• A feladást alapvetően a bukással hozzuk összefüggésbe, pedig lehet egy jó döntés következménye is.
• A feladás mögött sokszor félelem húzódik, mégis sokszor tanácsoljuk másoknak, hogy lépjenek tovább. 
• Káros lehet, ha nem kételkedünk a saját döntéseinkben.

Csak még egy kört, már csak egy forduló van hátra, kibírod, még egy esélyt adhatnál neki, ha most kilépsz, nem tudod, mi vár rád – ismerős valamelyik? Hányszor hallottuk az iskolában, az ebédlőasztalnál, az irodában, a hálóban vagy a folyosó egyik eldugott sarkában? De mind közül a „ne add fel”, és ennek lágyra kalibrált passzív-agresszív változata, a „nem adhatod fel” üt a legnagyobbat.

A feladás egyértelműen kudarc?

Hiszen mi történik, amikor ezt mondják nekünk? Azonnal elönt minket a szégyen, a bűntudat. Hogy vagyunk képesek feladni egy álmot, tanfolyamot, szerelmet vagy barátságot?

Rögtön arra gondolunk, velünk van a gond, nem vagyunk elég kitartóak. A feladás bukás.

A feladás kudarc, méghozzá a rosszabbik fajtából.

A túloldalon vannak az extra kitartóak, akik átmennek a falon is, hogy elérjék a céljaikat. A stratéga típus optimalizál, analizál, és megvizsgálja az összes lehetséges forgatókönyvet. A bulldog jellem pedig csak megy előre, de nem látja, hogy mi hullik el útközben: egy ember vagy a büszkesége.

Persze, a kitartás csodás erény, de a soha ne add fel mantrája mögött gyakran csapda húzódik, célok és elvárások kusza hálója, amelybe nagyon könnyű belegabalyodni.

Amikor az élet értelmetlensége, céltalansága a legjobb a lelkünknek: sajátítsd el a samvega filozófiáját, ha megrekedtél!

Honnan jön a kényszeres kitartás?

A pszichológiai háttere mellett a kitartás-feladás témaköre mélyen gyökerezik a társadalmi elvárásokban. Sokkal jobban értékeljük, ha végigviszünk, befejezünk valamit, mint ha feladjuk azt. A feladást mindig igazolni kell valamilyen módon, hiszen az kizárólag kudarc lehet.

A szülői intelmek, baráti jótanácsok vagy a győztesek sosem adják fel feliratú kávésbögrék tudatmódosító hatása alól nehezen vonjuk ki magunkat.

Neonreklámként ugranak fel lelki szemeink előtt, amikor a felmondáson töprengünk, abba akarjuk hagyni a gitártanfolyamot vagy évekig marcangoljuk magunkat a tervezett szakításon. Ezért sokszor egyre nyomorultabbul érezzük magunkat, miközben próbáljuk megmagyarázni a tükörnek, hogy feladni ér.

Nem mindig jó döntés, ha mindenáron ragaszkodunk az álmainkhoz. (Fotó: Getty Images)

A feladás felszabadít

A kitartás és a céltudatosság természetesen pozitív jellemzők. Amikor a kedvenc színészed miatt elkezdesz spanyolul tanulni, a feladás nyilván nem lehet opció, ha meghallod a befejezett jelen idő kifejezést. Ugyanakkor válaszolj őszintén a kérdésre: valóban meg akarsz tanulni spanyolul?
Ugyanígy pokoli nehezen lépünk ki egy kapcsolatból, hiszen nem lehet csak úgy feladni. Legyen az szerelem vagy barátság, mindenkinek át kell gondolnia, hogy mit nyújt számára az a kapcsolat.

Ha nem érzed úgy, hogy önmagad lehetsz, elnyomnak, fenyegetnek vagy lehúznak, a feladás egyáltalán nem tűnik rossz ötletnek.

Bármilyen döntés kockázattal jár, de ahogy a túl gyors feladás is lehet hátrányos, úgy az is problémás, ha túl későn adjuk fel.

Ha bizonytalanok vagyunk a döntést illetően, keretezzük át a helyzetet: nem jobb bátran kilépni egy méltatlan szituációból, mint büszkeségből vagy gyávaságból benne maradni?

A feladás felszabadító érzés, mert végre mi szabhatjuk meg a feltételeket, mi ellenőrizzük a lehetőségeinket, hogy eldöntsük, mi az, ami nekünk jó. Ami számunkra működik, nem pedig mások elvárásai mentén.
Önmagunk megismerésének tehát fontos lépése a feladás, amikor ráeszmélünk arra, hogy mi jó a testünknek-lelkünknek.

A boldogság olykor feladással jár

A rossz, ártalmas régi feladása lehetőség az újra: új munkára, kapcsolatra, álomra. Egy jobb önmagunkra, aki elégedettebb az életével. Egy másik célkitűzés, ami jobban illik hozzánk, hatékonyan javítja a motivációnkat és a cselekvési képességünket. Újra produktívak lehetünk vagy azért, mert lekerült rólunk egy mentális teher, vagy azért mert másik célra összpontosíthatunk.

Fontos tudatosítani magunkban, hogy a feladás nem egy álom halálát jelenti. Hiszen több álmunk lehet, ahogy több kapcsolatunk, hobbink vagy munkánk is. Hasztalan ragaszkodni olyan célokhoz, amelyek nem szolgálnak minket. Nyugodtan fogadjuk el, ha visszalépünk egy korábban vonzónak tűnő céltól, mert nem tudhatjuk, mi vár ránk. Engedjünk, hogy a feladás néha maga a fejlődés legyen!

Feladás előtt persze van, amikor érdemes kipróbálni egy-két tanácsot.

Kiemelt kép: Getty Images