Elképesztően élménygazdag időszak ez nekünk, hiszen megfigyelhetjük az állatok szaporodását és a cukibbnál cukibb kis kölykök cseperedését. A legjobban akkor járunk, ha erre a célra létrehozott állatsimogatókba, madárgyűrűzésekre látogatunk el.

De mivel egyre messzebb terjeszkednek a városok, a betondzsungelben is találkozhatunk kicsi állatokkal. Nagyon fontos, hogy tudjuk, mit szabad és mit nem szabad tenni velük saját testi épségünk és az állatvilág megóvása érdekében.

1. Fészekből kiesett madárfióka

Nagyon gyakori, hogy a mozgolódó, pihés, olykor még félig vak kismadárgombolyagból egy-egy állat lepottyan a földre. Bizonyos esetekben ez nem is a véletlen művel, vagy nem tudják etetni a szülők azt a fiókát, vagy épp már annyira fejlett, hogy a fészken kívül próbálgatja a szárnyait.

Akárhogy is, nem a mi dolgunk, hogy megmentsük.

Ha sérült, vérző madarat látunk, természetesen értesítsük a helyi vadasparkot, állatkertet, a helyi hivatalt (elérhetőségeik itt találhatók), a Madárkórház Alapítványt vagy a Magyar Madármentők Alapítványt. A sértetlen fiókánál azt kell mérlegelnünk, vajon milyen korú. Ha még nincsenek tollai, szeme is alig van nyitva, akkor óvatosan, egy zsebkendővel megfogva visszatehetjük a fészekbe, ami általában az állat fölött található. A már tollkezdeményeket növesztő fiókát érdemesebb egy kosárban a fészek melletti ágra rögzíteni, hogy a szülők megoldják a helyzetet.

Az állatkölykök tavasszal a legaranyosabbak, de nem a mi dolgunk megmenteni őket (Kép: Getty Images)

2. Mihez kezdjünk a nagyobb madarakkal tavasszal?

A már tollas fiókák nem véletlenül vannak fészken kívül. Még lehet, hogy lassabban, ügyetlenebbül mozognak, de így próbálják felfedezni a körülöttük lévő világot, a szülők pedig általában a közelben vannak és figyelik a kölyköket. Ha ilyen fiókát látunk, ne közelítsünk, hagyjuk őt békén. Ha azt látjuk, hogy ragadozó nézte ki magának, megpróbálhatjuk egy közeli bokor felé terelni, de ekkor se vegyük fel a markunkba. Ami fontos: egyetlen fiókát se vigyünk haza és próbáljuk meg otthon felnevelni, mert átlagemberként sem a tudásunk, sem az eszköztárunk nincs meg hozzá.

Ugyanilyen fontos, hogy végre hagyjuk abba a vízimadarak etetését!

A száraz kenyér, de még a parton kapható táp sem alkalmas arra, hogy tápláljuk őket, de nincs is semmi szükségük rá. Mi is önző okokból, a magunkhoz csalogatás miatt tesszük ezt, ami egyáltalán nem jó az állatoknak. Igen, nagyon cukik a pelyhes hattyúfiókák, hagyjuk is őket békén felnőni. Egyáltalán nem éhesek, a nem nekik való eleségre pedig végképp nincsenek rászorulva, sőt el is pusztulhatnak tőle.

3. A kölyökrókák ellátása

Gyakran előfordul, hogy a városhoz közeli erdős részről egy-egy róka besétál a lakóövezetbe, esetleg egy szénapajtába oda is fial. Mivel a rókák terjeszthetik a veszettséget, ezért soha semmilyen körülmények között

ne simogassuk sem a kölyköket, sem a gyanúsan barátságos felnőtt állatokat.

Ha kölyköt találtunk az út mentén, vagy egy egész rókafészket, értesítsük a helyi hivatalt, vadasparkot, állatkertet, és hagyjuk, hogy a szakemberek tegyék a dolgukat! Ha nagyon nem tudunk hová fordulni az állattal kapcsolatban, akkor Rókales Norbit érdemes keresni, aki azért kapta ezt a becenevet, mert életét a rókák megmentésének szenteli.

4. Őzgida

Az őz, a szarvas borjúja a magas fűben lapul és megtévesztően egyedül lehet. Az anya ugyanis a rejtőszínű, meghúzódó kicsit otthagyja, amíg elmegy táplálékot keresni, de rendszeresen visszajár megszoptatni. Azaz a borjú nincs egyedül. Ha közel megyünk hozzá, megsimogatjuk, megpróbáljuk hazavinni, csak ártunk neki. Ha nem látszik sérültnek vagy betegnek, akkor az anyukájára vár. Aki visszatérve amint megérzi a mi idegen szagunkat kicsinyén, nagy valószínűséggel óvatosságból magára hagyja. Örökre.

5. A vaddisznóval nem árt vigyázni

Náluk az ellési időszak kora tavasszal lezajlott, de ettől még a csíkos kis malackák nem nőttek fel mostanra. Az anyjukkal vándorolnak a vackuk környékén, élelmet, védelmet keresve. Ha az utunkba akadnak, mindig jusson eszünkbe, hogy bár a malac nagyon kicsi és aranyos,

valószínűleg a közelben tartózkodik a majdnem száz kilós, kifejezetten okos anyukája,

aki nagyon nem nézi jó szemmel, ha valaki közeledni merészel a fiaihoz. Az utunkat keresztező családot nagy ívben kerüljük ki, ne akarjuk fényképezni, megérinteni a malacokat. A támadó anyánál kevés veszélyesebb állattal találkozhatunk a hazai erdőkben, így jobb, ha nem hagyjuk el a turistautakat, és óvatosan mozgunk.

Tartsuk tiszteletben az állatokat!

Alapvetően akármilyen állatkölyökkel találkozunk túráink, sétáink során, tartsuk őket tiszteletben. Nem a mi kedvünkért vannak ott, és nem azért olyan édesek, hogy megsimogassuk őket. Épp elég gondot jelent nekik életben maradni a sok ragadozó, az egyre változékonyabb klíma és az ember, az autók közelsége miatt. Ne tetézzük a bajt, ne fényképezgessük őket vakukkal villogva, ne kiabáljunk, ugráljunk, integessünk a közelükben, és semmi esetre se érjünk hozzájuk. Ha segítségre van szükségük, akkor tesszük a legtöbbet, ha telefonon értesítjük az illetékes szervet.

Inkább fotókon nézegess vicces állatokat!

Kiemelt kép: Getty Images