Marie Antoinette stílusáért máig rajonganak az emberek, ám az osztrák hercegnő, aki 14 évesen érkezett Párizsba, nem egyedül változott át a francia udvar legjobban öltözött asszonyává. Rose Bertin, a világ első divattervezője volt ebben segítségére.
Egy nagyon szerény származású, félig-meddig analfabéta polgárlány, akinek elképesztő érzéke volt a látványhoz, és mindenkinél jobban érezte, mi lesz az a divat, amit majd mindenki követni akar.
Rose Bertin nevét ma már csak a divattal foglalkozó történészek ismerik, pedig a maga korában igazi híresség volt, akinek a neve egyet jelentett a luxussal. Elképesztő asszony volt, aki egy olyan világban élt, ahol a nőket alsóbbrendű lénynek tekintették, és az, hogy létrehozott egy egész Európát kiszolgáló divatbirodalmat, ráadásul férj vagy gazdag szerető pártfogása nélkül, kivételes teljesítménynek számít. Harminc lány dolgozott a varrodájában, és több száz beszállítója volt. Nem csak a francia királynét öltöztette, de a spanyol, a portugál és még az orosz uralkodók nőrokonai is nála rendelték meg a ruháikat.
Az, hogy idáig jutott, tényleg egy valószerűtlen sikertörténet.
Rose Bertin, Marie Antoinette „divatminisztere” egy korabeli portrén (Kép: agnautacouture.com)
Valóra vált a jóslat
Marie-Jeanne Bertin, akit barátai csak Rose-nak hívtak, Amiensben született 1747-ben, egy meglehetősen szerény anyagi körülmények között élő családba, akiknek annyi pénzük se volt, hogy iskolába küldjék gyermekeiket. A kis Rose a helyi templomban tanulta meg vasárnaponként a betűvetés alapjait, ahol hamar kiderült, hogy kivételes intelligenciája van, és még ennél is nagyobb akaratereje.
Hatéves volt csak, amikor egy jósnő érkezett a városkába, akit adósságai miatt börtönbe zártak. Rose, apja akarata ellenére, beszökött a börtönbe, és mivel pénze nem volt, az ebédjét vitte el az asszonynak, hogy megkérje, árulja el, mit tartogat számára a jövő. A jósnő annyit mondott csak: „Sikeres életed lesz, és egy nap a királyi udvar ruhájában fogsz járni.”
A jóslat valóban beteljesedett – bár olyan módon, ahogyan azt senki nem gondolta volna.
Viharos véletlen
Rose alig volt kilenc éves, amikor dolgozni kezdett egy nagynénje varrodájában, majd 20 évesen Párizsba költözött. Ügyes keze és jó ízlése miatt meglehetősen jó helyen kapott munkát: egy olyan szalonban, ahol a francia udvar nemesi hölgyei is vásároltak. A fiatal lányt kellemes külseje és barátságos természete miatt hamar megkedvelték az odalátogató vásárlók, ám az igazi sikert egy véletlen hozta el számára.
Chartres hercegnéjének pont egy viharos estén kellett házhoz szállítania egy ruhát. A szolgák megsajnálták az átázott lányt, és beküldték a szalonba, hogy a jó meleg kandallónál várakozzon, amíg fogadják. Nem vették észre azonban, hogy a szoba nem volt üres. Ott ült az egyik fotelben a hercegné is.
Rose Bertin nem tudta, hogy kivel találkozott, ezért beszélgetésbe kezdett vele,
és mire a szolgák felfedezték, mi történt, a két nő teljesen összebarátkozott. A hercegnének megtetszett cserfes, vidám lány, és beajánlotta szolgálatait a barátnőinek. Megrendeléseiknek köszönhetően Rose Bertin, alig 25 évesen megnyithatta saját ruhaszalonját, aminek a neve az egzotikus „Nagy Mogul” lett, és ahol mindent meg lehetett venni, amiről csak egy 18. századi nő álmodhatott.
Marie Antoinette 1778-ban a francia festőnő, Élisabeth Vigée Le Brun olajfestményén (Kép: Wikimedia Commons)
Tudta, mennyit ér
Hogy pontosan mi is volt Rose Bertin, azt nehéz lenne megfogalmazni. Ma „stylistnak” neveznénk, de akkoriban „Marchandes des Modes” volt a hivatalos titulusa. Eredetileg kalaposnak tanult, aztán varrónő lett belőle, de valójában a díszítés mestere volt. Boltja tele volt olyan csipkékkel, paszományokkal, szalagokkal, művirágokkal, tollakkal, amelyekkel a nők feldíszíthették meglévő ruháikat.
A ruhák ugyanis a 18. században drága holminak számítottak. Kevés ember volt csak, aki meg tudta magának engedni, hogy új ruhát vásároljon, ezért a nők különféle kiegészítőkkel dobták fel a meglévőket. Rose Bertin bevételének nagy része ezekből az apró csecsebecsékből származott – pont úgy, ahogyan a mai divatházaknak. Pont azért, mert ruhái különösen drágának számítottak. Amikor kritikusai felrótták neki, hogy a ruhái ára messze meghaladja a hozzá felhasznált alapanyagok költségét, közölte, hogy egy festőt se a vászon mérete és a festékek színe alapján fizetnek ki. Márpedig ő ugyanolyan művész, mint azok.
Vásárlási lázat keltett
Mademoiselle Bertin valóban művész volt, és nemcsak a divat – de a marketing mestere is. Sok olyan újítást bevezetett, amit a mai napig utánoznak a divatházak. Vevői imádták, hogy nemcsak ruhákat adott el, hanem komplett szetteket, cipővel, kalappal és kiegészítővel, így minden egyes darab tökéletes összhangban volt egymással.
De ő találta ki azt is, hogy a divatnak változnia kell, és hogy aki ezzel lépést akar tartani, annak minden egyes évadban újfajta színt és fazont kell viselnie.
Ezzel valóságos vásárlási lázba hajszolta vevőit, amiért persze később sok kritikát kapott.
Leghatékonyabb reklámfelülete azonban maga Marie Antoinette volt. A legújabb modelljeit mindig neki kínálta fel először, és csak akkor adta tovább az udvarhölgyeknek, amikor a királyné már learatta a sikert az új kreációval, és mindenki égett a láztól, hogy utánozhassa. Az is újdonság volt, hogy minden új kreációjának saját nevet adott, mint a „tolakodó élvezet” vagy a „elfojtott látványosság”, ami még inkább fokozta a ruhák varázslatos vonzerejét.
Rose Bertin fennmaradt leltárkönyvei szerint az 1780-as évekre már Európa összes királyi házába ő szállította az estélyi ruhákat, Svédországtól Portugáliáig. A legfontosabb kliense azonban Marie Antoinette maradt, akivel hetente kétszer ültek le átbeszélni, mi legyen a divat.
Hatalmas frizurák
Amikor első alkalommal találkozott Marie Antoinette-tel 1774-ben, a királyné egy fejdíszt rendelt tőle annak alkalmából, hogy a király megkapta az akkor még nagyon újnak számító himlő elleni oltást, és sikeresen felgyógyult. Rose Bertin azt találta ki, hogy tornyozzák magasra az apró termetű Marie Antoinette haját (ezt „pouf”-nak nevezték el) és a félméteresre megnövelt hajkoszorúba komponált egy felkelő napot, és egy gyümölccsel megrakott olajfát, ami köré egy virágokkal díszített kígyó csavarodott.
A kígyó a klasszikus orvoslás jelképére, Aszklepiosz kígyós botjára utalt, a nap arra, hogy az uralkodó a Napkirály leszármazottja, akire minden tekintet szegeződik az olajfa pedig a béke szimbólumaként hirdette, hogy az eljárás sikeressége mindenkit örömmel tölt el.
Ezen a metszeten jól látszik, hogy Rose Bertin nem viccelt, amikor kitalálta a poufot (Kép: Wikimedia Commons/lamesure.fr)
Az udvarhölgyek imádták a merész frizurát, és a pouf Rose Bertinnel együtt azonnal divatossá vált.
Hamarosan egymásra licitálva tupírozták egyre magasabbra a hajukat a hölgyek, vászonszalagokkal, lószőrrel töltött kis tasakokkal, parókákkal kiegészítve,
ha nem volt hozzá elegendő saját hajuk. A bele rakott díszek pedig egyre extravagánsabbak lettek: bölcső babával, kibontott vitorlájú hadihajók, patak kacsákkal, magokat csipegető kitömött papagáj, bőségszaru gyümölcsökkel, tájkép szélmalommal.
Reklámbabák
Marie Antoinette imádta a divatot, és uralkodása elején, amikor még nem voltak gyermekei, sem politikai szerepe, sok időt töltött a ruhatára megtervezésével. Rose Bertin volt ebben fő tanácsadója, akivel heti két alkalommal több órás megbeszéléseket tartott. Ezekre az alkalmakra Mademoiselle Bertin mindig új terveket hozott magával, amiket a királyné kiegészített a saját ötleteivel.
A következő alkalomra pedig a divatház megvarrta ezeknek a terveknek a mini verzióját, amit egy Pandora nevű babára tettek, ami nagyjából akkora, mint egy mai Barbie. Így a királyné jobban el tudta képzelni, hogyan fog az kinézni. Ha tetszett neki, akkor a babákat tovább küldte testvéreinek, édesanyjának, hogy ők is lássák, mi az új divat.
Pandora baba az 1780-as évekből:
Bár ezek a babák már korábban is léteztek, Rose Bertin volt az, aki nagy mennyiségben készíttetett belőlük, és minden jelentős megrendelőjének postázott egyet. Nemcsak a ruhák voltak tökéletes másai a valódiaknak, de arra is odafigyelt, hogy még azok frizurája is tükrözze a legújabb divatot. A párizsi divat hamarosan szállóigévé vált, és követendő példává. A Rose Bertin-féle ruhák pedig ennek a stílusnak a legjobb képviselői.
Ám ezek megvásárlását csak kevesen tudták megengedni maguknak. Az egyszerűbb estélyi ruhái ezer livrénél kezdődtek, de egy kivételes darabnak akár hatezerre is felmehetett az ára.
Még a királyné sem tudta megengedni magának, hogy minden ruháját Rose Bertinnél vegye,
mert saját kiadásara csak évi 120 ezer livre költőpénzt kapott. A becslések szerint azonban ennek az összegnek a kétharmadát Rose Bertinnél költötte el. Már ha fizetett…
Eltűnt ruhák nyomában
Bár Marie Antoinette Versailles-ban három teremnyi ruhát birtokolt, egyetlen sem maradt fenn. Ennek fő oka, hogy a hagyomány szerint minden évben le kellett cserélnie a ruhatárát, és az alig 1-2 alkalommal hordott darabokat az udvarhölgyeinek kellett ajándékoznia, akik aztán azt szétszedték (csipkére, szövetre, gyöngyre stb) és vagy maguknak varrtak belőle új ruhát, vagy továbbajándékozták.
1789 októberében, amikor a forradalmi tömeg elfoglalta a versailles-i palotát, a tömeg azonnal a királyné ruhatára felé vette az irányt. Olyan szimbolikusnak találták ezt a fajta luxust, hogy ezen töltötték ki a dühük. Ami ott volt, azt szétszaggatták és elégették. Ami kevés megmaradt, azt 1793 nyarán egy aukción eladták.
Marie Antoinette a börtönben – Anne-Flore Millet festménye a 18. század végéről. (Kép: Leemage/Corbis via Getty Images)
Amikor Marie Antoinette börtönbe került, már csak egy nagyon szerény ruhatárral rendelkezett, de azt tudjuk, hogy férje halála után hordott fekete ruháját Rose Bertin küldte be neki, ami meglehetősen merész tett volt, hiszen ezzel támogatását fejezte ki, ami nem volt épp veszélytelen. Ezzel azonban valóra váltotta a királyné látomását, aki még évekkel korábban egyszer azt álmodta, hogy Rose Bertin szalagokat ad neki, amelyek feketévé válnak a kezében.
Marie Antoinette halála után az ott hordott ruháit a börtön női rabjainak adták, akik főleg prostituáltak voltak. A nőknek nem mondták el, hogy a ruha kitől származik, mert nem akarták, hogy azok ereklyeként megőrizzék, így aztán ezek is elvesztek.
Egy korszak vége
Noha Rose Bertin kreációi elképesztően drágák voltak, jó részüket soha nem fizették ki neki. Az arisztokrácia ugyanis ebben a korban híres volt arról, hogy addig odázták a fizetést, amíg csak lehetett. Ez azonban nem jelentett valódi gondot, ameddig a gazdaság stabil volt. Rose Bertin esetében különösen nem, mert mindenki tudta, hogy a királyné „divatminiszterének” – ahogyan gúnyosan hívták – erős tőke van a háta mögött, ezért nem volt gond, hogy ő is hitelre vásárolt.
Amikor azonban gazdag vásárlóit sorra kivégezték, ez a kártyavár összeomlott, és kénytelen volt hitelezői elől Londonba menekülni.
De azért sem volt biztonságos maradnia, mert sokan őt tették felelőssé Marie Antoinette költekezéséért. Csak Robespierre kivégzése után tért vissza, és bár jóval kisebb klientúrával, de továbbra is dolgozott, még Napóleon felesége, Josephine is nála vásárolta a ruháit.
Halála után a boltot unokaöccsére hagyta, aki még évtizedeken át próbálta ügyvédekkel behajtani egykori vevői tartozásait, kis sikerrel – ám a kamatokból és behajtásokból azért elég pénz jött össze, hogy élete végéig ő is megélhessen belőle.
Marie Antoinette életével kapcsolatban számtalan hiedelem él: összeszedtünk 5 dolgot, amit valószínűleg te is tosszul tudtál az utolsó francia királynéról.
Kiemelt kép: Louis-Roland Trinquesse portréja Rose Bertinról – Wikimedia Commons, és Marie Antoinette Jean-Baptiste-Andre Gautier Dagoty festményén – Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images/nőklapja.hu
