Minden évben nagy vita szokott menni a szülői közösségben arról, hová szervezzék az osztálykirándulást, több napos legyen-e vagy sem, buszt béreljenek, vagy a szülők vállalják, hogy autóval viszik a gyerekeket, nem túl veszélyesek-e a programok, és kik mennek kísérőként.

Ha a különböző, olykor egymásnak teljesen ellentmondó igényeket sikerült összefésülni, akkor is aggódunk, főleg ha a gyerekünk viszonylag messze utazik, akár külföldre, ráadásul úgy, hogy mi nem lehetünk mellette.

A jó osztálykiránduláshoz bizalom kell

Rá kell bíznunk féltve őrzött gyerekünket az osztályfőnökre és a kísérőtanárokra, megbízni benne, hogy nem sodorja veszélybe magát, a társaiban, hogy nem szekálják, bántják, viszik bele a rosszba, a buszsofőrben, hogy rendben oda- és visszaszállítja a csapatot, és még sorolhatnánk. Az aggodalmak a távolsággal és az osztálykirándulással töltött napok számával exponenciálisan nőnek. Nézzük, szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerek osztálykirándulása a lehető legnyugodtabb és legbiztonságosabb legyen!

1. Ha veszélyesnek érezzük, kísérjük el

Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy meggyőződjünk gyerekünk épségéről, hogy elkísérjük az osztálykirándulásra. Ez nagyban megkönnyíti a csomagolást, az utazást is. Csakhogy minden osztálykirándulásra csak meghatározott számú felnőtt mehet, ráadásul kísérőként az egész csapatot figyelni és óvni kell.

Ha már más szülők előbb jelentkeztek, lehet, hogy lecsúszunk a lehetőségről.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a gyerekünk mennyire képes felszabadultan élvezni a kirándulást úgy, hogy folyton a nyomában van az anyukája/apukája. Minden gyerek másképp viselkedik otthon, és másképp a kortárs közösségben. Van, akinek biztonságot nyújt a szülő jelenléte, más viszont cikinek érzi és attól tart, végig majd anyámasszony katonájának csúfolják.

Az osztálykirándulásnak veszéyei is vannak, de ezekre azért fel lehet készülni (Kép: Getty Images)

2. Tájékozódjunk alaposan!

Ha el nem tudjuk vagy akarjuk kísérni a gyereket az osztálykirándulásra, akkor megnyugvást hozhat az, hogy részletesen utánanézünk a helynek, a programoknak, a szállásnak. A mai világban már oda sem kell utaznunk ahhoz, hogy meggyőződjünk róla, hol milyen állapotok fogadják a kicsiket.

Az osztályfőnököktől megkapjuk a szállás nevét, címét, a bejárandó települések, látnivalók listáját. Vértezzük fel magunkat ismeretekkel, de ne feledjük, ha lelövünk otthon már minden poént, a gyerekünk érdeklődése erősen lecsökkenhet, mire odaér ahhoz a kiállításhoz, farmhoz vagy szórakoztatóközponthoz.

3. Készüljünk fel!

Nem szabad túlpakolni egyetlen gyereket sem, de arra odafigyelhetünk, hogy legyen nála naptej, kullancsriasztó spray, megfelelő túrabakancs, elemlámpa, vízálló kabát, napszúrás ellen védő könnyű sapka, újratölthető kulacs vagy ásványvíz, és

tudja, hogyan kell segítséget kérni, ha elveszne.

A mobiltelefont még nem kell a kicsik kezébe adni (a kamaszoktól meg már elvenni nem lehet, bár sok osztályfőnök a kirándulás elején begyűjti azokat, hogy tényleg az élményre és a közösségre koncentráljanak a gyerekek), az osztályfőnök így is tájékoztat majd minden szülőt arról, hogy épségben megérkeztek, vagy épp mikor hova indulnak.

4. Néha fontosabb, hogy a gyerek mit gondol

A megfelelő felkészítéshez az is hozzátartozik, hogy nem mi pakoljuk be a hátizsákot, hanem átvesszük a gyerekkel, mit hová tesz, mire fogja használni, és ez miért fontos. Számtalan flakon, sapka és müzliszelet zötyögi át az utat anélkül, hogy valaha előkerülne a táska mélyéről, mert a gyerek vagy nem találja, vagy nem tudja, hogyan kéne használnia, vagy cikinek érzi és kidobja az első kukába.

Ahelyett, hogy ráerőltetnénk a dolgokat, szánjunk rá egy délutánt, hogy átnézzük, tényleg fel fogja-e venni az általunk választott kabátot, vagy neki sokkal jobb ötlete van.

Magára fogja-e fújni a kullancsriasztót, vagy utálja a dobozát, és elő sem veszi majd a haverjai előtt. Meglepő, milyen sok mindent megtudhatunk, ha a saját verziónk erőltetése helyett csapatmunkában, a gyerek valódi igényeit és vágyait szem előtt tartva, inkább kérdezve, mint utasítva pakolunk, tervezzük a kirándulást.

5. A bizalom

Ha mi mindent megtettünk, ami tőlünk telt, akkor a kirándulás kezdetétől nem tehetünk mást, mint hogy bízunk az osztályfőnökben, az osztálytársakban, az emberekben és legfőképp a saját gyerekünkben. Képes rá, hogy nemcsak átvészelje, de élvezze is az osztálykirándulást.

De ehhez az kell, hogy azt érezze, hogy bízunk benne,

hogy képesnek tartjuk arra, hogy kezelje a negatív színezetű helyzeteket, hogy nem helikopterszülősködünk felette.

Épp eléggé szorong ő amiatt, kivel kerül egy szobába, hányingere lesz-e a buszon, mihez mit szólnak a többiek, nincs szüksége még a mi félelmeink átvételére is. Márpedig ez automatikusan megy, így a legfőbb dolgunk az, hogy saját aggodalmainkat, hiedelmeinket kordában tartsuk, feldolgozzuk.

No de mit tegyünk, ha épp a gyerek nem akar menni osztálykirándulni? Vekerdy Tamás erre is adott választ! 

Kiemelt kép: Getty Images