Kvíz: hosszú vagy rövid magánhangzóval írjuk?

Azt mondják, nem tesz jót helyesírásunknak a digitalizáció és az online tér. Sokkal gyorsabban, kevesebb körültekintéssel írunk. Hibáinkat automatikusan javítja, de legalábbis jelzi a levelezőrendszer vagy a szövegszerkesztő program, sőt, már nem is mi írunk: esszéinket már a mesterséges intelligencia állítja elő még megkérdőjelezhető nyelvhelyességgel vagy stilisztikával, de csaknem tökéletes helyesírással.

Sokakban fel is merül a kérdés: kell ennek egyáltalán a mai világban ekkora feneket keríteni? Téged például zavar ez a tendencia? Vagy éppen ellenkezőleg, kényelmesebbnek érzed, és azok táborát gyarapítod, akik szerint éppen ideje volt elengedni a kukacosságot?

Miért romlik a helyesírás?

Akármelyik csoportba is tartozol, fontos tudnod, hogy helyesírásod még ma is sokat elmond rólad és arról, mennyire vagy igényes a kezedből kiadott irományra. Nemcsak akkor, ha állásra pályázol, vagy kollégáddal levelezel, de akkor is, ha az online randiappban keresed a párod.

Bár kutatások szerint azok, aki az online térben is folyamatosan rámutatnak mások vélt vagy valós helyesírási hiányosságaira, a kevésbé széles látókörű emberek közül kerülnek ki, azért van egy határ. Most őszintén: téged nem zavar, ha egy egyébként kulturáltnak tűnő, kellemes potenciális randipartner szövegeiben össze-vissza vannak az igekötők, és ba/be szerepel a ban/ben helyett? És az olyan apróságok, mint az ékezetek, vesszők, pontok?

Főleg rövid üzeneteinkben kopik el a központozás,

tűnnek el mondat végi írásjelek, a kis és nagy kezdőbetű megkülönböztetett szerepe pedig lassan egészen elmosódik, és a legnagyobb áldozatnak az ékezetek tűnnek.

Mára egészen természetes, hogy nemcsak legközelebbi ismerőseinkkel levelezünk az ékezeteket lustán lehagyva, mintha legalábbis mind angol nyelvű billentyűzeten írnánk, de akár emailben is, ha éppen telefonról pötyögünk. Az, hogy lusták lettünk ékezeteket használni, azzal is együtt jár, hogy egyre kevésbé vagyunk magabiztosak abban, hogy egyes szavakban hosszú, vagy rövid magánhangzó szerepel-e, főleg akkor, ha a kiejtés sem segít bennünket. Az addig oké, hogy a dió hosszú ó, de valld be, elgondolkodtál már azon, hogy vajon milyen i van a sima szóban!

Az ly-t és a j-t is sokan keverik. Te is közéjük tartozol? Teszteld le egy másik Nők Lapja kvízben!

A papír nem szól, ha valamit nem jól írtunk (fotó: Pexels)

Mit tudunk a magánhangzókról?

Pedig az iskolában ezt mind megtanultuk, sőt, helyesírásuknál sokkal többet is elsajátítottunk a magánhangzókról. Megtanultuk például, hogy a nyelvek közös tulajdonsága, hogy hangredszerüket magánhangzók és mássalhangzók alkotják. Hogy a magánhangzók ejtésekor a torkunkon kiáramló levegő nem ütközik akadályba, azt ajkunk és nyelvünk formálja meg.

Hogy a magánhangzók és mássalhangzók a szavakban megjelenő, egymáshoz viszonyított aránya nyelvenként eltérő: míg a szláv nyelvekben nem ritka, hogy több mássalhangzó áll egymás után, más nyelvek erősen korlátozzák a mássalhangzó-torlódásokat és a magyar sem szereti őket.

Anyanyelvünk magánhagzóiról nemcsak azt tanultuk meg, hogy összesen 14 van belőlük, de azt is, hogy egyes magánhangzókat ajakkerekítéssel, másokat ajakréssel képzünk, egyesek magas, mások mély hangrendűek, sőt: még aszerint is csoportosítjuk őket, hogy a nyelvünk hol áll a képzésükkor.

Valaha még olyasmit is tanultunk, hogy nyelvjárásaink a köznyelvi magánhangzórendszerhez képest több hanggal rendelkeznek, és hogy ilyen „többlet” például a számos nyelvjárásban megtalálható zárt ë és a hosszú ē (jēg – jég, kēz – kéz).

De hol van már a tavalyi hó! Még ha ezek az információk felnőttként inkább a színes érdekességek kategóriájába tartoznak, az,

hogy a magyar nyelv szavait helyesen írjuk le, minden életkorban és minden korban alapvetés.

Mai kvízünkben a magánhangzók hosszúságával kapcsolatos tudásodat ellenőrizheted. Felkészültél?