A szleng egy összetett, nyelvészeti, kulturális és szociológiai oldalról is kutatható beszédmód – nem egyszerű tehát egyféleképpen definiálni. Ha pedig lépést szeretnénk tartani az internetszleng és a TikTok-kifejezések világában (amit korábbi Nők Lapja kvízünk segítségével bárki megpróbálhat), érdemes szemügyre vennünk a manapság előszeretettel használt generációs címkéket (X, Y, Z, alfa, baby boomerek, boomerek, milleniumiak, post-milleniumiak, zilleniálok, stb.) is, melyeknek pontos idővonalát legalább annyira nehéz meghatározni, mint a szlengváltozatokat. 

Kétségtelen, hogy bizonyos korszakok nehézségei és annak okai némileg megkülönböztetik küzdelmeink természetét. Mégis, ha nagyjából ismerjük a különböző nemzedékekre jellemző hozzávetőleges dátumokat és eseményeket, könnyebben megérthetjük a generációs szakadékok mögött megbújó okokat.

Ha a társadalomkutatók nem is szeretik a generációs címkézést,

azért van némi konszenzus a generációk általános időszakait illetően. Egyértelmű határvonal azonban, ami pontosan meghatározná, hogy mikor ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik nemzedék egész biztosan nem létezik. Elég egy gyors Google-keresés, és tucatnyi különböző dátumra, sőt, talán sosem hallott, demográfusok által aligha használt generációs jelzőkre is bukkanhatunk. (Korábban írtunk arról, hogy hányféle sebből is vérzik a föld lakosságának életkorok szerinti kategorizálása, veteránként, baby boomerként való aposztrofálása, az X, Y, Z generációkba való pakolása.) 

Ők bizony a veterán generáció tagjai – A Petrik Lajos Vegyipari Technikum diákjai nyári egy táborban 1958-ban (Fotó: Fortepan/Ungváry Rudolf)

Ilyen az úgynevezett csendes generáció (vagy veteránok) is, melyről aligha hallani annyit, mint az X-ről, Y-ról és Z-ről. De kik is alkotják ezt az igencsak kicsi generációs csoportot, mitől annyira „csendesek” (ha tényleg csendesek egyáltalán), és mennyi mindent tanulhatunk tőlük? Utánajártunk. 

Kik alkotják a csendes generációt?

A legtöbb keresőben fellelhető definíció szerint a baby boomereket megelőző csendes generációt (aminek például Joe Biden, Harrison Ford, Barbra Streisand, Robert De Niro és Paul McCartney is tagjai) az 1946 előtt születettek alkotják. Magát a csendes generáció kifejezést először a Time magazin használta az ’50-es években a korabeli fiatal felnőttekre és tinédzserekre.

E nemzedék korai életét a történelem megrázó fejezetei; a nagy gazdasági világválság, a II. világháború, a holokauszt és az atomkorszak eseményei alakították, amelyek nagyban befolyásolták a korszellem családalapítással és anyagi biztonsággal kapcsolatos nézeteit is. És hogy miért ők a legkisebb generáció? A világválság és a II. világháború hatásai miatt visszaesett a születések száma, és jóval kevesebben vállaltak gyermeket akkoriban, mint a későbbi nemzedékek idején.

„Mindenkinek az a normális, amibe beleszületik” – kattints a linkre, és olvasd el korábbi interjúnkat Steigervald Krisztián generációkutatóval!

A hallgatás nem feltétlenül beleegyezés – csupán egy stratégia

Az olykor veteránként is emlegetett korosztály tagjait sok helyen „óvatos konformistaként” jellemzik, akik stabilitásra, békére és biztonságra törekedtek, keményen dolgoztak, nem panaszkodtak, semmit sem vettek magától értetődőnek, és lázadást mellőzve, önerőből próbáltak boldogulni egy háború utáni világban – innen a „csendes” jelző. 

A világválság és a háború hatására a takarékosság volt a legalapvetőbb stratégia, ez a hozzáállás pedig a boldog békeidőkben is hatással volt a csendes generációra (Fotó: Getty Images)

A szociálpszichológusok szerint azonban mégis felfedezhető egyfajta ellenálló attitűd a korszellemben, ami lassacskán, lépésről lépésre jelent meg a későbbi évek politikai, kulturális és a társadalmi életében, és ami előbb szólt az éppen aktuális rendszer csendes megreformálásáról, mintsem megdöntéséről. Vagyis a veterán generációnak igenis van hangja, és a csend, amivel a köznyelv jellemzi őket,

nem jelenti azt, hogy mindennel egyetértenek vagy egyáltalán nem tapasztalnak nehézségeket – csupán más módon küzdenek meg a kihívásokkal.

Mivel egy nagyon sötét történelmi időszak alatt voltak fiatalok, a csendes generációról összességében elmondható, hogy tagjai kifejezetten higgadtan kezelik a megpróbáltatásokat. Egy 2020-as felmérés szerint a korcsoportba tartozó válaszadók az átlagnál optimistábban kezelték a koronavírus-járvány körülményeit, és – szemben a Z generáció 56%-ával – mindössze 23%-uk jelezte, hogy aggódik az elszigeteltségből eredő mentális hatások miatt.

Mindez ráadásul annak ellenére történt, hogy az idősebbek minden más korosztálynál veszélyeztetettebbek voltak a világjárvány során. Tehát, ahogyan különösebb panasz nélkül átvészelték a történelem viszontagságait, úgy a koronavírus kihívásai sem számítottak kivételnek.

Hiszen a csendes generáció tagjai idejekorán kénytelenek voltak elsajátítani azokat a viselkedésformákat és megküzdési stratégiákat, amelyek hasznosnak bizonyultak a múlt kihívásokkal terhelt időszakaiban, és amelyek a Covid-19 idején is kapóra jöttek.

Mit tanulhatunk nagyszüleink generációjától?

Ami a személyes küzdelmeket illeti, mára már számtalan pszichológiai kutatás bebizonyította, hogy nem érdemes elhallgatni a nehézségeinket, és érzelmileg hosszabb távon is kifizetődő, ha képesek vagyunk olykor nemet mondani, kiállni az igazunkért, illetve megnyílni mások (akár segítő szakemberek) előtt a problémáinkkal kapcsolatban. 

Ugyanakkor érdemes a bűvös arany középútra törekedni, hiszen „hallgatás” ide vagy oda, mégis sokat tanulhatunk a „panaszkodásra” legkevésbé hajlamos generáció példájából, ami különösen jól jöhet egy feszült, gazdaságilag szintén ingatag, háborúktól nem mentes világban. Az idősebb generációk lelki rugalmassága, illetve a képessége arra, hogy újjá tudja építeni magát akkor is, miután valami rossz történt vele, tényleg kulcsfontosságú lecke lehet éltünk minden egyes területén. 

Mindenki másképp csinálja – korábbi cikkünkben a generációs különbségek nyomába eredtünk. Kattints a linkre!

Kiemelt kép: Getty Images