Amikor nyitóképet kerestem ehhez a cikkhez egy nagy fotó-adatbázisban, először azt írtam be kulcsszónak, hogy „emberek olvasnak egy kávézóban”. Miután egy rakás olyan képet adott ki a rendszer, amelyeken emberek a mobiltelefonjukat vagy a laptopjukat bámulják bögrét szorongatva a kezükben, tovább kellett szűkítenem a keresést arra, hogy „emberek könyvet olvasnak egy kávézóban”. Ez a példa, azt hiszem, tökéletesen rávilágít arra a jelenségre, amely életre hívja az offline, vagyis kütyümentes kávézók megjelenését.
Három fiú besokallt
Az Offline Clubot egy személyes élethelyzet aktiválta, amelyben három huszonhét éves fiú találta magát. Kneppelhout és két barátja, Valentijn Klok és Jordy van Bennekom felismerték, hogy „digitális telítettséggel” küszködnek. „A telefonjaink túl sok értékes időnket vették el, és már nem igazán teremtettünk kapcsolatokat emberekkel” – fogalmazta meg Kneppelhout.
A fiúk először csak négynapos szüneteket tartottak az online világból kiszakadva, és már ez is sok pozitív eredményt hozott: jobban szárnyalt a kreativitásuk és mentálisan is békésebben élték meg a hétköznapokat.
Ezen felbuzdulva egy olyan közösséget képzeltek el, ahol a digitális zajból való kiszakadás lehetővé teszi a tartalmas tevékenységeket és teret biztosít a pillanat megélésére. A céljuk arra ösztönözni az embereket, hogy a képernyőn töltött időt valós időre cseréljék.
Az első offline klubok
A mozgalom idén februárban indult az amszterdami Café Brechtben pop-up jelleggel, tehát nem az egész kávézó vált hirtelen a digitális detox szigetévé, hanem előre meghirdetett, kétórás etapokra volt kötelező eltenni a mobiltelefonokat.
Az emberek telefonnyomkodás és értelmetlen szkrollozás helyett beszélgettek, társasjátékoztak, kötöttek-horgoltak, könyvet olvastak vagy éppen a zongora billentyűit püfölték.
Egyetemi hallgatók is bekukkantottak, hogy „hagyományos” módon, vagyis laptop és mobiltelefon nélkül tanuljanak. A szervezők létrehozták a The Offline Club nevű Instagram-oldalt, hogy az érdeklődők tudomást szerezhessenek a legközelebbi alkalmak időpontjáról és helyszínéről, Amszterdam után ugyanis más holland városokban – Utrecht, Nijmegen, Haarlem – is felbukkant a kezdeményezés.
Az Insta-oldalon a legszívmelengetőbb sztorikról is beszámolnak, például, hogy az egyik alkalommal két vadidegen játszott együtt spontán a zongorán, vagy hogy sokan a digitális detoxra kijelölt két óra eltelte után is ott maradtak a kávézóban, hogy tovább beszélgessenek a frissen megismert emberekkel.
Az internet népe felkapta az ötletet
Egyre növekvő társadalmi igény mutatkozik arra, hogy visszatérjünk a személyes kapcsolódásokhoz. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a világ minden tájáról érkeztek méltató kommentek az Offline Club Instagram-oldalára, például ilyenek: „We need that in Spain! You smart dutchies” (Kell egy ilyen Spanyolországban is! Okosak vagytok, hollandok!), vagy „I love love it. Come to Thailand too” (Imádom, imádom. Gyertek Thaiföldre is!).
London, Lisszabon, Düsseldorf és Los Angeles mellett brazil, indiai és ausztrál városokból írnak emberek, akik üdvözlik az ötletet, és kérdezik, hogy mikor lesz náluk is ilyen.
A méltatók tábora korosztályban nagyon vegyes. Az ötletgazda srácok a húszas éveik végén járnak, és a kávézók törzsközönsége is a fiatalabbakból tevődik össze, a kommentelők között azonban szép számmal akadnak hatvan felettiek, akik még jól emlékeznek az internet és a mobiltelefon előtti időkre, és visszasírják azt, emiatt nagyon örülnek az Offline Club megszületésének. „Ironikus, hogy a két Reel kisvideónknak már több mint tizenötmillió megtekintése van. Ez azt mutatja, hogy a világ több kapcsolatért és kevesebb képernyőidőért kiált” – mondta Kneppelhout.
A károgók
Természetesen megjelentek a kritikusok is, akik elsősorban két irányból támadnak. A fanyalgók egyik része azon puffog, hogy semmi újdonság nincs abban, amit Kneppelhouték csinálnak, a digitális detox otthon is megvalósítható, nem kell azért kávézóba menni, hogy csökkentsük a képernyőidőt.
Ez részben így is van, ám otthon nem élhetjük át azt a fajta személyes kapcsolódást, amelyet egy nyilvános helyen, öt perce megismert emberekkel. Márpedig az Offline Club koncepciójának ez is szerves része: az ismerkedés, szóba elegyedés a szomszéd asztalnál ülővel, közös pontok találása, közös játék.
A kommentszekcióban trollkodók másik része szerint álságos, hogy éppen egy közösségi média oldalon lelkendeznek egymásnak az emberek arról, hogy milyen jó az offline világ.
Valóban volt egy online bumm, a klub Instagram-oldala hat hét alatt több mint százötvenezer követőt vonzott. Az oldalon azonban csak néhány fotó és videó található, hogy az idetévedők képet kapjanak a mozgalom lényegéről és a soron következő eseményekről, tehát az információátadás az elsődleges célja. Azokkal a kommentekkel pedig tényleg nehéz mit kezdeni, amelyek azon lamentálnak, hogy telefonnal készültek a fotók és a videók az offline eseményekről…
Vajon szerintük mi lehet a jó megoldás? Analóg fényképezőgéppel vagy egyáltalán nem készíteni képeket, nehogy véletlenül híre menjen annak, hogy az emberek igyekeznek újra visszatalálni egy közvetlen kapcsolatokra épülő, letűnőben lévő világhoz?
Helyi projektből globális jelenség
Az Offline Club útja kis, intim amszterdami összejövetelekkel kezdődött, de üzenete gyorsan megragadta a szélesebb közönség fantáziáját. A klub Instagram-oldala virális szenzációvá vált, és a koncepciót a nemzetközi színtérre repítette. Több kommentelő is jelezte, hogy szívesen nyitna offline klubot a lakóhelyén, vagy már van is hasonló kezdeményezés, például New Jersey-ben, Brooklynban vagy éppen Temesváron.
Versengésről szó sincs, az Offline Club szervezői kifejezetten örülnek a hasonló projekteknek, és mindenkit arra biztatnak, hogy nyissanak ilyen helyeket. (Egyébként Budapesten is találni hasonló elveket valló kávézót. A Dorado Café például a Facebook posztjaiban időről-időre arra kéri vendégeit, hogy laptop nélkül érkezzenek a kávézóba, és csak élvezzék a pillanatot.)
A kezdeményezésre való fogadókészség nem véletlen, hiszen a világban egyre nagyobb méreteket ölt az elmagányosodás trendje, és sokan vágynak az ellenszerre. Már a pandémia előtt ijesztőek voltak az idevágó adatok: a Forbes cikke szerint az egyének 76%-a találja nehéznek a kollégáival történő kapcsolattartást, 58%-uk pedig felszínesnek tartja a munkahelyi kapcsolatait.
Egy száztizenhárom országra kiterjedő tanulmány alátámasztotta a magányosság globális jelenségét, amely közegészségügyi problémaként is értelmezhető, mivel hatással van a fizikai, mentális és szociális jólétre. Az Offline Club és a hasonló kezdeményezések egy lehetséges választ adhatnak erre a problémára.
Kiemelt kép forrása: Getty Images
