idoerzekeles termeszet

Vidéken tényleg lelassul az idő, és ez nagyon jót tesz nekünk

Egészen másképp élünk, mint pár évszázada. Ez nagyrészt kiváltság, kisebbrészt viszont hatalmas hátrányt jelent. Vidéken, a természet közelségében még az időérzékelésünk is megváltozik, nem véletlenül.

Amikor még nemhogy okostelefon, de óra sem volt mindenkinél, az időt a természet határozta meg. Amikor felkelt a Nap és világos lett, akkor volt reggel, amikor lement, onnantól sötét és este. Lámpásokkal ugyan lehetett világítani, de minden ember a természetes világossághoz igazította a napirendjét. Szervezetünk biológiai órája is eszerint működik.

Amióta városokban lakunk, a fényszennyezés miatt eleve nincs egészen sötét éjszaka vagy hajnal sem.

Az órák másodpercre pontosan szabályozzák az életünket, mi pedig állandóan rohanunk, hogy odaérjünk a különböző időpontokra. Ez hatalmas stresszt jelent. A villany hatalmas találmány, ahogy a sokféle képernyő is, csak az a baj, hogy összezavarják a természetes fényhez szokott bioritmusunkat. Soha nem volt annyi alvászavaros felnőtt, mint az utóbbi évtizedekben. Napközben viszont az idő mintha felgyorsulna, elsuhannak a percek, órák, napok. A rohanó tempó és a stressz az idegrendszerünket ízekre cincálja, így nem csoda, hogy fáradtak, nyűgösek, betegesek vagyunk.

Már a levegő is gyógyít

Akik megtehetik, ilyenkor vidéken töltenek pár napot vagy hetet, hogy regenerálódjanak. De mit tud a nem városi lét, ami ennyire megnyugtat és meggyógyít? A friss levegő az egyik fontos tényező. A városi szmog a koraszüléstől kezdve az asztmán és a korai öregedésen át rengeteg betegség előidézője.

Amikor végre igazi tiszta levegőt vehetünk, az az egész szervezetünknek egészséges.

A másik a horizont és a sok zöld: szemünk evolúciós okokból úgy fejlődött, hogy a messzeséget, a növényzetet pásztázza. Bizonyítottan megnyugszunk a zöld szín látványától, minél többféle árnyalatot látunk, annál jobb. A harmadik tényező pedig az idő lelassulása. Persze az órák ugyanazt mérik Bodakajtor-Felsőszentivánon is, mint Budapest főterén, a hozzáállásunk változik meg.

idoerzekeles-termeszet

A természetben megváltozik az időérzékelésünk: egy jó kirándulás mintha csak percekig tartana (Fotó: Getty Images)

Így hat ránk a természet közelsége

Abbahagyjuk a rohanást. Nem másodpercekben és csatlakozásokban mérjük az időt, este, éjszaka nincs megannyi program, ami ébren tartana, a friss levegőtől és a természetben történő mozgástól jobban alszunk, így később is kelünk. Mivel senki sem űz és hajt, ezért megnyugszunk.

Pár nap után arra is ráérzünk, hogy tényleg ez lehetett a természetes állapotunk valamikor.

Hirtelen úgy érezzük, tengernyi időnk van. Nem is nézegetjük olyan gyakran a telefont vagy az óránkat, ami tudatná, hány óra van pontosan. A pillanatok egymást követik, a maguk ritmusában. Nem véletlen, hogy egy tanulmány szerint azok az emberek,

akik állandó időhiányban szenvednek, a természetben szerzett élmények hatására jobban lesznek.

Az emberi időérzékelés alapjai

Ahhoz, hogy megértsük, miért, meg kell ismerkednünk az időérzékelésükkel. A legfontosabb tudnivaló, hogy három kulcsfontosságú dimenzióból áll össze. Az első az időbeli egymásutániság, vagyis az, ahogyan a különböző események sorrendjét érzékeljük. Előbb felkattintjuk a villanyt, utána árasztja el a szobát a fény. Ez triviális ugyan, de értelmet ad a körülöttünk lévő világnak, egyfajta mély, belső biztonságot jelent. A második dimenzió az időbeli időtartam, vagyis az, hogy hogyan érzékeljük és becsüljük meg egy adott esemény hosszát.

Egy délután a hivatalban olyan, minta napokig ott ülnénk, míg egy jó beszélgetés a barátokkal szinte pár másodperc alatt elröpül.

A harmadik dimenziót időbeli perspektívának nevezzük, és arra utal, ahogyan a múltra, a jelenre és a jövőre tekintünk. Bár nem biztos, hogy tudatában vagyunk, valójában mentális időutazásokat hajtunk végre minden nap: gondolkodunk a múlton, tervezgetjük a jövőt, összevetjük ezeket a jelennel, emlékezünk és képzelgünk. Akkor vagyunk pszichológiai értelemben jól, ha sem a múltban, sem a jövőben nem töltünk egészségtelenül hosszú időt.

Így lassul le az idő vidéken

Mindezek mellett az időérzékelésünket befolyásolja az is, milyen a személyiségünk, mi zajlik körülöttünk és az, hogy mi mindent teszünk egy adott időszak alatt. S itt jön a trükk: a természet, az ott szerzett élmények mentálisan, fizikailag és érzelmileg is helyreállító hatásúak az időérzékelésünkben. Ezt a hatást pszichológiai kísérletekben is lemérték, és kétféle pozitív hatást jegyeztek le.

Az egyik, hogy a természetben, a vidéki nyugalomban az időbeli időtartam érzékelése kibővül.

Egy tanulmány például arról számol be, hogy amikor az embereket arról kérdezik, hogy mennyi ideig sétáltak természetes vagy városi környezetben, hajlamosak túlbecsülni a természetben sétálva töltött időt, míg a városit nem. Azaz az időt hosszabbnak érezzük, amikor természeti környezetben vagyunk, mint városi környezetben.

A jelenben élni

A másik előnyt a perspektívaváltás jelenti. Egy kísérletben a résztvevők egy rövid ideig csendben ültek beltéren és kültéren is. Később megkérdezték őket, hogy ez az élmény hogyan befolyásolta a gondolkodásukat: mennyit tűnődtek a múlton, a jelenen és a jövőn?

Kiderült, hogy a természeti környezet segített csak a jelenre fókuszálni.

A mindfullness gyakorlatok még jobban érvényesülnek, kicsit kikapcsoljuk a múlton borongás és a jövőn aggódás funkciókat, és tényleg megérkezünk az életünkbe. Minél több időt töltünk a természetben, annál egészségesebb lehet a lelkünk. A tudományos eredményeket pedig arra is használhatjuk, hogy élhetőbb városi környezetet teremtsünk magunknak.

Ha kedvet kaptál egy kis kiránduláshoz, akkor válassz 4 Budapesthez közeli kirándulási úti célunk közül!

Kiemelt kép: Getty Images