Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói a Nature áprilisi számában jelentettek meg tanulmányt az avar kori társadalom rokonsági szerveződésének mintázatairól. A kutatók négy alföldi lelőhely (Rákóczifalva, Kunpeszér, Kunszállás, Hajdúnánás) temetkezéseit vizsgálták több mint 400 genetikai minta segítségével – írja az ELTE honlapja. A felfedezésről több nemzetközi sajtóorgánum is beszámolt.

Az avarok az eurázsiai sztyepp nomád népe voltak, akik a 6–8. század között, mintegy 250 éven keresztül uralták Közép- és Kelet-Európa nagy részét. Központjuk a Kárpát-medencében volt, innen irányították erős és titokzatos birodalmukat – egészen a 9. századig, amikor is Nagy Károly hadjáratai véget vetettek hatalmuknak, uradalmuk pedig apró államocskákra hullott szét.

Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott, ahogyan az is, hogy milyen kapcsolatuk lehet a Kaukázusban élő mai avarokkal. A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlásáról szólnak, Kárpát-medencei tartózkodásukat pedig a korai és a késő avar korra osztjuk manapság. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja, de mi ebben a cikkben nem ez alapján nevezzük őket „őseinknek”, hanem pusztán mint az emberiség egy korábban élt nemzedékét.

Kik voltak az avarok?

Az avar nép óriási és titokzatos birodalmának létezéséről elsősorban ellenfeleik beszámolóiból tudunk. Ezekben az avarokat félelmetes lovas harcosoknak írták le, akik szinte a semmiből bukkantak fel a Bizánci Birodalom kapujában. Feljegyzések szerint tömegesen érkeztek a mongol sztyeppéről az ókori történelem egyik legnagyobb volumenű vándorlása során. Pazar sírok, óriási temetők maradtak fenn utánuk, de írásos feljegyzés alig – emiatt birodalmuk működéséről egészen a közelmúltig többnyire csak találgatni lehetett.

Egy 2022. áprilisi, igazi mérföldkőnek számító tanulmány azonban avar sírokból származó ősi DNS-mintákat vizsgált meg, és ezek alapján, úgy tűnik, némi fény derült a nép eredetére. Egy új tanulmány pedig, amely a hazánkban feltárt négy temetőben eltemetett 424 ember maradványait elemezte, további információval szolgált az avarok családi és társadalmi életéről.

A DNS-minták segítségével a kutatók részletes családfákat tudtak felállítani.

Ezek közül a legnagyobb mintegy kilenc generáción ívelt át, és nagyjából 250 évnyi rokoni kapcsolatot ölelt fel. A vizsgált egyének közül 300-an valamilyen szintű rokoni kapcsolatban is álltak egymással.

Az avarok szexuális és házasodási szokásai

Az elemzés egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy megállapították: az avar férfiak jellemzően a házasságkötés után is a közösségükben maradtak, a nők azonban az eredeti közösségükön kívül házasodtak. Ennek értelmében az avar férfiaknak is más-más helyről érkezett feleségeik voltak. Ezt a berendezkedést nevezzük patrilokalitásnak, melynek egyik eredménye, hogy

az anyák őseit szinte lehetetlen felkutatni, a férfiak azonban mind egy-egy fontosabb férfialak leszármazottai.

A DNS-vizsgálat azt is megállapította, hogy, bár az avarokhoz „beházasodott” nők különböző helyekről származtak, mind hasonló, „sztyeppei genetikai származásúak” voltak, tehát minden bizonnyal más helyi népek képviselői lehettek eredetileg. Még egy fontos felfedezés volt ezzel kapcsolatban: tudniillik, hogy az avar lányok körülbelül 16–19 éves korukig élhettek szüleikkel és családjukkal, halálozási koruk alapján pedig a legfiatalabb anyák 18–22 évesek voltak.

Poligámia egy patriarchális társadalomban? Miért is ne!

A tanulmány szerint az avar társadalomban viszonylag gyakori volt mind a férfiak, mind a nők részéről, hogy több (akár négy különböző) partnerrel is gyereket vállaltak. Ez nem jelenti azt azonban, hogy valamiféle idilli egyenlőségben éltek egymással a két nem képviselői. Egyrészt azt nem tudni, hogy a férfiak esetében ez többnejűségből vagy a partnerük korai halálát követő újraházasodásból fakadt-e; másrészt a vizsgált női minták azt mutatták, hogy

hiába volt egy nőnek több férfitól gyereke, ezek a férfiak jellemzően egymás rokonai voltak.

Azt, amikor az apák egymásnak közeli, férfiági rokonai, levirátusnak (magyarul sógorházasságnak) nevezzük. A leletekből arra következtettek a kutatók, hogy ezekben az esetekben az eredeti férj korai halála után – mai rokonsági kifejezésekkel leírva – annak testvére, féltestvére, másik feleségétől született fia vagy unokaöccse lett az özvegy új partnere. „Ez az intézmény a haláleset után a család társadalmi és gazdasági helyzetének stabilizálását szolgálta” – magyarázzák a kutatók.

És még egy fontos, új adalék az avarok életével kapcsolatban: kiterjedt biológiai rokonságuk ellenére egyáltalán nem fordult elő náluk vérfertőzés. „Mindez azt jelenti, hogy szigorúan, több generáción át számon tartották a leszármazást, és a vérrokonok közötti házasodás tabunak számított” – vélik a tudósok.

A nők szerepe az avar társadalomban

A tanulmány szerzői leszögezték: pusztán az avarok DNS-ének tanulmányozásával nem lehet biztosat megállapítani a nemek közötti dinamikáról. A férfiak sírjai nagyobb valószínűséggel tartalmaztak magas státuszról árulkodó sírmellékleteket, például lovakat, veretes öveket, lószerszámokat, nyergeket és hámokat,

a nőknek azonban valószínűleg óriási szerepe volt az egyes közösségeket összekötő társadalmi kohézió előmozdításában.

Tehát a férfiak közül kerülhettek ki a családfők és a települések vezetői, a közösségek közötti rokoni hálózatok viszont elsősorban a nőkön keresztül szövődtek.

Vida Tivadar, Rácz Zsófia (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) és Szeniczey Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék), a kutatás vezető régészei és antropológusa (Fotó forrása: ELTE.hu)

Lara Cassidy, a Dublini Trinity College genetikusa és adjunktusa (aki nem vett részt a kutatásban) kiemelte: minden bizonnyal a női vonalú genealógia szájhagyománya is igen fontos lehetett az avarok számára, hisz ezáltal biztosíthatták, hogy a lányok ne anyjuk vagy nagyanyjuk rokonaihoz menjenek feleségül.

Avarok, kipcsakok, hunok – és a többiek. Kattints a linkre, ha érdekel a történelem!

Kiemelt kép: Avar öv fragmentum, 8–9. század – Fotó: Heritage Art/Heritage Images via Getty Images