A hospice-ellátásba azok a végstádiumú betegek kerülhetnek, akiknek már az orvosok és családtagok  szeretnék megkönnyíteni az utolsó napokat, heteteket. A hospice a halálos betegségben szenvedőknek és a hozzátartozóknak fizikai és lelki segítséget nyújt, hogy a beteg a legkevesebb szenvedéssel, nyugalomban tölthesse élete utolsó időszakát.

A hospice-ellátás egy palliatív kezelés, vagyis ebben a fázisban már nem a beteg gyógyítása a feladat, hanem a fájdalomcsillapítás, a komfort és a megnyugtató közeg biztosítása. Magyarországon a Magyar Hospice Alapítvány kezdte el ezt a humánus, életvégi ellátást 1991-ben Polcz Alaine vezetésével.

Azért, hogy a betegek és családtagok halállal, gyásszal való megküzdése kicsit könnyebb legyen, a hospice-ban dolgozó egészségügyi szakembereknek külön erre a területre szakosodtak, így a legalaposabb felkészültséggel tudnak támaszt nyújtani. A palliatív ellátásban nemcsak a beteg részesül, hanem a családja is, hiszen a hospice folyamatában a közvetlen hozzátartozóknak kiemelt szerepük van.

Az ellátás során a családtagokat is pszichológus készíti fel a búcsúra, a terápia célja a halál tényének elviselhetőbbé tétele – ez segíti majd a hozzátartozókat a gyász feldolgozásában. Fontos, hogy a családtagok az utolsó napokban úgy tudjanak segíteni a betegnek a jelenlétükkel, hogy a beteg számára is megnyugtató legyen.

Elfogadás és várakozás

Julie McFadden amerikai hospice szakápoló érdekes megfigyelést tett. Sokan sokféleképpen képzelik el a halál előtti időszakot, valaki egy erős, fehér fényt vizionál, egyesek az életük moziját várják lepörögni, és a legtöbben a haláltól való félelemtől tartanak a legjobban.

De McFadden könyvet is írt a halálos betegséggel közdőknek Nothing To Fear – Demystifying Death to Live More Fully címmel arról, hogyan érdemes elfogadni a halál közelségét úgy, hogy addig is (a körülményekhez képest) teljes életet tudjanak élni. 

Fotó: Amazon

A szakápoló egy podcastben elmondta, hogy a pályafutása alatt azt figyelte meg, hogy a hospice-ellátásban részesülő betegek az utolsó egy hónapban megnyugodnak. A páciensek ekkor már a vég elfogadásának fázisában vannak:

„Az egyik legfontosabb dolog, ami szinte mindenkivel megtörténik (általában körülbelül egy hónappal a haláluk előtt), hogy elkezdenek olyan embereket látni, akik már meghaltak”

A hospice szakápoló részletezte azt is, hogy ezek a betegek nem hallucinálnak, általában álmukban látják az elhunyt szeretteiket, akik olyasmit mondanak nekik álmukban, hogy jönnek értük, ne aggódjanak, minden rendben lesz.

Az is gyakori, hogy a haldokló, de tiszta tudatú beteg régen elveszített, elpusztult, imádott háziállatát látja újra. Ebben a lelkiállapotban valószínűleg az elme és a lélek így talál vigaszt a visszafordíthatatlan állapotban. 

A hospice-szemlélet fontos része, hogy ahogy az életet, úgy a halált is természetesnek tartja. A hospice orvosok, ápolók, fájdalomcsillapító szakorvosok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, gyógytornászok és sok önkéntes is abban segít a betegeknek, hogy ők is ezt érezzék. 

Tudósok megállapították, a halálunk után meddig aktív még a tudatunk. A cikkből kiderül, hogy a „halálközeli élmények” mennyire lehetnek valóságosak.

Kiemelt kép: Getty Images