Az utóbbi évtizedekben a technológia fejlődésével egy új korszak nyílt a fotográfia terén. A mesterséges intelligencia (MI) megjelenése és elterjedése forradalmasította a fotózást, megváltoztatva mindazt, amit korábban a képek készítéséről és feldolgozásáról tudtunk.

Ugyanakkor a néhány kattintással manipulálható vagy a semmiből létrehozott fotók alapvetően rendítik meg a magunkba és a világba vetett hitünket.

Honnan tudhatom, hogy egy fotó igazi?

Míg korábban joggal mondhattuk a hihetetlen dolgokra, hogy „hiszem, ha látom”, ma már a mesterséges intelligenciát használó képgenerátorok széles körben való elterjedése miatt ez cseppet sem helytálló. Néhány év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a technológia, amelynek köszönhetően különösebb erőfeszítés nélkül gyakorlatilag bárki létrehozhat a valóságosnál is valóságosabbnak tűnő képeket és videókat. Ez a hiperrealizmusnak nevezett jelenség, ami egyre nehezebbé teszi a valódi és a szintetikus arcok megkülönböztetését egymástól.

Több tanulmány is arra a megállapításra jutott, hogy a mesterséges intelligenciával létrehozott arcokat gyakran igazibbnak tartjuk, mint egy hús-vér embert ábrázoló fotót.

Ez azért van, mert az MI „hozott anyagból” dolgozik, azaz a képgenerátorok programozói több ezer személy képét töltötték fel a rendszerbe, az MI pedig ezekből alkotja meg a tökéletesen átlagos arcokat. Emiatt, ha egy képen olyan részletet látunk, ami túlságosan is szembeötlő, például egy karakteres orrot vagy nagyobb fület, akkor azt ma már hajlamosak vagyunk a technológiának tulajdonítani az anyatermészet helyett – tévesen.

Fotó: Getty Images

Az Aberdeeni Egyetem tavaly novemberi vizsgálata szerint a mesterséges intelligenciával létrehozott képek 66%-ról hitték a kutatásban résztvevő alanyok, hogy valódiak, míg az igazi embereket ábrázoló fényképek kevesebb mint a feléről gondolták ugyanezt. A kutatók emellett arra is rájöttek, hogy minél biztosabbak voltak a válaszukban az alanyok, annál valószínűbb, hogy tévedtek.

Mindez pedig – a technológia fejlettségének csodálata mellett – nem kevés aggodalomra adhat okot, hiszen ezek a tökéletes digitális hamisítványok elősegíthetik a félrevezető hírek terjedését, és megkönnyítik a csalók dolgát is.

Hiszen gombnyomásra tökéletes hamis képet készíthetnek akár a szeretteinkről is, azt sugallva, hogy bajban vannak, így csikarva ki pénzt tőlünk.

Ezért életbevágóan fontos, hogy tudjuk, hogyan szúrjuk ki a manipulált képeket, és ne dőljünk be nekik.

Vannak árulkodó jelek

Nem beszélve a politikai és gazdasági érdekekről: az Egyesült Államokban idén novemberben esedékes elnökválasztásra készülődve fokozottan ügyelnek a hatóságok arra, hogy kiszűrjék a hamis képeket és videókat. A Meta (a Facebookot és az Instagramot tulajdonló cégcsoport) a tervek szerint külön címkével jelzi majd, ha az adott közösségi oldalon felbukkanó fotó mesterséges intelligenciával manipulált.

Bár lehet olyan érzésünk, hogy a fotómanipuláció új keletű hóbort, ez nem így van. Mióta létezik fényképezés, azóta próbáljuk valahogy módosítani a képeket. Persze, a 19. század derekán mindezt még nem mesterséges intelligenciával, hanem kézzel, aprólékosan dolgozva végezték az erre szakosodott mesterek. A retusálás során festékkel vagy ceruzával korrigálták a hibákat, és pengével távolították el a nem kívánt részleteket.

Lehetett kérni vékonyabb derekat, simább bőrt vagy akár másik testet is – az egyik híres eset, amikor Abraham Lincoln portréját kozmetikázták politikai propagandacélokból.

Az 1860-as években, az amerikai polgárháború idején Lincoln arcát például egy John Calhoun nevű déli politikus testére is ráillesztették, mert állítólag az ő tartása hősiesebb volt az elnökénél.

Éppen emiatt nem kell pánikolnunk: mivel régóta körbevesznek bennünket a manipulált képek, ösztönösen ráérzünk, ha ilyet látunk – anélkül, hogy ezt tudatosítanánk magunkban.

„A mesterséges intelligenciával generált képeknek van egy kissé fura atmoszférája – magyarázza Gyarmati Lili fényképész, aki Londonban az MI és a fotózás kapcsolatáról, használatáról tart szakmai workshopokat. – Ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel, de nem tudjuk meghatározni, hogy pontosan mi, akkor lehetséges, hogy MI-képpel van dolgunk.” Ez a megmagyarázhatatlan érzés az uncanny valley (magyarul „kísérteties völgy”) nevű jelenség: minél emberszerűbb egy mesterségesen létrehozott karakter, annál zavaróbb, kellemetlenebb érzést kelt bennünk.

Így szúrhatod ki a hamis fotókat!

Közhely, de igaz, hogy manapság mindenhonnan ömlik ránk az információ. Érdemes ezért kicsit lelassítanunk, hogy tanulmányozzuk a kérdéses képet. Az agyunknak mindössze tizenhárom ezredmásodpercre van szüksége ahhoz, hogy egy-egy fotót feldolgozzon – ez azonban már nem elegendő idő arra, hogy megállapítsuk, hogy igazi vagy hamis képpel van-e dolgunk.

„Kicsit konkrétabb tipp, hogy figyeljük meg a részleteket – folytatja Gyarmati Lili. – Árulkodó lehet az ujjak száma, a hiányzó részletek a ruhán (mint ahogyan az Katalin hercegné hírhedt fotóján is kiszúrható volt), a fura tetoválások, vagy mondjuk egy felirat, ami nem értelmes szöveg, hanem összefolyik, mint álmunkban. Ha minden rendben van ezekkel, akkor érdemes a hátteret megfigyelni, mert sokszor egy ott álló épület vagy másik személynek a homályos vagy torz arca árulja el, hogy MI-vel készült.”

Ezek a furcsaságok abból adódhatnak, hogy a mesterséges intelligencia nem tudja, hogy melyik részletre kell odafigyelnie jobban, csak azokból az adatokból (jelen esetben képekből) dolgozik, amit mutattak neki. Ha tehát kizárólag kék szemű, szőke hajú nőkről kap adatokat, akkor minden általa generált fotón kék szemű, szőke hajú nők lesznek. Egyébként

ez segíthet abban is, hogy a mesterséges intelligenciával készült, úgynevezett deep fake-videókat kiszúrjuk: azokon ugyanis szinte soha nem pislog a digitálisan létrehozott személy.

Hogy miért? Mert a mesterséges intelligenciát főleg nyitott szemű emberek képeivel „képzik ki”!

Etikai kérdés?

„Van még egy módja, hogy megtudjuk, MI-vel létrehozott képet látunk-e, de ahhoz már nem elég a felületes szemlélődés – teszi hozzá Lili. – Minden generált képnek van egy »beleégetett« metaadata, ami megmutatja a módosításokat. Ez etikai megfontolások és a követhetőség miatt van, és hogy például ne legyen olyan egyszerű benevezni egy így készített képet egy versenyre, mint ahogy a közelmúltban volt is rá példa”.

Tavaly Boris Eldagsen német fotós egy MI-vel generált képpel nyert meg egy rangos versenyt; a bíráknak nem szúrt szemet a csalás. A díjátadó előtt azonban bevallotta a turpisságot, és hogy esze ágában sincs átvenni a díjat – mindössze vitát akart provokálni.

Nyolcmilliárd fotós bolygója

A fényképészetet mint művészetet már sokszor temették. Először akkor, amikor az analóg filmek helyett a digitális kamerák vették át a gyeplőt, majd amikor az okostelefonok elterjedésével gyakorlatilag mindenkinek a zsebében kezdett lapulni egy folyton csőre töltött fényképező. Hasonló paradigmaváltást okoz a képgeneráló és -manipuláló mesterséges intelligencia elterjedése is, amit akár laikusok is könnyűszerrel használhatnak – de azért nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz fotósokra és grafikusokra szükség.

„Egyelőre nem tudja kiváltani a szakembereket ez a technológia. Arra viszont nagyon jó, hogy idő hiányában tesztfotózást helyettesítsünk vele, kipróbáljunk különböző háttereket, modelleket, színeket vagy hangulatokat. A fotózás utómunkálataiban is igazán hasznos eszköz, nagyon meggyorsítja a folyamatot, hiszen ami eddig egy órába került, most öt-tíz perc alatt megvan – magyarázza a szakember. –

Egyáltalán nem kell szeretni, nem muszáj használni, de megvan a maga előnye és a helye.

Az biztos, hogy meg kell tudni tanulni kezelni, ami lehet, hogy sokakat nyomaszt, és erős versenyhelyzetet teremthet, de kikerülhetetlenné vált. Az emberiség feladata, hogy megpróbáljuk megismerni és kitapasztalni ezeket az eszközöket, lehetőségeket, majd az etikai szempontokat is figyelembe véve nem visszaélni, hanem inkább csak élni velük.”

Például az is elképzelhető, hogy hamarosan már a mesterséges intelligencia olvassa fel az esti mesét gyermekeinknek.

Kiemelt kép: Canva