A minap Kate Beckinsale színésznő kapta meg a magáét, de ki is állt a testszégyenítés ellen: „Sajnálom, hogy ezt kell mondanom Kate, de egy kicsit soványnak tűnsz… Mindig is remekül egyensúlyoztál… De amikor az arccsontod elkezd kiállni, az egyensúly elveszik… 😢 😢” – írta egy Instagram-felhasználó Beckinsale szombati, május 25-i Instagram-posztja alá.
A bejegyzést azóta eltávolította a színésznő, de amíg elérhető volt, Beckinsale rögzítette a kommentet, hogy elöl legyen, és mindenki lássa, majd reagált rá. Azt írta, hogy az év elejéig a haldokló mostohaapját ápolta, az anyja sincs rendben, és hogy mostohaapja halála előhozta azt a traumáját, amikor 5 éves korában ő talált rá vér szerinti apjára, aki aztán a kórházban meg is halt. Ezen felül 19 éves házikedvence is elpusztult, illetve hat hetet töltött kórházban felső emésztőszervi vérzés és fekély miatt…
Azért szánta rá magát arra, hogy elmondja fogyása okát, mert elege lett abból, hogy beszólogatásokat kap csak azért, mert soványabb, mint szokott.
A skinny-shaming ellen alig küzd valaki
A hatvanas években az érezte divatosnak magát, aki nagyon vékony volt. A Twiggy-korszak után jött a heroin-chic (ez egyébként a kilencvenes évek végén, 2000-es évek elején járt csúcsára), így ahhoz, hogy valaki például modell legyen, nem kellett más, mint elegendő testmagasság és hozzá nagyon kevés kiló. A hetvenes-nyolcvanas években annyit változott a helyzet, hogy az igazán divatos nők nemcsak vékonyak voltak, de volt hozzá a testalkatukhoz képest meglepően méretes mellük is.
A nyolcvanas-kilencvenes években megőrültünk Jane Fondáért és a lábszárvédőkért,
és ugyan a topmodellek nagy generációja inkább sportos volt, mint nagyon sovány, még akkor is a „minél vékonyabb, annál jobb” szlogen járta, de már biztonsággal operálták be a mellimplantátumokat.
Ma már általánosan elfogadott, hogy különböző alakú és méretű nők léteznek, sőt azt is megengedi a közvélemény, hogy szépek legyenek, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Ám míg a plus size lányok jólétéért rengeteg influenszer és modell küzd, addig a vékony nőkért szinte senki sem. Nekik továbbra is marad a céltábla a homlokukon, ha skinny-shamingről (vagyis a vékony testalkatúak kigúnyolásáról) van szó.
„Biztos evészavara van”
Márpedig bárki, aki eltér a nagy átlagtól vagy az épp divatostól, az rosszul érzi magát, azt gyakrabban bántják kinézete miatt. Ahogy a divatipar elkezdte maga mögött hagyni a nullás méretet, javulni látszott a helyzet, bár az utóbbi időben megint egyre több A-listás híresség mutatkozik igencsak lesoványodott alakkal, így sokan a heroin-chic visszatérésétől tartanak. De azért egyes ügynökségek már csak egy bizonyos méret felett foglalkoztatnak manökeneket.
Ez valóban végre egy lépés a jó irányba.
Csakhogy emellett azokat, akit kevesebb kilóval áldott meg az ég, gyakran gyanúsítják testkép- és evészavarral. Mintha elfeledkeztünk volna róla, hogy milyen sokfélék vagyunk. Tényleg ilyen nehéz elképzelni, hogy sokan nem diétáznak, és mégis nagyon vékonyak? Könnyű nekik! De tényleg? Csak azért, mert nem kerül erőfeszítésükbe az, hogy karcsúak maradjanak? Csakhogy egy olyan világban élnek, ahol ezt a kóros fogyókúrázással vagy a testképzavarral azonosítják. Ráadásul elfelejtjük, hogy a skinny-shaming áldozatai is szeretnének változtatni a testükön, csak a legtöbb esetben nem tudnak.
A skinny-shaming éppolyan káros, mint az ellentéte (Kép: Getty Images)
„Elöl deszka, hátul léc”
Aki vidéken töltötte a gyerekkorát, az még a nyolcvanas években megélte, hogy a helyi mentalitás fittyet hányt a párizsi divatra. Falun az a lány volt a legszebb, akinek a legerősebb keze-lába volt, arca pirospozsgás, a csípőjén látszik, hogy nem okoz majd gondot a gyerekszülés. Én ebben a környezetben voltam 170 centi és 40 kiló, illetve életkornak megfelelően hasonló arányokkal szaladgáló botsáska. Merthogy így hívtak.
A folyosón utánam kiabáltak, hogy „elöl deszka, hátul léc”!
A nem létező mellemen gúnyolódtak. Amíg nagyvárosi környezetbe nem kerültem, az önbizalmam alacsonyabb volt, mint az osztályunk legsúlyosabb lánytagjának. De minden vékony lány megkapja a magáét, ha kicsik a mellei, akkor pláne. Felnőttként pedig meg kell küzdenünk azzal, hogy ha egészségesen étkezünk, drasztikus fogyókúrázással gyanúsítanak, ha gyorsétterembe ülünk be, akkor megjegyzik, hogy végre talán ránk is feljön néhány kiló.
Terhesen is a szégyenpadon
Amikor teherbe estem, az orvosoknak problémát jelentett, hogy túl vékony vagyok és túl kicsi a hasam. Eszem én eleget? Tíz évvel korábban még a szüleimet gyanúsították azzal, hogy nem adnak otthon eleget enni, szülőképesen pedig engem azért, hogy éheztetem a saját, még meg sem született utódomat.
Egyvalami nem változott közben: az én hízásra való képtelenségem. (Mindenki nyugodjon meg, ez a gyermekágyi hormoncunami következtében végleg eltűnt). Úgy látszik, akármelyik végén állunk a skálának, mindenképpen megszólnak minket a súlyunk miatt: aki húsz kilót hízott terhesen, azt közelgő diabétesszel riogatják, aki meg hatot, azt a magzat fejletlenségével.
A testpozitivitás mindkét irányba működhetne
Alapvetően senkinek semmi köze ahhoz, ki hogy néz ki. A soványságnak, amennyiben nem káros diétázás eredménye, annyi a veszélye, hogy időskorban kicsit könnyebben törnek a csontok, és a véradásnál nem feltétlenül lehetünk donorok. Aki alkatilag nem tud hízni, azt nem fogjuk tudni rákényszeríteni azzal, ha megszégyenítjük.
Ugyanígy mi magunk sem leszünk vékonyabbak attól, ha irigységünkben egy nálunk karcsúbb nőtársunktól rosszindulatúan megkérdezzük, nem beteg-e szegény.
A kilóink számát egyedül az erre felkért orvosnak van joga megjegyezni, építő célzattal, szakavatott segítséget felajánlva. Minden egyéb esetben egyszerűen le kell szoknunk a mások feletti ítélkezésről.
Mert a meggondolatlan szavak, vagy újabban az online kirohanások valóban ártanak a másiknak, aki lehet, hogy azért vékony, mert betegséggel küzd, lehet, hogy azért, mert így érzi jól magát, és lehet, hogy azért, mert nem is tud másképpen kinézni. Mi egyetlen kérdést tegyünk fel magunknak: mi közünk van hozzá?
Hogy akár a fat-shaming, akár a skinny-shaming mekkora károkat képes okozni, arról ebben a cikkben olvashatsz!
Kiemelt kép: Canva
