Az esetről szóló hírek meglehetősen szűkszavúak, a szenzációhajhász szalagcímek halállistát emlegetnek, részletes információnk azonban nem igazán van az eset körülményeiről. Egy biztos: megtörtént, és ilyenkor mindig rádöbbenünk, hogy bárhol, bármikor előfordulhat hasonló.

Hogyan lehet felismerni egy (kis)kamasz viselkedésében a szélsőséget? Léteznek intő jelek egy ilyen tragédia előtt, és ha igen, kinek a feladata észrevenni azokat? Mit okoz egy ilyen késelés egy iskolai közösség életében, a diákok és a tanárok lelkében? Többek között erről beszélgettünk pedagógiai szakpszichológus szakértőnkkel, Budavári Eszterrel.

„A kamaszkorra jellemző a határok feszegetése és a kockázatkereső magatartás, de már a kiskamaszok is tisztában vannak az alapvető társadalmi szabályokkal, fel tudják fogni a felelősségüket – mondja szakértőnk. – Ha egy kamasz ön- és közveszélyes, az szélsőséges, még akkor is, ha figyelembe vesszük a korosztállyal szembeni kitolódott toleranciaszintet.

Minden olyan viselkedés mögött, mint a szóban forgó késeléses eset, több körülmény, történés, cselekvés együttes hatása van jelen, és sosem egyetlen ok áll.

Ezekhez adódnak hozzá az egyén személyiségjellemzői, az ő megküzdése, családi háttere. És fontos szerepet játszik benne a környezet is, amelynek része, hogy mennyire van az iskolának megelőzési rendszere a bántalmazással szemben, milyen a kortársak viselkedése, és az egész társadalmi közeg, amiben ez történik. Az ilyen esetek általában nem hirtelen felindulásból történnek, hanem valaminek a kicsúcsosodásai.”

A gyerek környezetének, azaz szüleinek, pedagógusainak a feladata, hogy ezeket az intő jeleket komolyan vegye (Fotó: Getty Images)

A felnőttek felelőssége

Szakértőnk szerint az ilyen esetekkel kapcsolatban nehéz általánosítani, de az tény, hogy időről időre előfordulnak hasonló tragédiák, amelyek nagy részét megelőzik bizonyos intő jelek.

„Ha egy gyerek fenyegetéseket fogalmaz meg, akár szóban, konkrét személynek, akár csak elhintve, az már önmagában problémára utal.

Az is lehet, hogy ezek a fenyegetések nonverbálisan jelennek meg, például rajzokban, vagy erőszakos videókban, amelyeket a többieknek mutogat. Intő jel lehet a szélsőséges dolgok, például a fegyverek iránti rajongás, vagy ha a gyerek túl sok erőszakos médiatartalmat fogyaszt.

Kamaszoknál a radikálisabb ideológiák követése is bejöhet mint rizikófaktor.

Illetve vannak olyan személyiségjegyek, amelyek indikálni tudják ezt, például a beszűkült fantázia, az alacsony frusztrációtűrés, a gyenge konfliktuskezelési, megküzdési képességek, valamint az, ha a gyerek bizalmatlanságot él meg másokkal szemben, érzelmeit, indulatait nem tudja megfelelően kifejezni, kezelni – folytatja a gondolatot Budavári Eszter, a Mindwell Pszichológiai Központ szakembere, és azt is hozzáteszi, elsősorban a gyerek környezetének, azaz szüleinek, pedagógusainak a feladata, hogy ezeket az intő jeleket komolyan vegye.

A szülők, család

„Ha a szülő odafigyel a gyerekére, rendszeresen beszélget vele, tud az életéről, érzéseiről, a gyerek megoszthatja vele a problémáit, ha megfelelő megküzdési mintákat mutat neki és bármikor elérhető a számára, akkor nagyon hamar ki tudja szűrni, ha valami nincs rendben. És tud lépéseket tenni, akár azzal, hogy beszél a pedagógussal, és megpróbálják ezt közösségi szinten megoldani, vagy szakemberhez fordul.

Ilyenkor nagyon nagy rizikófaktor a család részéről az elhanyagolás.

A szülők megtámogatása is fontos lehet, hiszen néha a szülő/környezet maga is épp a saját problémájában van elmerülve, kevesebb kapacitás, figyelem tud a gyermekre irányulni. Tehát nem elhanyagoló, csak mégsem tud jelen lenni.

Egy ilyen tragédia egy egész közösség számára tragédia (Fotó: Getty Images)

A pedagógus

A pedagógusnak pedig kiemelt felelőssége az iskolában, osztályban történő bántalmazás felismerése és kezelése. Ha egy gyerek panaszkodik akár otthon, akár az iskolában, a szülőnek és a pedagógusnak mindent komolyan kell venni. Lehet, hogy ők nem érzik olyan nagy problémának, amit hallanak, de a gyerek megélése a lényeg, és ezt kell figyelembe venni. Ha bármi ilyesmiről számol be az iskolás, nagyon fontos, hogy beszélgessen vele a szülő (vagy a pedagógus), segítsen a helyzettel való megküzdésben. És ha ez nem elég, akkor lépjen közbe mint felnőtt.

Az is fontos, hogy minden közösségben legyenek olyan szabályok és normák, amelyek a bántalmazás ellen vannak, továbbá a gyerekeket empátiára neveljék,

megtanítsák őket a konfliktuskezelésre és a segítségkérés kultúrájára, hogy merjenek szólni, és ha szólnak, a felnőttek ne fordítsák el a fejüket. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülők és a pedagógusok megfelelő tudással rendelkezzenek a bántalmazásról. Mi például a Mindwell Pszichológiai Központban bullying megelőző kurzusokat tartunk pedagógusok számára. Fontos különbséget tenni a bántalmazás és a konfliktus között.

A bántalmazás rendszeres, szándékosan történik, célja a fizikai vagy érzelmi károkozás, az erőviszonyok egyenlőtlenek, a bántalmazó testi vagy épp verbális fölényben van.

A konfliktus ezzel szemben rendszertelenül fordul elő, nem feltétlen szándékos fájdalomokozás van a hátterében, és mindkét fél motivált lehet benne arra, hogy ezt megoldja. A bántalmazónak pont az a lényeg, hogy ezt a helyzetet fenntartsa.”

Megrendült közösség

Egy ilyen tragédia egy egész közösség számára tragédia, amelynek komoly következményei vannak mindenki életében. „Egy ilyen helyzetben mind a gyerekek, mind a felnőttek biztonságérzete megrendül – emeli ki szakértőnk. – Pláne, hogy itt életet veszélyeztető támadás történt, ez a fenyegetettség érinti a legmélyebben az embert. Sok időbe telhet, amíg ezt a bizalmat vissza tudja építeni akár egy gyerek, akár egy felnőtt.

A gyerekeknél fokozott szorongás lehet jellemző a következő hetekben, hónapokban, rémálmaik lehetnek akár évek múltán is.

A felnőttek egy ilyen eset után megkérdőjelezhetik saját szakmai munkájukat, önértékelési válságba eshetnek. Mind a gyerekek, mind a pedagógusok felé fontos a segítségnyújtás, akár pszichológus bevonása, a megküzdési képességek fejlesztése, hogy senki ne maradjon magára a traumával. Ebből ugyanis később pánikbetegség, vagy poszt traumás stressz szindróma is kialakulhat” – emeli ki a pedagógiai szakpszichológus.

Mi lesz az elkövetővel?

Hogy milyen jövő vár a hatodikos lányra, aki hátba szúrta a társát, még nem lehet tudni. 2013-ban 14-ről 12 évre csökkentették bizonyos bűncselekményeknél a büntethetőség alsó korhatárát, a hatodik osztályos lány ebbe már beleesik. Szakértőnk szerint

egy ideális világban ez a gyerek megkapná azokat a szakembereket, akikre szüksége van: pszichológust, gyermekvédelmi szakembert, családsegítőt.

A közösség minden tagja segítséget kapna, hogy ez a lány visszaintegrálható legyen a közösségbe, és bár ami történt, az nyomot hagy, de ezzel együtt tudna élni mindenki. Még egyszer: egy ideális világban. Ebben a világban azonban a társadalmi problémákat büntetőjogi eszközökkel próbálják megoldani. De az jól láthatóan nem működik.

Kiemelt kép: Getty images