Évszázadok óta törekszünk arra, hogy megfejtsük az emberi elmét, amely bonyolultságával az élet minden területén inspirációt nyújt. Az egyes tudományágak nagyon messzire jutottak az agy tanulmányozásában, noha még mindig rengeteg részlet maradt homályban.

A tudásra való törekvéssel párhuzamosan utat engedtünk a mítoszok megszületésének is: olyan eszmék, ideák terjedtek el, amelyek felvonultatták a művészi ihlet tárházát, az empirikus bizonyítékokkal azonban adósok maradtak.

Egy aranybányán ülünk, és nem is tudunk róla

Az emberi agy az univerzum jelenleg legösszetettebb struktúrája, ami kifinomultan összehangolja gondolatainkat, érzelmeinket és viselkedésünket.

Hiába azonban az eddig megszerzett tudás az egyik legfontosabb szervünkről, már óvodás korunk óta hallgatjuk, hogy az ember az agyának mindössze tíz százalékát használja.

Generációk nőttek fel e gondolattal, amit a popkultúra is a szárnyai alá vett, de ezt hallottuk otthon, a tanárainktól, később pedig a saját coach-unktól. Nesze neked, agykutatás!

A népszerű gondolat olyan csábító lehetőséget kínál, amit az önsegítő könyvek maradéktalanul ki is használnak: valójában egy kognitív aranybányán ülünk, és ha át tudjuk alakítani a képességeinket, akkor hozzáférünk a szunnyadó kilencven százalékhoz?

Az agykutatás egyik legbizarrabb esete előtt értetlenül álltak a tudósok.

Tényleg csupán 10%-át használjuk az agyunknak?

A pszichológiában az embereket gyakran „kognitív fösvényeknek” nevezik. A kognitív tudós Keith Stanovich szerint az emberek és az állatok is a gének túlélése, valamint szaporodása érdekében fejlődtek, nem pedig azért, hogy mindig tökéletes döntéseket hozzanak a túlélés szempontjából.

Tehát nem mindig az a legfontosabb, hogy racionálisak legyünk, néha előnyösebb, ha kevesebb energiát használunk fel. Nem csoda, hogy szárnyra kelt az elképzelés az agy tíz százalékának használatáról.

Minden tudományos tény és cáfolat ellenére makacsul tartja magát ez a mítosz, kétségtelenül azért, mert sokaknak kapaszkodót nyújt, másoknak pedig busás profitot biztosít.

Az agy valójában megállás nélkül dolgozza fel az információkat (Fotó: Getty Images)

Gondoljunk csak bele az egyik legegyszerűbb példába: ha mindössze tíz százalékát használnánk az agyunknak, akkor a többi kilencven százalékot ért traumatikus agyi sérülés nem lenne hatással a működésre. Miközben a valóság az, hogy az agy egyetlen egy millimétere sem sérülhet meg anélkül, hogy az ne lenne hatással a működésére.

Ha nem használnánk, nem is létezhetne

Mindenki lenyugodhat: az agyunknak minden részét használjuk. A mai modern képalkotó eljárások, mint például a mágneses rezonancia vizsgálat vagy pozitronemissziós tomográfia kimutatták, hogy az agy szinte minden régiója rendelkezik valamilyen funkcióval. Pontosan ezek az eszközök forradalmasították az agykutatást, lehetővé téve, hogy részletesen megvizsgáljuk e szerv működését, és megcáfolják ezt a népszerű mítoszt.

Az ugyan előfordul, hogy egyes területek nem vesznek részt a munkában annyira, mint mások, de mindegyik területnek szerepe van a működésben, még alvás közben is.

Az energia felhasználás szintén segít szétoszlatni a tévhitet. Annak ellenére hogy a test tömegének csupán két százalékát teszi ki az agyunk, a szervezet energiájának több mint húsz százalékára igényt tart.

Evolúciós szempontból nem lenne praktikus egy ilyen energetikailag költséges szerv fenntartása, miközben a nagy része inaktív marad.

Ha ugyanis nem lenne szükségünk a kilencven százalékra, minden bizonnyal úgy fejlődtek volna az emberek, hogy megszűnjenek ezek a felesleges területek. Az agy általános egészségünkre és jólétünkre gyakorolt nélkülözhetetlen hatását tekintve tehát teljességgel fals az önképző könyvek egyik kedvenc állítása.

Alvás közben is dolgozik az agy

Az agy nem homogén tömegként, hanem speciális hálózatként működik, különálló régió felelősökkel. Az egyes agysejtek aktivitását figyelő műszerek minden alkalommal azt mutatták, hogy a sejtek aktívak, hiszen az agy nagy része folyamatosan információ feldolgozással foglalkozik.

Még alvás közben is dolgozik, például a magasabb szintű gondolkodásért és öntudatért felelős frontális kéreg, illetve a környezet érzékelését segítő szomatosszenzoros területek. A nem működő agysejtek ráadásul idővel degenerálódnak, ha 90%-át nem használnánk, valamennyi boncolás nagymértékű neurológiai degenerációt mutatna ki.

A mítosz alapja a 19. századból származik

A kutatók a 19. és 20. században fedezték fel, hogy a különböző agyi területek különböző tevékenységekért felelnek. Sokat idézett példa az agykutatás történelméből az 1870-es évekből két német fiziológus, Eduard Hitzig és Gustav Fritsch kísérlete, amelynek során elektromosan stimulálták egy kutya agyában egy bizonyos területet, és megfigyelték, hogy ennek hatására az eb megmozdítja a jobb első mancsát.

Amikor két másik kutyából műtéti úton eltávolították ezt a részt, kiderült, hogy az állatok ugyan nem tudták használni a mancsukat, de úgy tűnt, hogy erről fogalmuk se volt. Számos kísérletet lefolytattak a következő fél évszázad során, hogy feltérképezzék az agyműködést, de

mindig arra jutottak, hogy az agy körülbelül 10 százaléka aktív, mert a többi 90 stimulálásánál egyetlen izom se mozdult.

A tudósok akkor néma kéregnek nevezték el ezt a területet. Ma már tudjuk, hogy ez a rész szabályozza egyebek mellett a nyelvet és az absztrakt gondolkodást. Akkoriban viszont elterjedt a vélekedés, hogy az emberi agy nagy része lényegében állandóan szabadságon van.

Az agyműködést manapság modern eszközökkel végzik (Fotó: Getty Images)

Ma már egyértelmű a képlet

Napjaink kutatóinak szerencsére már nem kell megelégedniük a szikével vagy a random elektromos stimulációval, hiszen kifinomult technológiák állnak rendelkezésre.

A funkcionális MRI vagy funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) az MRI vizsgálat egy specializált típusa, amely erős mágneses mezőt, rádiófrekvenciás impulzusokat és számítógépet használ, hogy részletes képeket készítsen az agy működéséről.

A CT (számítógépes rétegvizsgálat) a röntgenvizsgálati technika és a számítástechnika ötvözésével, egyidejű alkalmazásával jött létre ugyancsak az agy tanulmányozásának céljából. A pozitronemissziós tomográfia (PET) pedig egy olyan képalkotó eljárás, amely segít a rák, az agyi rendellenességek és más betegségek diagnosztizálásában.

Inkább használjunk tényleg az agyunkat

Bármilyen csábító gondolat is lenne, hogy agyunk 90%-nak felszabadításával hegyeket vagyunk képesek megmozgatni, koncentráljunk inkább arra, hogy minél tovább fenntartsuk az egészséges agyműködést. Helyes étrend, mozgás, mentális gyakorlatok, antioxidáns és némi E-vitamin, na és persze kemény munka. Csodavárás helyett tanuljunk, fejlődjünk, az eredmény garantáltan túlmutat majd a tíz százalékon.

Íme, 10 dolog, amit 50 évesen is el lehet kezdeni az agy védelme érdekében!

Kiemelt kép: Getty Images