Az élet csak most kezdődik el – villant az agyamba újra meg újra, miközben a néhány hetes Emmát tologattam a babakocsival. Minden, amit harmincéves koromig átéltem, most kissé vesztett a súlyából. Ez az új élet felelősség, ugyanakkor nem teher. Épp ellenkezőleg. Lehetőség, hogy kövessük a nagymamám által egy kis cetlire írt bölcsességet: „idő, idő, idő”.
Valóban, az együtt töltött idő a legnagyobb ajándék.
Átértékelt fiatalság
Az újszülött Emma nem adott nekünk túl sok feladatot az első hetekben, ugyanis rengeteget aludt. A januári napsütésben egymás után olvastam mellette a Márai-könyveket, míg ő szunyókált. Talán ezek az olvasmányok is szerepet játszottak abban, hogy lelassult körülöttünk az idő. Emma mélyeket szuszogott két álom között. Sehova nem kellett sietni. A telefonom szerint napi tíz-tizenkét kilométert sétáltunk. Közben sokat filozofáltam.
Milyen érdekes, hogy a társadalom legfiatalabbjait és legidősebbjeit is négykerekes kocsiban tolják az utcán a szeretteik…
Sok idős úr és asszony arcán láttam, hogy jól esne nekik, ha kicsit lelassítanánk a babakocsival, és egy pillanatra rámosolyoghatnának a most következő generációra. Vajon mire gondolhattak, amikor Emmára, az apró, új életre néztek? Tekintetük gazdag volt.
Emma születésével beléptünk a második fiatalkorba Glòriával.
Szerintem két ifjúkor van. A bohém-bulizós és a fiatal szülőség.
Emma születésével úgy éreztem, hogy megfiatalodtam – még ha ez viccesen is hangzik egy harmincéves szájából.
Az együtt töltött idő a legnagyobb ajándék
Négy hónap szülési szabadság az anyának, négy az apának
2023-ban Spanyolországban négy-négy hónap teljes mértékben fizetett apasági és anyasági szabadság állt a rendelkezésünkre. (Azóta ezt megemelték öt-öt hónapra.)
A férfi és a nő közti egyenlő szabadságelosztás egyik fő célja, hogy a nőket ne érje hátrányos megkülönböztetés a munkahelyen.
Hátulütője, szerintem, hogy kifejezetten az első hónapokban a babának nagy szüksége van az anyára – főleg, ha az anya szoptat. Tehát lehetne ez az időszak egy picit hosszabb. Mindenesetre, remek pont a rendszerben, hogy a gyermek születését követő első hat hétben törvényileg tilos dolgozni.
Így, még a munkamániás apák is – csúnya szóval – rákényszerülnek, hogy a gyermekük mellett legyenek. Bár a munkahelyeinktől igazolva voltunk távol, az egyetemi élet nem állt meg Glòria számára. Amíg Emma aludt, ő a gyógyszerészeti tanulmányok egyik legrettegettebb óriása, a farmakológia ellen készült. Január elején sok száz oldalból kellett vizsgáznia. Két szoptatás között ült be a nagyelőadóba három izzasztó órára. Mi Emmával kintről drukkoltunk neki. Sikerült a vizsga, méghozzá nagyon szép eredménnyel.
Nagy séták a tengerparton pár hetes szülőként
A kötődés megalapozása
Felnézek Glòriára, amiért olyan anya, amilyen, és mellette még dolgozik és tanul is. Nehezebb napjaimon a tőle látott munkabírásból és gondoskodásból táplálkozom. Mielőtt a második szemeszter elkezdődött volna az egyetemen, még várt ránk a Három Királyok ünnepe körülötti zsongás.
A katalánok január hatodikán ünneplik Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt, akik a keresztény hagyomány szerint meglátogatták az újszülött Jézust. A Három Királyok ünnepe talán még fontosabb is a helyieknek, mint a karácsony. Az egész nagycsalád összegyűlik (esetünkben huszonhét fő) és azon versenyzünk, hogy ki tudja túlkiabálni a másikat. Viccet félretéve, tényleg óriási hangzavar kíséri az ajándékozást és a keresztül-kasul folyó, éjbenyúló beszélgetéseket. Glòriáék saját fejlesztésű játéka a legjobb, amikor egymástól kell ellopni az ajándékokat. Furfangból nincs hiány. A legarcátlanabb viszi haza a legjobb játékot, a legszebb díszt. Idén végre mellénk állt a szerencse: egy ibériai sonkát formáló díszpárnával lettünk gazdagabbak…
Az ünnepek után magasabb fokozatra kapcsolt az év. A kötelező, hat-hat hét szabadságunk ugyanis letelt. Fókuszba került a logisztika. Először Glòria maradt otthon további két és fél hónapot, és én mentem vissza dolgozni. Hála a távmunka lehetőségének, végig otthon tudtam lenni, jóllehet negyven órában dolgoztam. Minden szünetben meglátogattam a másik szobában szemlélődő vagy éppen alvó Emma babát. Tavasszal, amikor Glòria négy hónap anyasági szabadsága letelt, ő is visszament dolgozni félállásban.
Én pedig előálltam a francia főnökömnek a nagy tervemmel: szeptemberig heti húsz órában szeretnék dolgozni. Nem kell majd aggódnia, hogy mi lesz a két csapatommal, mert minden egyes nap számíthat rám – csökkentett óraszámban. Így
a nap másik felét garantáltan Emmával tölthetem. Minderre a spanyol törvények lehetőséget biztosítottak.
A kollégáim tudták, hogy szükség esetén bármikor elérnek telefonon. Ezzel többször éltek is. Természetesen, amikor a napi feladatok megkívánták, Emma lefekvése után pótoltam az esetleges lemaradásomat. A munkát mindig elvégeztem. Hónapokkal később, amikor befejeződött az apasági szabadságom, jól esett az általában rideg francia főnököm félmondata: „Dávid, mi észre sem vettük, hogy nem teljes munkaidőben dolgoztál.” Persze volt, ami hidegzuhanyként ért a munkahelyemen. Például az első nap, amikor (majdnem!) nem láttam Emmát egy teljes napig.
A négy hónap apasági szabadság megalapozta a kötődést
Az első nap Emma nélkül
Cégünk konferenciát rendezett, nagy szerencsémre pont Barcelonában. Reggel hétre mentem, ezért úgy gondoltam, hogy a nap végi vacsoránál a desszert után sebtiben hazamegyek.
Angolosan terveztem távozni, de a forgóajtónál a francia főnököm elkapott. Már mész is haza?! Szerencsére nem azt feleltem, ami épp a szívemen volt. Inkább sűrű elnézéstkérések közepette hirtelen jött, gyomorgörcsös, apai aggodalmamra hivatkoztam. Arrébb állt, én pedig időben hazaértem. Bagatellnek tűnhet ez a hazatávozásos mizéria, de számomra a tűzkeresztséget jelentette.
Azóta többször mondtam nemet a főnökeimnek, amikor a munkaidő utáni program az Emmával és Glòriával együtt töltött időt ütötte volna.
Amikor valaki szóváteszi, hogy már megint miért rohanok haza, csak a nagymamám által háromszor is leírt szóra koncentrálok: idő. A tavasz elrepült, Glòria pedig kipipált további két vizsgát a nyári szünet előtt. Augusztusban Barcelona szinte kiürül, kis túlzással csak turisták vannak ilyenkor a városban. Mi is elutaztunk, irányba vettük a Balatont. Emmára bármilyen kalapkát adtunk a vízparton, mind nagy volt rá. A szüleim még egy napszemüveggel is megajándékozták, így egy bölcsis rockbandába is befért volna.
A nyaralás alatt Emma kimondta az első szavait: apa és labda. A többiek más szavakat hallottak, természetesen félreérthettek valamit. Én nem vagyok elfogult… A szeptember számunkra is a tanév kezdetét jelentette, ugyanis Emma elkezdte a bölcsődét. Nem volt kérdés, hogy milyen jelet választunk majd neki, hiszen a Glòriától örökölt vezetékneve magyarul Cseresznye.
A bölcsis izgalmainkat a következő részben fogom elmesélni.
Kiemelt kép: Glòria és Dávid/Páll Dávid Dénes/nőklapja.hu
