Márciusban, másfél év különélés után az Ökumenikus Segélyszervezet Kastélyosdombón található családok átmeneti otthonában egyesülhetett újra a család, és élhetnek immár együtt Erika és ötéves ikerfiai, Bende és Donát.
A harmincéves anya 2023 szeptemberében, egyenesen a kaposvári kórházból került újszülött gyermekével, Hannával az otthonba, egy ott dolgozó szociális szakember segítségének köszönhetően. Fél évvel később, biztos megélhetéssel, támogató közegből, az ikrekkel együtt folytathatta új, önálló élete kialakítását. Erika már huszonöt éves korában saját könyvelői vállalkozását vitte, párja azonban évekig bántalmazta, anyagilag ellehetetlenítette, majd az utcára rakta a gyerekekkel. Az újrakezdés lehetőségét a segélyszervezet biztosította Erika számára.
Meglátogattuk őt, hogy meséljen a beilleszkedésről, az újraegyesülésről, jövőbeli terveiről.
A fiúk még nem mernek egyedül aludni
Takarosan berendezett családi szobájukban fogad minket Erika a fiaival, Bendével és Donáttal. Az egyszerű, de praktikus furnérbútorok polcai roskadoznak a gyerekek által készített szívecskés képektől, képeslapoktól, ajándékbögréktől és családi fotóktól. A szőke, csillogó barna szemű fiúk a megtévesztésig hasonlítanak. Kezdeti félénkségük azonnal oldódni kezd, ahogy meglátják hatalmas, nagy kijelzős fényképezőgépünket.
A gyerekek elmondták, ha csak tehetik, sátrat építenek (Fotó:
Az eszköz alapos szemügyrevételét követően meg is invitálnak az ágyak között, seprűnyélből és pokrócokból épített sátorba. A kuckóban elmondják, ha csak tehetik, sátrat építenek. Szeretik, hogy itt lehet ilyet csinálni. Első alkalommal karácsonykor jártak az otthonban, akkor még csak pár napra, az ünnepek után még a nevelőszülőkhöz tértek vissza.
Amikor megkérdezem őket, a három ágyból melyiken alszanak ők, huncutan egymásra mosolyognak és egyszerre mondják:
– Mi mindig anyával alszunk!
– Este volt, épp mesét olvastam az ágyban a fiúknak, amikor a gyámhivatal jött és elvitte tőlem őket. Azóta nem mernek egyedül aludni – meséli szűkszavúan, lesütött szemmel Erika.
Delet harangoznak, elkísérjük Erikát és a fiúkat a konyhába. Csatlakozik hozzánk Hanna is, aki a gondozókkal töltötte a délelőttöt. A helyiségben a családoknak saját, felcetlizett hűtőjük van. Mindenki maga gondoskodik a bevásárlásról, a főzésről. Erikának nagy rutinja van a háztartás vezetésében, de sok anyuka költözik úgy ide, hogy nem tudja, hogyan kell a pénzt beosztani, vagy épp mennyi étel elegendő egy hétre. A lakókat az intézmény dolgozói segítik, többek között pénzügyi oktatással, de az anyukák egymástól is rengeteg támogatást kapnak.
Erikát feketeöves anyukaként emlegetik a lakótársak,
aki sokakat tanított már meg például alap ételek elkészítésére, sőt, még tésztakészítő foglalkozást isvezet.
– Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem nagymamámnál. Volt ott minden, háziállatok, zöldségeskert. A tésztakészítést is tőle tanultam – meséli. – Arra gondoltam, sokaknak nagy segítség lenne, ha maguknak készíthetnék el itt bent. Vázoltam az ötletet az intézményvezetőknek, és kaptunk is egy kézi tésztakészítőt, pont olyat, amilyen a mamának volt. Azóta rendszeresen jövünk össze, gyúrunk, nyújtunk. De volt, hogy kitaláltuk, szappant és mosószert készítünk. Ehhez is minden alapanyagot megkaptunk, és nagyon jó buli volt.
Gyerekekkel, terhesen tette az utcára volt párja
Az ebéd végeztével a fiúk a kastélypark játszóterére kéredzkednek ki, ott folytatjuk a beszélgetést. Erika kilenc éven át élt bántalmazó kapcsolatban. A fiúk születését követően egyszer sikerült kilépnie, ám visszatért kapcsolatába.
– Megijesztett a bizonytalanság, ezért inkább visszamentem a rosszba, ami legalább kiszámítható volt –mondja kendőzetlen őszinteséggel.
A kapcsolatnak végül volt párja vetett véget, amikor egyik pillanatról a másikra kitette az utcára az akkor már Hannával várandós nőt és az ikreket. Erika szinte azonnal talált maguknak albérletet, ám
a nem megfelelő anyagi körülmények miatt a fiúk nevelőszülőkhöz kerültek.
Az anya ekkorra már feladta vállalkozását is, hiszen az állandó lelki és testi abúzus miatt nem tudta munkáját felelősségteljesen ellátni. Hanna érkezésekor, 2023 szeptemberében a kórházból nem mehetett vissza albérletébe.
A szülést a teljes kilátástalanság és aggodalom árnyékolta be. Ekkor vette fel a kórház szociális munkása a kapcsolatot az Ökumenikus Segélyszervezet átmeneti otthonával, ahol létszámon felül azonnal otthont biztosítottak Erikának, így a kórházból egyenesen Kastélyosdombóra került újszülött lányával.
Egészen addig, amíg meg nem érkezett az átmeneti otthonba, attól rettegett, hogy valahol megállítják majd az autót, és elveszik tőle Hannát. Az első időszakban az intézmény egyik önálló szobájában élt a csecsemővel. Fiait rendszeresen látogatta a nevelőszülőknél, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig jogi, adminisztratív és anyagi támogatást is biztosított ahhoz, hogy az ikrek mihamarabb édesanyjukhoz költözhessenek. Erre végül idén márciusban került sor.
Erika álma, hogy saját házba költözhessen a gyerekekkel, és munkát találjon a szakmájában (Fotó: Ökumenikus Segélyszervezet)
Kis község, hatalmas szeretet
A fiúk érkezését a családi szoba csinosítgatása és sok-sok főzés előzte meg, Erika az ikrek legnagyobb kedvencével, spenótos tésztával készült.
Ahogyan a többi lakó, Erika is az intézményben kapott állást:
végzettségét ő adminisztratív területen kamatoztatja, de van, aki a szociális intézmény komlóültetvényén, vagy éppen a sajtkészítő műhelyben dolgozik. Munkaideje alatt Bende és Donát a szomszéd település óvodájában vannak, kislányára pedig az otthon gondozói vigyáznak.
Félve kérdezem meg, van-e olykor egy kis én-ideje. Erika mosolyogva válaszolja, hogy már több alkalommal is részt vett az otthon által szervezett kreatív festésen, de egyfajta én-időként tekint a kastélypark területén kialakított kiskertje gondozására is, ahol krumplit, cukorborsót, répát termeszt. Kikapcsolódás az is, amikor hétvégenként a környéken sétálnak a gyerekekkel, néha hamburgerezni is elmennek.
A háromszáz fős településen mindenki ismeri az otthon lakóit, kedvesek és befogadók. Ugyanez igazaz intézmény lakóira is, Erika szerint rengeteget segített a felépülésében, önmaga elfogadásában, hogy a hasonló sorsú anyákkal könnyen épített ki bizalmat.
– A legnehezebben a bűntudatommal tudtam bármit kezdeni, amit azért éreztem, mert azt gondoltam, hogy csődöt mondtam anyaként. Ennek a leküzdésében a pszichológusok és a csoportos foglalkozások is segítettek – teszi hozzá.
Foglalkozások az egyenlő esélyért
A foglalkozásokon Erikáék különböző témák mentén beszélgetnek, humoros feladatokat oldanak meg és rendszeres visszacsatolást adnak egymásnak, például a pozitív pletykálás keretében, amikor kedves üzeneteket írnak egymásról, amiket egy befőttesüvegben gyűjtenek. A segélyszervezet Kapaszkodó programjának keretében
Bende és Donát is heti több alkalommal vesz részt fejlesztő gyermekfoglalkozásokon, Hanna pedig babatornán.
A program célja, hogy adományozóik támogatásával segítő kezet nyújtsanak a gyermekeknek felzárkóztató és fejlesztő foglalkozásokkal, hogy az életkörülményeikből fakadó hátrányaikat leküzdve egyenlő eséllyel indulhassanak az életben. Nagy öröm, hogy ezen felül a szervezet szakemberei olyan kivételes esetekben is segíteni tudnak, mint Bende és Donát története, akiknek jövőjéből már nem fog hiányozni édesanyjuk és kistestvérük sem.
Erika története igazi sikertörténet. Hosszú út áll mögötte, de kitartásának, fáradhatatlanságának és a támogatásnak köszönhetően tervekkel teli várakozással kel fel reggelenként. Minden álma, hogy saját házba költözhessen a gyerekekkel, és munkát találjon a szakmájában. Jó közel az átmeneti otthonhoz. Már annyira megszerették itt, nehéz lenne az elszakadás.
Szöveg: Kiss Orsolya
Kiemelt kép: Ökumenikus Segélyszervezet
