A konyhával, pontosabban a főzéssel való kapcsolatom kisebb hátrányból indult. Édesapám és a nagymamám nevelt, utóbbi pedig kifejezetten nem szeretett főzni, így sokáig nem volt kitől ellesni a konyhai trükköket. Apukámnak később lett egy felesége, akit pótanyukámnak tekintek. Ez a csodálatos nő vezetett be engem abba, hogy milyen az igazi családi élet. Hogy milyen, amikor a dolgoknak van egy kiszámítható rendje, például van reggeli, ebéd, vacsora, és hogy
szinte semmiből is lehet valamit főzni.
Ő mindig nagyon gazdaságos és takarékos háztartást vitt, kevés alapanyagból, de tök jókat főzött. Viszonylag korán eljöttem otthonról, a gimnázium utolsó éveiben összeköltöztem a barátnőimmel. Nagyjából a zacskós leves jelentette a kulináris színvonalat még az egyetem alatt is, és valójában akkor kezdtem főzni, amikor megszületett a lányom. Neki akartam először olyan ételt adni, amiről jó lett volna tudni, mégis mi van benne. Klasszikus, zöldséges gyerekételekkel kezdtem, majd szép lassan kialakult az igény, hogy legyen otthon rendes, főtt étel.
Kettesben, a gyerek születése előtt, nagyjából egy évet éltünk együtt, és az akkori főzési kísérleteim, hát… eléggé balul sültek el. Rengeteget hibáztam, de megtanultam például, hogy egy halszeletet nem szabad nagy lángon sütni, mert két perc alatt szénné ég.
Azt gondolom, hogy a sikeres főzési élménynek a gyakorlása titka.
Amikor csinálsz egy levest, és azt látod, hogy túl híg, ha nem szoktál főzni, könnyebben kétségbe esel »Jézusom, túl híg!«, de ha sokszor főzöl, tudod, hogy fel lehet javítani. Több rutinnal egyre kevesebbszer pánikolsz be.
Balázs Barbi Mindenből a legjobb videósorozata a link alatt elérhető.
A pandémia alatt kezdtem komolyabban foglalkozni a főzéssel. Nyilván tartósan otthon voltunk mind a hárman, igény lett rá, hogy ne rendelgessünk, hanem, amikor csak lehet, legyen otthon friss étel. Aztán a rutinnal együtt megjön a sikerélmény is, és az előrelendít. Egyre rendszeresebben kezdtem főzni, majdnem minden nap.
Bennem is megvolt a vágy, így megtanultam kenyeret sütni a Covid alatt, és rengeteg receptet böngésztem online. Annyit azért tudni kell, hogy nem igazán „villantós” dolgokat szeretek főzni, inkább egyszerű és gyorsan elkészíthető ételeket. Ha nem bélszín vagy valami egzotikus, drága dolog az alapanyag, kevesebb a kockázat. Szerintem a főzés nem atomfizika, a sütésnél azonban sokkal jobban kell figyelni az arányokra. Ha egy főtt ételbe valamiből kicsit több vagy kevesebb kerül, még lehet, hogy szuper jó lesz, de sütésnél nagyon nem mindegy, hogy egy vagy két teáskanál sütőpor teszünk-e bele. A főzésben van egyfajta lazaság. Ha van egy kis rutinod, nem baj például, ha variálod a zöldségek arányát egy húslevesben.
De az is igaz, hogy ha saját magad által készített péksüteményt, sütit tudsz tenni a család elé, az nagyon jó érzés. Egy kelt tészta elkészítésénél otthonosabb, melegebb, asszonyosabb érzést nem tudok elképzelni a konyhában. Csodálatos folyamat: elkészíted lisztből, vízből, beleteszed az energiát, megkel és látványosan több lesz, mint ami volt. Megformázod, megsütöd, kiveszed, meleg és jó illata van! Nem véletlen, hogy a kovászt sok helyen anyakovásznak hívják, mert nagyon erősen összekapcsolódik a női teremtő identitással. Fontosnak tartom viszont elmondani, hogy én azért
egyáltalán nem veszem magamat komolyan a konyhában
és sokkal lazább vagyok a főzésben, mint a sütésben. A Covid alatt – mint sokan mások – én is lefotóztam a jobban sikerült ételeket és megosztottam a privát Instagram-oldalamon. Az előző munkahelyemen sok gasztronómiai témájú cikket írtam, megismerkedtem néhány szakértővel. Még jobban elkezdett érdekelni minden, ami az ételekkel kapcsolatos. Később megszületett a blog és egy külön Insta-oldal, az Asszonypajtás, amin már csak az ételek képei vannak – a receptekkel együtt.
Szívesen eszem izgalmas, egzotikus ételeket, de inkább étteremben, ünnepekkor vagy nyaralás alatt. Van, aki ezek elkészítéséhez profin ért, így meghagyom neki. Én inkább nem állok neki otthon olyan fogásnak, amihez az alapanyag kilója 15000 forint, helyette egyszerű, gyors és tuti ételeket készítek. Az, hogy ebből végül egy könyv született, számomra hatalmas csoda és megtiszteltetés.
Végtelenül meghatott, hogy egy kiadó első könyves szerzőként lát bennem és a témában annyi fantáziát, hogy bizalmat szavaz és megjelenteti a receptjeimet. Az események lavinaszerűen követték egymást: decemberben született meg a döntés, január közepétől munka mellett, néhány hét alatt jött létre a könyv. Az Asszonypajtás konyhakalauza 21. századi spúroknak bizonyos értelemben nem a klasszikus szakácskönyv (azaz nem recept – kép, recept – kép a formátuma). Bár sok-sok recept van benne, inkább a takarékos konyha vezetésre adok tippeket a saját, bevált példáimon keresztül. Igyekeztem kellő szerénységgel és alázattal viseltetni a téma iránt.
Célom, hogy arra bátorítsam azokat, akiknek a gasztrotapasztalata – úgy, mint anno nekem – szinte mínuszban van, hogy nyugodtan kezdjenek el otthon főzni, és ne féljenek a kudarctól.
Külön fejezetekben írok arról, milyen konyhai eszközöket és alapanyagokat érdemes beszerezni otthonra, vagy hogy mi az a tíz egyszerű hozzávaló, amiből nagyon sokféle fogást lehet főzni. Ezen kívül gyors, olcsó, spórolós reggeli-, ebéd- és vacsoraötletek, menütervező és maradékmentő tippek, végül ünnepi fogások is szerepelnek a könyvben.
Senkinek ne legyen illúziója, én is tudom, hogy családban nehéz főzni, pláne nem lehet mindenki ízlésének megfelelni. Egy jó alapételben viszont (ha nem is eszi meg mindet), mindenki megtalálja azokat a falatokat, ami neki tetszik. Bízom abban, hogy a könyvem segítségére lehet azoknak, akik azért nem állnak neki főzni, mert azt hiszik, hogy valami hihetetlenül nagy ördöngösség. Ha bele mersz vágni a főzésbe, nem csak ételed lesz otthon: amellett, hogy egy kreatív tevékenységbe fogsz, a rutin növeli az önbizalmadat is (szuper érzés önellátónak lenni, vagy épp másokról így gondoskodni).
Szezonális ételként most egy zsenge zöldborsóleves receptjét hoztam el.
Hozzávalók (4 személyre)
A leveshez:
1 evőkanál vaj | 1 nagy fej hagyma | 1 kisebb csokor sárgarépa | 1 kisebb csokor fehérrépa | 4 darab csirkeszárny | 20 dkg csirkemáj | 40 dkg friss zöldborsó | só és bors ízlés szerint | 1 teáskanál pirospaprika | 1 csokor petrezselyem
A galuskához:
3 tojás és annyi liszt, amennyit felvesz | 1 mokkáskanál só
Elkészítés:
A vajon átpirítom az apróra vágott hagymát, ezt kicsit sózom és borsozom, majd hozzáadom a csirkeszárnyakat és a májat, aztán kicsit megpirítom. Ezután adom hozzá a hámozott, karikára vágott répákat és a zöldborsót – ezeket is megpárolom. A keveréket megszórom pirospaprikával, majd felöntöm levesnek bő másfél liter vízzel (vagy, ha van otthon, zöldségalaplével). Amikor a zöldségek már majdnem teljesen puhák, egy vágódeszkáról a levesbe szaggatom a galuskákat. Megvárom, míg feljönnek a leves tetejére, ekkor hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, és még 1-2 percig főzöm. Ízlésesen tálalom.
Jó étvágyat!
Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, figyeld Kedvenc receptem című sorozatunkat, amelyben például Trokán Péter olaszos rizottóját is láthattad már.
Kiemelt kép és fotó: Ruzsovics Dorina
