Rossz randi vagy szakítás után első dolgod feltépni a hűtő vagy kamra ajtaját? Ne aggódj, ez teljesen természetes reakció. Mindannyian átéltünk már olyan pokoli helyzetet, amikor úgy éreztük, hogy azon csak valami nagyon erős vagy nagyon édes dolog segíthet. Ilyenkor szükségünk van egy kellemes, megnyugtató ízre, ami kisimítja a ráncokat, csökkenti a stressz-szintet. Ölelés híján mondjuk egy tábla csoki, pár gombóc fagylalt vagy a nagyi isteni vasárnapi sütije.

Bridget Jones mellé állt a tudomány

Itt a jó hírünk azoknak, akik Bridget Joneshoz hasonlóan rávetik magukat az első édességre egy szívzűrös helyzetben. A magány kérdésében ugyanis a tudomány mellettük áll.

Egy friss tanulmányban kutatók feltárták a kapcsolatot a magányosság érzése és a magas kalóriatartalmú ételek iránti vágy között. Az elszigeteltség olyan reakciókat válthat ki az agyban, melynek eredménye a kontroll nélküli evés. A kutatás arra is kitért, hogy ezek a falásrohamok sokkal gyakrabban fordulnak elő nők esetében.

A magukat magányosnak valló nők alapvetően többször számoltak be egészségtelen étkezési szokásokról, illetve mentális zavarokról.

A korábbi hiedelmek a mértéktelen evést az érzelmi megküzdési mechanizmusokhoz kötötték, különösen a nők esetében. Az új tanulmány viszont neurológiai okokat találta mohóság mögött: a magány túlmutat az érzelmi jóléten, és kimutathatóan befolyásolhatja az étkezési szokásokat.

Aki csokit fal, magányos is?

Az UCLA (University of California, Los Angeles) kutatói egy 93 nőből álló csoport tagjait figyelte meg, a csoport minden alanya az aktuális érzelmi állapotát magányosnak írta le valamilyen mértékben.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a nők milyen agyi reakciókat produkálnak a magány érzésével kapcsolatban, és hogyan birkózik meg a szervezetük a kialakult állapottal.

A magány pusztítóan hat az egészségre (Fotó: Getty Images)

A résztvevőknek magas kalóriatartalmú vagy cukros ételeket, valamint nem ehető tárgyak képeit mutatták meg, miközben figyelték az agyi tevékenységüket. Az eredmények önmagukért beszéltek: azok a nők, akik nagyfokú társadalmi elszigeteltségről számoltak be, sokkal egészségtelenebb étrendet követtek, illetve magasabb volt a testzsír százalékuk. A magány mellett pedig depressziós és szorongásos tünetekről is beszámoltak.

Az egyes ételtípusokra adott válaszok összehasonlításakor az MRI-vizsgálatok nagyobb agyi aktivitást mutattak az éhséghez és az étkezéshez kapcsolódó motiváció területén, amikor cukros ételeket ábrázoló képeket jelenítettek meg. Ugyanakkor az önkontrollért felelős területek csökkent aktivitást mutattak.

„Noha bebizonyosodott, hogy az elhízás összefügg a depresszióval és a szorongással, és hogy az ilyen típusú falás összefügg a magány leküzdésére irányuló technikával, szerettem volna megfigyelni az ezekkel az érzésekkel és viselkedésekkel kapcsolatos agyi útvonalakat is” – nyilatkozta a cikk szerzője, Arpana Gupta kutató.

Mint mondta: sikerült kimutatniuk, hogy az agyi elváltozások kulcsfontosságú kapcsolatot jelenthetnek a társadalmi elszigeteltség, a magány vonatkozásában, ami túlmutat a helytelen étkezési szokásokon vagy az elhízáson.

Az édesség mint fájdalomcsillapító

Úgy vágyunk a társaságra, mint egy friss fánkra – ez lehetne a közérthető címe az UCLA egyetemen folytatott tanulmánynak.

„Minél inkább sóvárogsz, annál többet eszel, így pedig erősebb lehet a szorongás vagy a depresszió, ami arra késztethet, hogy még többet egyél”

– mutatott rá az ördögi kör működésére Xiaobei Zhang kutató, a tanulmány egyik vezető szerzője.

Az elhagyatottságot érző agyunkat is táplálni kell, de szó nincs arról, hogy két kör séta a háztömb körül vagy egy alma elrágása megoldaná a magány problémáját. A magány pusztító hatással van a szervezetre, ugyanúgy éveket elvesz az ember életéből, mintha dohányozna. Holisztikus megközelítésre van tehát szükség ahhoz, hogy megtörjük az ördögi kört.

Az emberi kapcsolódás segít a legtöbbet (Fotó: Getty Images)

Kapcsolódás önmagunkhoz és másokhoz

Arpana Gupta a tanulmány kapcsán azt is hangsúlyozta: még nem készült átfogó kutatás arról, hogy az agy hogyan dolgozza fel a magány érzését, és hogy ez hogyan függ össze az elhízással és az egészségügyi következményekkel.

„Ezek az eredmények azért érdekesek, mert bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, amit intuitív módon tudunk. Ha az emberek egyedül vannak vagy magányosak, az jobban befolyásolja őket, mint gondolnánk.”

A holisztikus megközelítés legelső lépése annak beismerése, hogy mennyire érezzük magunkat magányosnak, és mennyire vagyunk empatikusak magunkkal. A cukor iránti vágyat persze nem csupán agyban kell legyőzni, a fényes csomagolású édesség helyett szándékosan válasszunk valami egészségesebbet, különben fenntartjuk az ördögi kört.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a ránk törő cukor iránti vágy azt jelenti, hogy valami átvette felettünk az irányítást: a magány, a szorongás, valamilyen negatív érzés.

Mielőtt csalódottan néznénk a tükörbe, próbáljunk rájönni arra, hogy a falásvágy mögött milyen belső igény, hiány húzódik.

A másokhoz való kapcsolódás alapvető testi-lelki igényünk, keressük a lehetőségeket, hogy értékes emberi kötődéseket hozzunk létre vagy tartsunk fenn. De ha ránk tör a magány, és épp senki nem tudja megsimogatni a fejünket vagy főzni nekünk egy kávét, nyugodtan kapcsoljuk be a Bridget Jones valamelyik részét, hogy legalább jól szórakozzunk. Na, persze cukormentesen.

A magány a legnagyobbakat sem kíméli. Őszinte interjú Kulka Jánossal.

Kiemelt kép: Getty Images