• A párkapcsolati önszabotázs gyakori jelenség, de kevesen ismerik fel.
• Általa nem csak lehetőségektől fosztjuk meg magunkat, de tönkretehetjük a kapcsolatot is.
• Ha felismerjük a kiváltó okokat, jó eséllyel megváltozik a viselkedés. 

A párkapcsolat nehéz műfaj. Még ha könnyen is indul, utána működtetni kell valahogy, minden nap egy új kihívás, új feladat elé állítva a pár mindkét tagját. A boldog mézeshetek után pedig el kell dönteni, hogyan tovább.

A hosszú távú elkötelezettség komoly döntés, melyre nem egyformán vagyunk képesek.

De mitől van, hogy minden látszólagos boldogság ellenére nem sikerül szintet ugrani?

Ha minden stimmel, miért omlik össze? Olykor a saját viselkedésünk áll a háttérben, az önszabotázs, ami képes megtorpedózni a kapcsolatokat.

Az önszabotázs  mögött alacsony önbizalom is állhat. 

Mit nevezünk párkapcsolati önszabotázsnak?

Párkapcsolati önszabotázs alatt azt értjük, amikor saját magunk teremtünk meg egy hátrányt, vagy olyan nehézséget okozunk magunknak, ami egyébként nem létezne. Ez megtörténhet már az ismerkedés során, vagy később, amikor már javában benne vagyunk a kapcsolatban.

Klasszikus önszabotázs

a potenciális partner kiválasztásánál a túlzott válogatósság, a lehetetlen követelmények felállítása.

Például amikor képzeletben magas férfiról ábrándozunk, hajlamosak vagyunk a végletekig ragaszkodni ehhez a jellemzőhöz, és néhány centi miatt elhajtjuk akár a legsármosabb, legokosabb, leginkább nekünk való férfit is.

Hiába a közös nevetések, témák, értékek, inkább nem randevúzunk az illetővel, ha nem felel meg a vélt vagy valós elvárásunknak. Ezzel viszont korlátozzuk a lehetséges partnerek körét, holott ha esélyt adnánk az okos és kedves, régóta udvarló ismerősnek, rájönnénk, hogy ez a három centi nem lesz zavaró.

Az önszabotázs hosszú távon a kapcsolat bukásához vezet (Fotó: Getty Images)

A legjobb kapcsolatot is képes tönkretenni

Ha elakadást, megrekedést érzünk a kapcsolatban, érdemes megvizsgálni az önszabotázs kérdését, akár mi okozzuk, akár velünk történik. Az alábbi jelek, jelenségek ebbe a kategóriába tartozhatnak:

1. Elköteleződés hiánya

Minden kapcsolat folyamatosan fejlődik, a pár két tagja egyre közelebb kerül egymáshoz, egyre intimebb viszonyt alakít ki. Mindez a szavak és a tettek alapján is megnyilvánul. Ha hiányoznak azonban az érzelmi elkötelezettséget jelző aktusok, az bizonytalanságot alakít ki.

2. Megcsalás

A félrelépés nem csupán a pillanatnyi vágyról szól, olykor önszabotáló viselkedés áll a háttérben. Lehet, hogy az illető tudatosan vagy tudattalanul így próbál véget vetni a kapcsolatának, hogy felvállalja a megcsaló fél szerepét.

3. Passzív-agresszió

A párkapcsolati önszabotázs gyakori példája, amikor nem közvetlenül kommunikáljuk a másik felé a dühünket, frusztrációnkat. Személyiségünk egy olyan részéből fakad, amelyik tart a konfrontációtól, és nem szeretné átélni a negatív érzéseket, de idővel félreértéshez, bizalmatlansághoz vezet.

4. Kommunikáció hiánya

Az elégtelen, zárt, félrevivő kommunikáció számos esetben gátja a kapcsolat fejlődésének.

Még mindig sokszor hisszük, hogy a másik olvas a gondolatainkban, vagy elvárjuk, hogy így tegyen.

Ám mindenki elégedettebb és boldogabb lesz, ha őszintén meg tudja fogalmazni az igényeit, kérdéseit.

5. Struccpolitika

Még akkor is meggyőzzük magunkat a kapcsolat tökéletességéről, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy messze nem az. Felmerül az önszabotázs, ha kerüljük a partner által felvetett témát, vagy elzárkózunk attól, hogy bármilyen gondunk lenne.

Önszabotáló viselkedés továbbá az érzelmi elérhetetlenség, a féltékenység, vagy az, ha folyamatosan szakítunk a legkisebb dolgok miatt, majd rögtön randizni kezdünk mással. A túlzott kritizálás is könnyen a kapcsolat végét jelentheti, ha a másik úgy érzi, képtelen nekünk megfelelni és az állandó neheztelés is sokat segíthet, hogy eltaszítsuk magunktól a másikat.

Az önszabotázs megszüntethető, ha felismerjük a triggereket (Fotó: Getty Images)

Az önszabotáló viselkedés okai

Más viselkedési formákhoz hasonlóan az önszabotázs is az önvédelemből táplálkozik, hogy megóvjuk magunkat a csalódástól és a fájdalomtól.

A kötődési stílusunk sokat elárul rólunk, azaz a gyerekkorban kialakult kapcsolatok erőteljesen befolyásolják a felnőttkoriakat.

A bizonytalanul kötődőknek nehézségeik vannak a bizalommal, az érzelmi intimitással, és nehezen hiszik el, hogy partnerük viszonozni tudja az ő érzéseiket. Ilyenkor vagy túlzottan ragaszkodóvá válnak, vagy eltolják maguktól a másikat a csalódástól való félelem miatt.

Tanult viselkedés is állhat a háttérben, például az a gyerek, aki önszabotáló felnőttek körében nőtt fel, automatikusan eltanulja ezt a viselkedést.

A negatív múltbéli tapasztalatok, traumák is nagyban elősegítik az alacsony önértékelést, hogy úgy érezzük, nem érdemeljük meg a boldogságot. Az érzelmi kiszolgáltatottságtól való félelem pedig egyenes út az önszabotázshoz.

Kulcsfontosságú az őszinteség magunkkal

Bármilyen nehéz a szembenézés, amíg nem történik meg, újra és újra elkövetjük az önszabotáló lépéseket.
Szakember segítségével felismerhetjük a rosszul rögzült viselkedési mintákat, és előáshatjuk a negatív múltbeli tapasztalatokat, amelyek előremutatók lehetnek. Érdemes azonosítani a triggereket, amelyek az önszabotázs kiváltó okai lehetnek.

Ne kerüljük el a félelmeinket és az érzéseinket, mert épp azok segíthetnek abban, hogy feloldjunk egy elakadást, ráadásul másoknak is segítünk, hogy jobban megértsenek minket.

Minden kapcsolat kompromisszumok és jó értelemben vett küzdelmek sorozata annak érdekében, hogy harmonizáljunk két eltérő életet, gondolkodásmódot, értékrendszert. Mielőtt azonban teljesíthetetlen elvárásokkal fordulunk a másik felé, vizsgáljuk meg, hogy a magunkkal szemben felállítottak vajon rendben vannak-e.

Az önszabotázs még azoknak is megy, akik traumáktól mentes életet élnek. 

Kiemelt kép: Getty Images

Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók!