- A jakuza egy férfiak által dominált bűnszervezet Japánban.
- Nishimura Mako egyedüli nőként vált a bűnszervezet teljes jogú tagjává.
- Az anyaság végül mindent megváltoztatott.
A szervezett bűnözés világát nem egyszer láthattuk már életre kelni a popkultúrában – gondoljunk csak a Keresztapa–filmekre, a Narcosra vagy A sebhelyesarcúra. Aki rajong a gengszterfilmekért, annak az HBO Maxon nagy sikerrel futó Tokyo Vice drámasorozat sem kerülhette el a figyelmét. A sorozat a japán alvilágot uraló maffia rejtett bugyraiba enged betekintést Jake Adelstein amerikai újságíró azonos című memoárja alapján.
Adelstein elsőként dolgozott nem japán újságíróként a Yomiuri Shimbun újság tokiói központjánál, ahol közel 12 évig tartó riporteri pályafutása során bőven adódott alkalma kapcsolatba lépni a jakuzával. A memoárja valódiságát az évek során többen is megkérdőjelezték, a belőle készült sorozat nagy része pedig valóban fikció.
Az alkotóknak hűen sikerült ábrázolni a tokiói szervezett bűnözés hierarchikus rendszerét, melyben a japán alvilág asszonyai csak ritkán kerülhettek vezető szerepbe.
A világ legnagyobb és legrégebbi bűnszervezetét csak és kizárólag férfiak alkotják, feleségeik, lányaik és szeretőik pedig nem számítanak igazi tagnak. Annak ellenére sem, hogy fontos szerepet töltenek be a jakuza életében.
Míg egyesek a bűnszervezet klubjait és a drogkereskedelmet irányítják (a háztartás és a gyereknevelés mellett), addig mások a jakuza fiatalabb tagjairól gondoskodnak. Előfordul, hogy közvetítőként működnek férjeik és szeretőik (!) között – erre például az HBO Max sorozatában is láthatunk példát.
Az egyetlen kivétel
A szigorú és tekintélyelvű családba született Nishimura Mako azonban nem elégedett meg ennyivel. Mako 20 éves korában a világ legnagyobb bűnszervezetéhez csatlakozott.
Kormánytisztviselő édesapja rendszeresen bántalmazta: a bambuszbottal történő „fegyelmezés” mindennapos volt a család életében. Nem meglepő tehát, hogy a zord gyermekkor haragos lázadóvá tette a fiatal Makót, aki a kegyetlen családi légkör elől az utcára menekült. Itt csatlakozott a kétes hírnevű Bószózoku motoros bandához, aminek tagjai önvédelemre és utcai harcokra is megtanították.
A bandán keresztül lépett kapcsolatba egy jakuzataggal, aki végül szárnyai alá vette a fiatal lányt, és mindenre megtanította, amit egy jakuza feleségének is tudnia kellett. Megmutatta Makónak, hogyan szedhet védelmi pénzt a helyi szórakozóhelyek tulajdonosaitól, mikor és hogyan kell zsarolni másokat, és miként toborozhat prostitúcióra fiatal lányokat.
Mako élete azonban akkor vett igazán nagy fordulatot, amikor egyik éjjel hívást kapott: pártfogója bajba keveredett. A lány egy bunkósbottal rohant a férfi segítségére – amit a helyszínen sem félt használni. A vérfürdő hírére a helyi jakuzafőnök is felkapta a fejét, aki azonnal látni akarta a lányt.
„Még ha nő is vagy, akkor is jakuzának kell lenned”
– emlékezett vissza Mako márciusban megjelent életrajzi könyvében (amit nem mellesleg Jake Adelstein is melegen ajánlott az X-en).
Vágy a család és a biztonság iránt
Makót ekkorra a környékbeli javítóintézetekben is jól ismerték, és mivel szülei időközben lemondtak róla, nem maradt semmi, ami visszatarthatta volna a bűnözéstől. Elfogadta a főnök meghívását, és egyedüli nőként csatlakozott a japán bűnszervezet újoncaihoz.
Úgy gondolta, biztonságosabb itt, mint bántalmazó apja mellett. A jakuza tagjának lenni pedig egyébként is kifizetődőbb az utcai bűnözésnél, hiszen a bűnszervezetnek legalább van némi kontrollja az emberei felett. A jakuza az összetartozásról, családról alkotott ideológiája is erősebb a piti bűnbandák nézeteinél.
Később, miután bizonyította alkalmasságát, férfi kimonóba öltözve fogadott hűséget a szakazuki szertartáson, amin korábban egyetlenegy női tag sem vehetett részt. Miután felesküdött a jakuzára, Mako adósságokat hajtott be, illetve prostitúciós- és drogüzleteket is lebonyolított.
Bár számtalan nő tevékenykedett a bűnszervezetben, és töltött be olykor igen magas pozíciókat is, Nishimura Mako volt az egyetlen, akire a férfiak által dominált japán bűnszervezet teljes jogú tagként tekintett.
„Erős voltam közelharcban, soha nem veszítettem férfi ellen. Ezzel vívtam ki a jakuza tiszteletét”
– írja könyvében.
A jakuzáknak a tradicionális japán karddal is jól kell bániuk (Fotó: Getty Images)
Női szamurájok is voltak Japánban: falvakat védtek, leányiskolákat nyitottak és fiatal nőket tanítottak önvédelemre.
Az „ujjlevágás mestere”
Ha valaki megsérti a főnököt, vagy bármilyen más hibát követ el, az az úgynevezett yubitsume rituálé keretein belül köteles bocsánatot kérni – azaz önként fog levágni egy percet a saját kisujjából. Amikor Mako hibát vétett, szó nélkül és pillanatok alatt csonkította magát. Azok, akik képtelenek voltak egyedül elvégezni a folyamatot, gyakran hívták segítségül a lányt, akit immár az „ujjlevágás mestere” becenéven emlegettek.
Mire Mako a harmincas éveibe lépett, megkérdőjelezte, hogy mit is jelent valójában a család. Ahogyan érett és formálódott a személyisége, egyre kevésbé tudott azonosulni a jakuza szellemiségével. Mako első és egyben utolsó szökési kísérlete után kizárták a bandából. Ekkor szeretett bele jövendőbeli férjébe, a rivális klán egyik tagjába, akitől végül két gyermeke is született.
Az anyaság felülírta addigi nézeteit, de házassága sem volt felhőtlen. A nő a kicsik biztonsága érdekében megpróbálta távol tartani magát a szervezett bűnözés világától – de nem járt sikerrel.
Csonka kisujja és látványos tetoválásai azonnal leleplezték, és hiába a sok erőfeszítés, jakuza múltja miatt egyetlen munkáltatónak sem kellett.
Mako kénytelen volt visszatérni gyermekei apjához; a drogbizniszhez és a prostitúcióval foglalkozó vállalkozáshoz.
Miután pár évvel később végleg megromlott a házassága, Mako válást kezdeményezett, amibe férje is beleegyezett – a két fiúgyermekük felügyeleti jogát azonban a férfi kapta. Mivel nem volt hova mennie, Mako egy kis időre újra csatlakozhatott régi klánjához, ám két évvel később velük is megszakította a kapcsolatot.
Próba szerencse a legalitás talaján
Sokadik próbálkozás után Mako végül a bontóiparban kapott munkát. Szerény fizetése éppen elég volt arra, hogy egy aprócska lakást béreljen, és megpróbáljon visszailleszkedni a társadalomba. Jelenleg 57 éves, és egy olyan japán egyesület tagja, ahol a jakuzából kiugró egykori bűnözők visszailleszkedését segíti társaival.
Hogy milyen veszélyek leselkedhetnek azokra, akik mögött nem áll érzelmileg támogató család, arra Nishimura Mako életútja is jó példa lehet. Bár korai tevékenysége közel sem példaértékű, megosztó története mégis tanulságos lehet: amikor a jakuza mellett döntött, egy olyan összetartó közösségre vágyott, amiben gyerekként soha nem lehetett része.
Női gladiátorok: kevesen voltak ugyan, de kétségkívül léteztek.
Kiemelt kép: Getty Images
