Amikor leülünk horrorfilmet nézni, pontosan tudjuk, hogy a félelmetes hangok és képek nem valóságosak, csak megtévesztés, ezért nem árthatnak ezek a filmek. De akkor mi értelme? Szórakoztat a rettegés? Szeretünk félni kitalált rémektől, szörnyetegektől? Miért van az, hogy a mértéktelen vér és agresszió látványa mégsem okoz traumát?

Talán az áll az egész mögött, hogy mindenkiben van egy kicsi kíváncsiság, hogy milyen lehet kiélni a szadizmust – tényleg csak a látvány kedvéért. Milyen lenne, ha tényleg menekülnünk kéne egy vérszomjas szörny elől?

Ahogy a hullámvasúton is dolgozik bennünk az adrenalin, úgy a horrorfilmek alatt is érezzük a rettegést, bekapcsol a túlélési ösztön és a menekülési vágy. És a löketet meg is kapjuk teljes dózisban, amikor vége a filmnek, hiszen örülünk, megkönnyebbülünk, hogy vége és nyugodtan térünk aludni. De valóban lenyugodva fekszünk le? 

Az idegrendszereünk talán nem is lesz pihent a horrorfilm végére, de a testünk elfárad, ugyanis a stressztől annyira felpörög, mintha kocogtunk volna.

Az idegrendszerünk egyébként mankóként is támaszkodhat a horror keltette borzongásra. Egy pszichológiai tanulmány szerint az érzelemszabályozást gyakorolhatjuk e filmek által. Persze ez csak a negatív érzelmekre vonatkozik, a szorongásra, idegességre, félelemre, undorra, hiszen ezeket az érzéseket nehéz kezelni, a jókat sokkal egyszerűbb.

Nézzük, melyek azok a hatások (filmes effektek), amikkel meg kell küzdenünk és az érzékeinket élesítenünk, ha horrorfilmmel szórakoztatjuk magunkat! 

1. Kellemetlen zajok

Az agyunk egy csomó zajt veszélyforrásként észlel, és ezeket a horrorfilmek örömmel használják fel, ilyen az üvöltő vadállatok hangja, a kígyósziszegés, a bébisírás. Ezek öntudatlanul is felzaklatnak minket, és beindítja a menekülési ösztönt.

Félelmetes, mégis szórakoztató a horrorfilm, mert tudjuk, hogy nem valós (Fotó: Getty Images)

2. Rejtelmes infrahangok

Az emberi fül számára felfoghatatlan hang, amely azonban sok természeti katasztrófát megelőz, mint amilyen a lavina, a földrengés, vagy akár a sima vihar. Tudatosan nem fogjuk fel ezeket – de idegesnek, feszültnek érezzük magunkat tőle.

3. Mély hangok

Vannak olyan frekvenciák, amelyek a bélrendszerünkkel együtt rezonálnak. Ezért van, hogy szinte ökölbe rándul a gyomrunk néha minden érthető ok nélkül a horrorfilmeket nézve. Reccsen a deszka? Berobban az ablak? Kidurran a lufi? Becsap a villám? Beindul a láncfűrész? Ez mind fokozza az izgalmat!

4. Felvillanó képek

A rendezők előszeretettel villantják fel a gonoszt egy-egy tizedmásodpercre, olyan gyorsan, hogy az szinte felfoghatatlan a szem számára, így nem lehetünk benne biztosak, hogy valóban láttuk, vagy csak képzeltük – így ugyanolyan bizonytalanságban maradunk, mint a szereplők.

5. Homályban portyázó rémek

Azt már az ősember is tudta: a legveszélyesebb szörnyek éjjel lesik az áldozatukat. Ezért is érezzük magunkat kényelmetlenül, ha nem látunk rendesen. De nemcsak a teljes sötétség az ijesztő, hanem a félhomály is, ami szintén akadályozza a látást. A homályos filmkockák, hátterek ezért váltanak ki bennünk kellemetlen érzést.

6. Hirtelen zaj

Mindig összerezzenünk, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a jelenet végén jön a csattanás, a lövés vagy a sikoly. Olyan ősi ösztön ez, amit nem tudunk leküzdeni, és rögtön megnő a szervezetünkben az adrenalinszint.

Ha szeretsz borzongani, akkor ezeket a 19. századi horror alapműveket is imádni fogod! Jó (rettegést) olvasást!

Kiemelt kép: Getty Images