélte.
Ehhez huszonhárom platina tekercset kellett elhelyezni Stone nyakában, hogy a vér tovább áramoljon az agyába. Viszont a házassága Phil Bronstein szerkesztővel tönkrement, amelyet keserves válás, és örökbefogadott fia felügyeleti jogáért való hosszadalmas küzdelem követett. Egy időre visszavonult Hollywoodtól, amely nem igazán tudta eldönteni, hogy mit kezdjen vele. Amikor újra dolgozni kezdett, még nem állt készen. A forgatásokon teljesen kikészült. „Néha elfelejtettem a szöveget, és csak annyit mondtam, hogy ez a klimax miatt van. Nem mondhattam, hogy az agyam még mindig gyógyulófélben van. Soha nem akartam, hogy bárki azt higgye, valamilyen fogyatékosságom van. Csak aludtam és dolgoztam” – mesélte az amerikai InStyle magazinnak. Erről az időszakról is részletesen beszámol 2021-ben írt memoárjában (The Beauty of Living Twice), amely a The New York Times bestsellere lett. Magyarul tavaly jelent meg Kétszer élni, mi lehet ennél szebb címmel. A könyv őszinte és árnyalt, pont mint az írója.
Hálás az öregedésért
A sztrók, és ami vele járt, teljesen megváltoztatta a színésznő életét. „Mindent elvesztettem. Elvesztettem mindazokat a dolgokat, amelyeket az ember az igazi identitásának és az életének érez. A legtöbbet soha nem kaptam vissza, de elértem egy olyan pontra, ahol már rendben vagyok vele, ahol tényleg felismertem, hogy elég vagyok” – mondta a People magazinnak tavaly októberben. A tény, hogy majdnem meghalt, alapvetően meghatározza Stone időmúláshoz és öregedéshez való hozzáállását.
Ahelyett, hogy a ráncait számolgatná és kétségbeesetten próbálna fiatalnak tűnni, egyszerűen örül annak, hogy él.
Minden egyes születésnapjára úgy tekint, hogy kapott egy újabb évet a sorstól. „Szeretem, hogy élek és egészséges vagyok. És úgy gondolom, hogy mindannyiunknak eszméletlenül kellene örülnünk, hogy így van. Mert sokszor láttam olyat, amikor valakinek nem sikerült. Szerintem azok az emberek, akik szégyellik, hogy idősödnek, egyszerűen ostobák és hálátlanok” – mondta a színésznő a The Time magazinnak.
Régi-új szerelem: a festészet
Sok színésznél, előadóművésznél eljön a pillanat, amikor festészettel kezd foglalkozni. (Jim Carrey gyerekkora óra rajzol és fest, az utóbbi években visszavonult a filmezéstől és New York-i stúdiójában készít képzőművészeti alkotásokat. Robbie Williams hosszú évekig dolgozott hatalmas fekete-fehér festményein Ed Godrich dizájnerrel közösen, nemrég a londoni Sotheby’s állította ki tizennégy alkotásukat.) Sharon Stone életében mindig fontos helye volt a képzőművészetnek. Nagynénje mesterdiplomát szerzett festészetből, és falfestményeket készített annak a háznak a falaira, ahol a színésznő gyerekkorában élt. Stone festészetet tanult a főiskolán, és a Covid-járvány idején újra ecsetet ragadott. Ehhez a tevékenységhez nem kellett elhagynia a házát, emberek közé mennie és felöltöznie, így kreatív energiáit ezen az új csatornán vezette le.
Azóta minden nap fest, napi négy-tizenhét órát.
Hol rózsaszín cicás pizsamában, hol egy hosszú pólóban vagy falatnyi farmersortban. Február végén zárt a Welcome to my garden (Isten hozott a kertemben) című kiállítás a keleti parti Greenwichben található C. Parker Galériában, ahol Stone tizenkilenc alkotása szerepelt. Kandinszkij, Monet és Joan Miró hatásai érződnek képein. A kritikusok és a műgyűjtők körében is népszerűek a festményei, amelyek sajátos, élénk színvilága Stone egyik védjegye. „A színek beszélnek hozzám” – fogalmazott.
Maffiafeleség-stílus
Mostanában egy új trend kapcsán is rendre előkerül Stone neve: ez a mob wife aesthetic, amit magyarul maffiafeleség-stílusnak nevezhetünk. Ennek alapkellékei a következők: szőrmebunda, leopárdminta, fekete ruhák, bőr, hatalmas napszemüvegek, feltűnő smukkok, vastag aranyláncok, nagy karika-fülbevaló. Az egész onnan jön, hogy a Maffiózók (The Sopranos) című kultsorozat idén huszonöt éves, és most felkapta a TikTok a történetben szereplő maffiafeleségek sorozatban látott stílusát. De hogy jön ide Sharon Stone? Úgy, hogy Martin Scorsese 1995-ös Casino című filmjében Gingert, a szélhámos showgirlt, Robert de Niro maffiózó karakterének barátnőjét alakította, és filmbéli ruhatára tökéletesen hozza a maffiafeleség-stílust. Ezért van, hogy mostanában sorozatban kerülnek a szemünk elé Stone fotói ebből a filmből.
És mi a helyzet a filmekkel?
Ha Sharon Stone filmjeire gondolunk, valószínűleg legtöbbünknek ezek jutnak eszébe: Elemi ösztön, Sliver William Baldwinnal, A specialista Sylvester Stallonéval, Casino, Gyorsabb a halálnál Gene Hackmannel és Leonardo DiCaprióval és A gömb Dustin Hoffmannal. Ezek közül a legutóbbi is húszéves. Igaz, hogy 2006-ban leforgatta az Elemi ösztön második részét, az elmúlt években pedig feltűnt néhány sorozatban, a kezdeti nagy sikerek után valahogy nem találták meg a jó filmek. Volt, amit a kritikusok méltattak, de a közönségnek nem tetszett, és bőven volt olyan is, amit a nézők sem szerettek és totális bukás volt a jegypénztáraknál. Ez nem tett jót a színésznő anyagi helyzetének, amely egyébként is elég megtépázott volt sok más körülmény miatt. Stone abban az időszakban kezdte a pályáját, amikor még sehol nem volt a #metoo mozgalom és a nők egyenlő bérezéséért folytatott küzdelem.
Az Elemi ösztönért 500 ezer dollárt kapott, míg szereplőtársa, Michael Douglas 14 milliót.
Stone kézbe vette a sorsát, és következő filmjeiért már többet kért, ugyanakkor olyanokat csinált például, hogy annyira ragaszkodott az akkor még ismeretlen Leonardo DiCaprio szerepeltetéséhez a Gyorsabb a halálnál című filmben, hogy felajánlotta a vonakodó stúdiónak, hogy kifizeti DiCaprio honoráriumát, akit elképesztően tehetségesnek tartott. Nem csak a karrierje, hanem az anyagi helyzete is megreccsent a sztrók után, a válás körüli hercehurca is égette pénzt. Három örökbefogadott fiút nevel egyedülálló anyaként (Quinn 17, Laird 18, Roan 23 éves) Nemrég árulta el, hogy a pénze felét elvesztette a Silicon Valley Bank tavalyi összeomlásakor.
Most hogy kevesebbet dolgozik színészként és többet fest, anyagilag is jobb helyzetbe kerülhet. „Elég pénzt fogok keresni ahhoz, hogy ott éljek, ahol élek? Valószínűleg nem. De a gyerekek el fognak menni otthonról, és főiskolára fognak járni, én pedig eladom a nagy, puccos házamat, és úgy fogok élni, mint egy normális ember” – nyilatkozta az amerikai InStyle magazinnak idén februárban. Amikor Stone tinédzserként New Yorkba került, 50 dollárja és egy bőröndje volt. Ebből egy egész, tartalmas, gazdag életet épített fel. Ezen az úton halad tovább, még ha a körülmények változnak is. „Folytatom az életemet. Van mondanivalóm”– állítja magabiztosan.
Kiemelt kép: Sharon Stone a Women’s Cancer Research Alapítvány gálaestjén 2023. március 16-án a Beverly Hills-i Four Seasons hotelben (Fotó: Rodin Eckenroth/WireImage, Getty Images)