- A körülbelül 4000 évvel ezelőtt háziasított macskák népszerűsége a múltban sem volt piskóta.
- Ugyanakkor a történelem során nem voltak mindig szerencsés helyzetben, például a sötét középkor sem kímélte a macskákat, népszerűségük mára azonban fej fej mellett halad a kutyákéval.
- Bemutatjuk a történelem 5 leghíresebb és legbátrabb cicáját!
Míg a 13. századi Európában a Sátán földi megtestesítőiként gondoltak rájuk, addig az ókori Egyiptomban istenként tisztelték őket. A gabonaraktárak védelme miatt a római katonák is becsben tartottak minden egerésző puhatalpút, bájukkal pedig nem volt nehéz megihletniük a reneszánsz festőművészeit sem.
Egyes macskuszok később aztán űrrepüléseket, hajótöréseket éltek túl, előre jelezték a betegek halálát, állomásfőnökként szolgáltak Japánban, tiszteletbeli polgármesterként tevékenykedtek Alaszkában, sőt, Andrew Lloyd Webber zeneszerzőt megelőzve még Nikola Teslát is inspirálták, aki gyerekként Macek nevű macskáját simogatva találkozott először a statikus elektromossággal.
Kattints a linkre, és olvasd el Oscar macska történetét, aki megjósolta a véget – mindig 2 órával korábban.
Történelem: 5 híres macska
Mi, vérbeli ailurofilek évezredek óta csodáljuk az egerészők zsenialitását, ők pedig tényleg kiérdemlik a tiszteletünket. Erre tökéletes példa az alábbi 5 bátor és híres macska. Lássuk, hogy kik ők!
1. Ta-Miu, a trónörökös kedvence
Minden jel arra utal, hogy a 18. egyiptomi dinasztia koronahercege, Thutmose, III. Amenhotep és Tiye királynő legidősebb fia rajongott Ta-Miu nevű nősténymacskájáért. Halála után a cicát mumifikáltatta, és finomságokkal elhalmozott, díszes mészkőszarkofágba helyezte, hogy a túlvilágon is olyan királyi életben lehessen része, mint földi halandóként.
Ta-Miu szarkofágja (Fotó: Kathryn Scott Osler/The Denver Post via Getty Images)
A feltámadás és újjászületés szimbólumaként a szarkofág oldala Ízisz anyaistennőt, hátulja pedig Ta-Miut ábrázolja, aki egy lótuszvirággal és áldozati ételekkel megrakott asztal mellett áll. Ta-Miuról ugyan keveset tudni, halála viszont annál többet elárult gazdája rövid életéről: a macska szarkofágján lévő hieroglifák bizonyítják, hogy valóban Thutmose volt III. Amenhotep legidősebb fia.
2. Krími Tom
Amikor a brit csapatok 1855 szeptemberében behatoltak a Krím-félsziget délnyugati kikötővárosába, Szevasztopolba, egy porig rombolt, éhező településre bukkantak. A túlélők között egy macska is volt, akit William Gair brit hadnagy vett az oltalma alá, és akit Gair innentől Krími Tom néven emlegetett.
Szevasztopol ostroma a krími háborúban (Illusztráció: Getty Images)
A hadnagynak szemet szúrt, hogy Krími Tom a körülményekhez képest furcsamód jóllakottnak tűnik, ezért a macska nyomába eredt, aki – megmentve ezzel az éhező csapatokat – egy eldugott, élelmiszerekkel teli raktárig vezette a férfit. A kandúr ezután Gair hadnagy háziállataként utazott tovább Angliába, ahol haláláig gazdája mellett élt. Krími Tom preparált testét ma London központjában, a National Army Museumban tekinthetjük meg.
3. Simon, a háborús hős
A kínai polgárháború idején Simon, a kóbor kandúr éhesen kóricált egy hongkongi kikötőben, amikor rátalált George Hickinbottom tengerész, a brit HMS Amethyst fregatt legénységének tagja. A férfinak nem volt szíve magára hagyni a csont és bőr macskát, így nem is teketóriázott sokáig: felvitte magával a fedélzetre, ahol az időközben Simonra keresztelt cica kedvére falatozhatott az élelmiszerraktárra pályázó patkányokból és egerekből.
A játékos és pimasz cirmost rövid időn belül a teljes legénység szívébe zárta, és egyfajta szerencsehozó kabalaállatként emlegették a kalandos utak során. Amikor 1949 áprilisában kínai támadás érte a hajót, rengetegen életüket vesztették a fedélzeten.
Annak ellenére, hogy életveszélyes sérüléseket szerzett, Simon csodával határos módon élve került elő a kapitány szétbombázott kabinjából.
Bár aligha volt remény a felépülésére, Simon mégis kitartott: hosszú hónapokig tartó gyógykezelései után újra visszatért a fedélzetre. Hősiességéért egyedüli macskaként nyerte el az állatok számára adható legmagasabb brit katonai kitüntetést, a Dickin-medált, de a Blue Cross kitüntetést és az Amethyst-medált is kiérdemelte, miután leszámolt a hajó egyik legbosszantóbb, Mao Ce-tung névre keresztelt patkányával.
4. Félicette, a „cicasztronauta”
A 60-as évek elején az orosz tudósok jellemzően kutyákon, az amerikaiak pedig majmokon kísérleteztek, hogy kiderítsék, milyen veszélyeket rejthet a világűr, a kozmikus sugárzás és a súlytalanság. Franciaország azonban máshogy döntött: összesen 14 kóbor macskát gyűjtöttek össze Párizs utcáin a Repülőorvosi Oktatási és Kutatóközpont (Centre d’Enseignement et de Recherches de Médecine Aéronautique – CERMA) munkatársai.
Kapcsolódó
Ismered a macskák „titkos nyelvét”?
Köztük volt a szomorú sorsú fekete-fehér nőstény, a nyugodt természetével kitűnő Félicette is, akit az űrkutatás történetének első macskájaként bocsátottak szuborbitális repülőútra 1963. október 18-án.
Az állatvédők tiltakozása ellenére Félicette agyába elektródákat ültettek, melyek adatokat továbbítottak a földi központ felé. A macska mindvégig nyugodt maradt, túlélte a repülést, ám amikor visszatért, a tudósok elaltatták, hogy boncolás útján bizonyosodjanak meg arról, milyen hatással lehetett rá az űrben tett kitérő. A jobb sorsa érdemes Félicette emlékét ma egy szobor őrzi, amit 2019 decemberében avattak fel a kelet-franciaországi Nemzetközi Űregyetemen.
5. Beerbohm, a színházi macska
Az angol színházakban nem volt újdonság a macskatartás: az egerésző háziállatok évszázadokkal ezelőtt is szívesen látott vendégei voltak a társulatoknak. A leghíresebb és leghosszabb ideig szolgáló színházi macska Beerbohm volt, aki Herbert Beerbohm Tree színészről kapta a nevét.
Valljuk be, valahol minden macska sztár a saját otthonában. Beerbohm azonban nem elégedett meg ennyivel: országos hírnévre vágyott. A londoni Gielgud Színház kandúrjának szabad bejárása volt az öltözőkbe (állítólag a Harry Potter-filmek néhai sztárjánál, Michael Gambonnál vendégeskedett a legtöbbet), és
ha épp kedve támadt némi rivaldafényhez, előadás közben a színpadra is felsétálhatott.
A szégyenlősséget hírből sem ismerő Beerbohm váratlanul a Bernard Alba háza című színdarab egyik jelenetében is megvillantotta istenadta tehetségét, ahol a színpadra kiszórt homokrakást jelölte ki kisebb-nagyobb „dolga” helyszínéül. Beerbohm 1974-ben került a színházhoz (hogy ott született-e, nem tudni pontosan), és 1995-ben bekövetkezett haláláig szolgálta vidám jelenlétével a társulatot. Nekrológját a Stage magazin közölte, emlékét pedig a Gielgud Színház előcsarnokában megtekinthető fénykép őrzi napjainkban.
A legboldogabb pályaudvart keresed? A linkre kattintva elolvashatod Tama, a világ legelső macska-állomásfőnökének történetét!
Kiemelt kép: Getty Images
