Pedig kastélya is viszonylag közel van Magyarországhoz: a 415 szobás Książ Délnyugat-Lengyelországban emelkedik a gyönyörű erdők és sziklák fölé. Gazdája hasonlóan feltűnést keltő jelenség volt. A viktoriánus pletykalapok Daisy von Plesst Európa egyik legszebb nőjeként dicsérték, aki társadalmi reformjaival átalakította a régiót, és még az első világháborút is megpróbálta a béke felé terelni. Most, 80 évvel halála után, a BBC cikke nyomán emlékezünk erre az egykor elfeledett hercegnőre.
Daisy 1873-ban született az észak-walesi Ruthin kastélyban Mary Theresa Olivia Cornwallis-West néven. Prominens családból származott, és felfigyelt Pless hercegére, a Hochberg-dinasztiához tartozó, nála 12 évvel idősebb XV. Henrik Hans Hochbergre. A pár összeházasodott (a tanúk Edward walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király és felesége, Alexandra dán hercegnő voltak), és a Hochberg család kastélyában, Książban telepedtek le. A várat akkoriban Fürstensteinnek hívták, mivel Lengyelország ezen része a második világháború előtt Németországhoz tartozott.
Az angol hercegnő életet vitt a szigorú német családba
A hercegnő mindössze 18 éves volt, amikor belépett a szigorú szabályozású német világba. Daisy fiatalkori bohóckodásai széles körben figyelmet keltettek, ő pedig megszerette a nyilvánosságot. Bálokat, partikat szervezett, zsizsgett körülötte az élet. Kacérkodott, flörtölt, barátkozott, párnacsatákat vívott, vagy épp zsákvászon ruhában jelent meg a saját bankettjén – és közben nagyokat hahotázott.
A Vanity Fair tele volt Daisy történeteivel, bálokon viselt ruháival, három gyermekével, a bulijairól szóló beszámolókkal.
Folyamatosan cikkeztek róla az újságok: amikor 1901-ben autóbalesetet szenvedett, a hír még Ausztráliában is címlapsztori volt. Naplóit sorozatban adták ki: az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és német nyelven Európában is rengetegen olvasták.
Daisy azonban nem piti botrányhős, hanem egy élettel teli, éleslátó és érzékeny fiatal nő volt. Az első világháború közeledtével megpróbálta megbékíteni Európa nagyhatalmainak vezetőit, igyekezett megállítani a fenyegető katasztrófát. Naivan megbeszélt egy találkozót II. Vilmos császár és V. György király között, ami végül a konfliktusok elmélyedése miatt nem jött létre.
Daisy von Plesst néhányan kémnek nézték
Mikor aztán kitört az első világháború, a hercegnő két tűz közé került. Németország azzal gyanúsította, hogy brit kém (Daisy bátyja, George 1900-ban feleségül vette Jennie Churchillt, Winston Churchill édesanyját). A britek eközben azért bírálták, mert részt vett a Vöröskereszt működésében és a sérült német katonák gondozásában. A pletykák következményeképp szinte senki sem mert kapcsolatot tartani a hercegnővel.
De a háború nemcsak magányt és veszélyt hozott Daisy életébe, hanem egy válást is. Addigi férjével 1922-ben hivatalosan is elváltak egymástól. A frissen egyedülállóvá vált hercegnő a várban maradt és folytatta karitatív munkáját.
Ingyenes, pasztőrözött tejet adó állomásokat hozott létre, iskolát alapított mentálisan sérült gyerekeknek, szövetkezetet a női csipkemunkásoknak.
Nagyban hozzájárult a környéken élők egészségéhez azzal, hogy felkérte Robert Green brit bakteriológust, hogy azonosítsa a Pełcznica folyón áthaladó szennyező anyagokat. Évekbe telt, de ezáltal szinte teljesen kiirtották a városból a tífuszt és a kolerát. Karácsonykor több száz helyi lakost hívott meg a kastélyba, ahol játékokkal ajándékozta meg a gyerekeket.
Daisy von Pless kastélyának sorsa
A jótékonykodásnak az vetett véget, hogy Daisy exférje olyan sok adósságot halmozott fel, hogy azok érvénytelenítéséért cserébe a kastélyt az 1940-es évek elején át kellett adniuk a náciknak. Az ekkor már 70 éves, kerekesszékkel közlekedő, szklerózis multiplexben szenvedő hercegnőt a közeli Wałbrzych városba száműzték, ahol hamarosan életét vesztette.
Daisy két fiával a kastélyban kiállított fényképen (Fotó: Wikimedia Commons/Silar)
A Wrocławtól 70 kilométerre, a Książański Tájvédelmi Körzet erdős dombvidékén fekvő várkastély azonban a helyén maradt. A náciknak annyira megtetszett a folyó kanyarulatában álló gránitsziklára emelt épület, hogy Hitler, Göring, Ribbentrop és a német háborús gazdaságot irányító Fritz Todt is lakott benne egy ideig.
A katonák titkos alagutakkal, járatokkal látták el a kastélyt és a környező sziklákat. Itt tervezték tárolni a fegyvereket, a lopott műkincseket, de menedékhelynek sem volt utolsó.
A pompás kastélyt egyébként eredetileg I. Bolko sziléziai herceg építette a 13. században. Minden későbbi tulajdonos nyomot hagyott rajta: a gótika, a barokk és a rokokó virágzása után jöttek a kőtornyok, a lazacszínű falak, a patinás kupolák magasan a Pełcznica folyó szurdoka fölött. A várkastélyt különböző cseh főurak birtokolták, de amikor Hunyadi Mátyásnak sikerült elfoglalnia Sziléziát, egy időre hadvezére, Geog von Stein lakott benne.
Az épület egy részét azóta is Mátyás-szárnynak nevezik.
A német Hochbergek aztán több mint 400 éven át birtokolták – amíg a második világháború közbe nem szólt. Az 1940-es évektől a második világháború végéig, 1945-ig Németországhoz tartozott Schloss Fürstenstein néven. 1945-ben az ide érkező szovjet katonák vittek el mindent, ami mozdítható volt, utánuk pedig a lengyel lakosság. Daisy sírját a Vörös Hadsereg katonái kifosztották, földi maradványait meggyalázták, ezért egy ismeretlen helyen temették el újra.
Az elfeledett kastély újraéledt
Már majdnem 1970-at írtunk, mire a kastély végre állami védelmet kapott, és elkezdték felújítani. Mára ismert turistalátványosság vált belőle, ahol még a föld alatti folyosórendszerbe is lemerészkedhetünk. A falakon Daisyről készült fényképek fogadnak – egyiken még az a farkas is szerepel, akit ő maga háziasított. Magánlakosztályát is felújították és látogathatóvá tették.
Örökségét a Daisy von Pless Alapítvány őrzi, amelynek képviselői szerint a sziléziai hercegnő élete volt olyan érdekes, mint Diana hercegnéé – szerintük már csak ezért is érdemes volna életben tartani emlékét.
Kiemelt kép: Daisy von Pless – Fotó forrása: Getty Images
