• A gyerekeknek a szülei szeretete és véleménye a legfontosabb, ezért az a legrosszabb számukra, ha a szüleik megszégyenítik.
• Hogyan fogalmazzunk meg úgy kritikát, hogy közbben motiváljuk a gyereket?
• Amikor sérelme, bánata van a gyerekeknek, ne kisebbítsük a problémáit, neki éppen akkor az a legnagyobb.

Mindenki egészséges szülő-gyerek kapcsolatra törekszik, de nem mindegy, milyen eszközzel, kommunikációval érjük ezt el: néhány szülő észre sem veszi, ha túl keményen vagy lekezelően fogalmaz. A folytonos kritizálás, a problémák kisebbítése vagy az érzelmeik kétségbevonása komoly lelki problémákhoz vezethetnek. Ennek a – sokszor mérgezőnek nevezett – gyereknevelésnek a végeredménye általában az, hogy a gyerek elkezd kételkedni magában, úgy érzi majd, hogy semmiben sem jó.

A kutatások azt mutatják, amikor a gyerekeket a szüleik szégyenítik meg – éppen azok, akiknek a szeretete és véleménye a legfontosabb számukra –, csökken az önbizalmuk és elapad a motivációjuk. Ezáltal kevésbé hajlandóak új dolgokat kipróbálni és új kihívásokat vállalni, olyan készségeket elsajátítani, amelyekre később az életben a sikerhez szükségük lenne.

Még több gyereknevelési tanácsért olvasd el a Nők Lapja archívumából Vekerdy Tamás örökérvényű írásait.

A gyereknevelés csapdái: a szülő szemforgatása vagy egy odavetett, viccesnek szánt megjegyzés is lehet bántó (Fotó: Getty Images)

Gyereknevelés mérgező reakciók nélkül

A szülők célja sokszor egyáltalán nem az, hogy megszégyenítsék a gyerekeiket. Néha olyan gesztusokban nyilvánul meg a túlzott elvárásuk, hogy teátrálisan felsóhajtanak vagy forgatják a szemünket a gyerek tette vagy rossz viselkedése miatt.

Arra ügyeljünk, hogy a következő 5 mondat (vagy ezekhez hasonlóak) ne hagyják el a szánkat a gyerekek jelenlétében:

• „Már megint mi bajod van, megint nyűgös/hisztis/rosszkedvű vagy?”
• „Miért vagy mindig hisztis/ideges, amikor ……… történik/ ezt kell csinálnod?”
• „Már megint ezt ………. csináltad/csinálod?”
• „Ne legyél nevetséges/kínos!”
• „Túlreagálod a dolgot.”

Mit mondjuk helyette?

Amikor a gyerek frusztráltan jön haza, mindenkivel veszekszik, összeverekednek a testvérrel, nem fogad szót és olyan apróságok miatt panaszkodik, hogy XY elvette a kedvenc matricáját, akkor nehéz higgadtan, megfontoltan és empatikusan reagálni. A gyereknevelésben a legtöbb szülőnek éppen a következetesség és a tudatosság a legnagyobb kihívás.

Igyekezzünk ebben a néhány helyzetben mindig jól, kedvesen beszélni a gyerekekhez, egyrészt az ő lelkük is könnyebben megnyugszik adott pillanatban, másrészt hosszú távon is kifizetődik, hiszen mindig bizalommal fordul majd hozzánk, ha baja van.

Mielőtt bármit mondasz neki, gondold végig, benned éppen milyen érzés van a gyerekkel kapcsolatban: düh, csalódottság, kétségbeesés?

1. Kérj szünetet!

Éppen dühöng a gyerek, és nem lehet vele beszélni, és egyre idegesebb vagy ettől te is? Valahogy vonulj el, hogy legyen pár perced lenyugodni, kicsit távolról nézni a helyzetet, hogy amikor visszamész a gyerekhez, türelmesebben tudj vele beszélni.

Mondd, hogy „Várj itt, kérlek, visszaszaladok összepakolni a cuccaimat/hozok egy palack vizet/bent felejtettem a telefonomat!”

2. Tereld tovább!

Akármilyen rossz hangulatban is vagyunk, igyekezzünk empatikusan fordulni felé, és akkor is együttérzést mutatni, ha szerintük csekélység a problémája.

Mondhatod, hogy „Megértem, hogy most nincs kedved/szomorú vagy, de akkor is indulnunk/csinálnunk kell…” 

3. Tiszteld a problémáját!

A felnőtteknek jelentéktelennek tűnő apróságok a gyerekek életében hatalmasnak bajnak tűnnek – abban az adott időpontban legalábbis mindenképp. Sose rázd le őt annyival, hogy ez semmiség, lapozzunk! Helyette vigasztald így:

„Ez tényleg nem hangzik jól/bosszantó/sértő! Hogyan segíthetek, hogy jobb kedved legyen?”

4. Ne kérd számon!

Ha mindig hasonló „rosszaságon” kapod a kimerült gyereked, amit nyilvánvalóan akkor csinál, amikor frusztrált (pl. verekedik, rongál, csapkod), akkor ne förmedj rá, hogy már megint miért nem tud viselkedni! Kérdezd inkább meg:

„Miért csinálod ezt, amikor szomorú/ideges vagy? Gyere velem sétálni/focizni/főzni és közben meséld el az egészet!”

Ha nem is mindig jutnak eszünkbe ezek a mankók, amikor a gyereknevelés hullámvasútján ülünk, azért próbáljuk meg bevezetni az új elfogadóbb, empatikusabb kommunikációt, amíg nem rögzül, és már automatikusan így reagálunk.

Anyák őszinte vallomásai arról, mi lepte meg őket a legjobban a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Kiemelt kép: Getty Images