A vörös macskák nem csak abban különböznek a többiektől, hogy más a színük, bár már ez is elég érdekesen alakul genetikailag. Vágjunk is bele! A legtöbb vörös macska kandúr, mivel ahhoz, hogy egy nőstény vörös legyen, mindkét szülőjétől örökölnie kell az X-kromoszómához kapcsolódó gént, ami a feomelanin pigment termelésével teljesen elnyomja a barna és a fekete színvariációkat.
Az egy X-et öröklő kandúroknál egy mutáció elég ahhoz, hogy a vörös szín kialakuljon, míg az XX kromoszómájú nőstényeknél már két változásra van szükség, ami jóval ritkábban történik meg.
Ők inkább teknőctarka kombinációban jelenítik meg a vörös színt, ez pedig a nemükre annyira jellemző, hogy teknőctarka kandúrt nem igazán találunk (ha igen, akkor gyakran szaporodásügyi gondjai vannak). Az arány három az egyhez, azaz három vörös kandúrra jut egy teljesen vörös nőstény cica.
A vörös színhez kötött hiedelmek
Talán a nemek aránya miatt gondolják azt sokan, hogy a vörös macskák barátságosabbak a többinél. Megint mások viszont bolondosabb viselkedést, magasabb kockázatvállalást, több veszélyes helyzetet és abból származó pusztulást társítanak a színhez. Az is a közhiedelem részét képezi, hogy a vörös macskák nagyobbra nőnek, mint társaik.
Mindezek, még ha csupán hiedelmek is, megmagyarázhatók pusztán azzal, hogy a legtöbb vörös macska kandúr.
Ők azok, akik a nőstények tüzelése idején nagyobb kockázatot vállalva útra kelnek, verekednek, szinte transzba esve csak a szaporodás érdekli őket. Mint minden fajnál, a cicáknál is a hímek valamivel nagyobbra nőnek a nőstényeknél. s az is előfordul, hogy a hímek barátságosabbak az utódaikat féltő, szívósabb nőstényeknél.
Ide kapcsolódik egy másik érdekes felvetés: azt már tudjuk, hogy a vörös hajú nők fájdalomküszöbe jóval alacsonyabb, mint a többi emberé. Az ő hajszínüket adó pigment ugyanaz a feomelanin, ami a cicáknál is meghatározza a bunda színét. Elképzelhető, hogy a nőstény vörös cicák azért tűnnek agresszívebbnek, mert fizikailag érzékenyebbek.
Kutatási eredmények
Azt viszont bebizonyították, hogy vidéken sokkal több vörös cica található, vélhetően amiatt, mert a kandúrok harcában a valóban nagyobb termetű vörös kandúrok agresszívebben és sikeresebben termékenyítenek meg nőstényeket. Városban mind a nőstény, mind a hím állatoknak több párjuk van, illetve sokkal több a veszélyforrás is, ami a kandúrok magasabb halandóságához vezet.
A kutatók annak is utánajártak, hogy vajon tényleg kapcsolódnak-e a bunda színéhez különféle viselkedésbeli eltérések.
Néhány emlősfajnál már találtak összefüggést a kettő között, de a házimacskáknál inkább vegyesek az eredmények. A kutatás során 189 macskatulajdonost kérdeztek meg társállatuk személyiségéről. A résztvevők a vörös cicákat barátságosabbnak, kevésbé távolságtartónak ítélték, sőt a félénkséget sem nagyon említették velük kapcsolatban.
A fehér színű cicákat már ridegebbnek, nyugodtabbnak, lustábbnak jellemezték.
Érdekes módon a babonák által üldözött fekete macskákkal kapcsolatban egy gazdi sem figyelt meg speciális viselkedésjegyet. A trikolor cicáknál megint láttak különbséget, őket távolságtartónak, intoleránsnak és barátságtalannak látták gazdáik.
A kutatással azonban két gond is van: nem túl nagy a megkérdezett gazdik száma, és minden eredmény az ő szubjektív elbeszélésükön alapul.
A macskáknak is van személyiségük
Az egy másik tanulmányból már kiderült, hogy a különféle macskáknak más és más személyiségük van, a kutatók összesen hetet azonosítottak. Csakhogy ezek nem kötődnek színekhez, és továbbra is nehéz megállapítani, hogy amelyik cica az egyik tesztalany szerint barátságos, az a másik szerint miért nem az.
Mindenki az előző tapasztalataira épít, mindenkinél máshol vannak a határok, ráadásul ugyanaz a macska is teljesen eltérően viselkedhet két vagy több emberrel is.
Ehhez vegyük hozzá azt is, hogy emberként hajlamosak vagyunk csak a mi fajunkra jellemző tulajdonságokat ráaggatni az állatainkra (ilyen például a makacs), amelyek tudományos szempontból nem is értelmezhetők. Az eredmény igazi macskás káosz.
Miért gondoljuk másnak a vörös macskákat?
Mivel tudományos bizonyíték nem áll fent annak bizonyítására, hogy a vörös macskák személyisége extrém módon eltérne a többiekétől, joggal merül fel a kérdés, hogy akkor minként született a sok hiedelem? A fő ok a szaporodáson és a genetikán túl a médiában és magában Garfieldban keresendő. Szinte beleégett az agyunkba, hogy a vörös kandúrok kövérek és lusták, de közben agyafúrtak is.
Eközben ha valóban érvényes magyarázatot keresünk a különböző macskák eltérő viselkedéseire, akkor inkább a fajtajellemzőket kellene szemügyre vennünk.
Ott már valódi megfigyeléseken alapul, hogy a sziámi tényleg hajlamos lehet arra, hogy nem ehető dolgokat nyeljen le (ezt PICA-nak nevezik), cserébe viszont többet nyávog más fajtájú kollégáinál. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy miközben a kutyákat úgy tenyésztik, hogy bizonyos fajtákhoz bizonyos tulajdonságok társuljanak, a macskáknál inkább csak a küllemre koncentrálnak. Tehát esetükben nincs olyan szoros kapcsolat a fajta és a személyiség között. A különböző betegségek vagy azokra való hajlamok sokkal inkább öröklődnek, mint a viselkedésbeli tulajdonságok.
Mi befolyásolja egy macska viselkedését?
Mivel már tudjuk, hogy a szőrszín nem sokat számít, érdemes elgondolkodni azon, miből tudhatjuk meg előre cicánk személyiségét. Az első körben a fajtánál érdemes kutakodni, aztán viszont már rajtunk múlik, hogyan neveljük a kis szobatigrist.
Persze minden macska hozza magával a saját személyiségét, de azért még a cicákat is rá lehet szoktatni tevékenységekre.
Nagyon is számít, milyen ingereknek teszünk ki egy kiscicát, mennyire ismertetjük össze más állatokkal, emberekkel, az udvarral, a hámmal, és még sorolhatnánk. Egy jól szocializált macska sokkal kevesebb problémát okoz: barátságosabb, nagyobb az önbizalma és jobban viseli az új ingereket.
Kiemelt kép: Getty Images