• A párkapcsolat elején hajlamosak vagyunk kizárólag a kémiával, a vonzalommal foglalkozni. 
• Hosszú távon megbosszulja magát, ha figyelmen kívül hagyjuk a kompatibilitást.
• Több oka is van, hogy csapdát állítunk saját magunknak. 

Hányszor átéltük már a szerelem első látásra érzést, hogy nem sokkal utána rájöjjünk, az egész csupán egy gyönyörű, de rövid tűzijáték volt?

Hányszor éreztünk vonzalmat olyan emberek iránt, akikből szinte minden hiányzott az elköteleződéshez, mégis fenntartottuk a kapcsolatot?

Azt hittem, megtaláltam a másik felemet, erre most állandóan vitázunk és félreértjük egymást, hogy mehetett ennyire félre? Sokszor feltesszük a kérdést magunknak, és ezzel meg is érkeztünk a romantikus párkapcsolatok egyik legnagyobb nehézségéhez: a kémia és a kompatibilitás közötti konfliktushoz.

Gyakran magunkat is csapdába csaljuk, mert nem tudjuk megkülönböztetni a két dolgot egymástól. Ez azonban nem csak minket, de a kapcsolatot is félreviszi, többnyire rossz irányba. De hogyan tegyünk különbséget?

Ha párkapcsolat, akkor rengeteg a tévhit – ezek a leggyakoribbak. 

Ha van kémia, lesz-e kompatibilitás?

Heves, intenzív, azonnali, ha úgy tetszik, állati. Utóbbi jelzővel nem járunk messze az igazságtól, hiszen ha párválasztásról van szó, akkor az ösztöneink képesek elnyomni a racionálitást. A kémia a kezdeti fizikai vonzalom, amit a másik iránt érzünk.

Testünk olyan egyértelmű jelzéseket ad: kitágulnak a pupillák, emelkedik a pulzus, vér áramlik az alsótestbe, remeg a gyomrunk, és csak a folytatásra vágyunk. A kapcsolódásra, a beszélgetésre.

A hormonok robbanásakor rendkívül intenzív érzelmeket élünk át, a másik fél teljesen kisajátítja a gondolatainkat, időnket és energiánkat.

A dopaminreceptoraink kétszáz százalékon pörögnek, és nincs megállás.

A kémia minden fontos kérdést elhomályosít a szerelem kezdetén (Fotó: Getty Images)

Ezzel szemben a kompatibilitás két ember életmódjának, céljainak és értékrendszerének természetes összhangját jelenti. A kapcsolat hosszú távú potenciálját, ami a két fél hasonlóságából fakad. Természetesen vannak kivételek, de alapvetően egy művelt ember művelt partnert fog választani, egy spirituális beállítottságú szintén hasonló emberrel fog randevúzni.

A kompatibilitás mélyebb és logikusabb, mint a kémia, ez tökéletesen megnyilvánul abban, hogyan kötünk kompromisszumot, hogyan oldunk meg problémákat, hogy tartjuk tiszteletben egymás határait, hogyan működünk együtt csapatban.

Miért állítunk csapdát magunknak?

Mivel a kémiát sokkal könnyebb fenntartani (hiszen az már ösztönösen megvan), mint a kompatibilitást, hajlamosak vagyunk a párkapcsolat kezdeti vonzalmát azonosítani a hosszú távú elköteleződéssel. Ennek több oka is van.

Vonzalom okozta elfogultság

Evolúciós örökségünk, hogy a fizikai vonzerőt részesítjük előnyben a partner kiválasztásánál. Őseinknél ez biztosította a fajunk fennmaradását, és manapság hiába nem kell feltétlenül aggódni a túlélésért, a kémia továbbra is mozgatórugó maradt.

A kutatások is alátámasztják, hogy párkapcsolat szempontjából meghatározó a kémia és a kompatibilitás is, ami harmonizál evolúciós igényeinkkel. Azaz, hogy olyan partnerre vágyunk, aki számunkra előnyös tulajdonságokkal rendelkezik.

Ha azonban kizárólag a fizikai vonzalomra támaszkodunk, akkor olyan fontos tényezőket hagyunk figyelmen kívül, mint a közös célok, értékek vagy kommunikációs stílus.

Ezek nélkül nem igazán számíthatunk megértésre, viszont a párkapcsolat egyre több kihívással fog szembesülni.

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

A kezdeti intenzív érzelmek annyira el tudják homályosítani a tudatot, hogy eszünkbe se jut megfogalmazni a hosszú távon felmerülő kételyeket. A kémia jótékonyan elfedi a figyelmeztető jeleket, az előbukkanó kérdéseket.

Ez vezet a kognitív disszonancia érzéséhez, amikor két egymásnak ellentmondó gondolat él a fejünkben egyszerre. Hogy feloldjuk ezt a gyötrő ellentmondást, tagadunk vagy racionalizálunk. Döntéshelyzetben például az agyunk az érzelmeinket a döntéshez igazítja vagy fordítva.

Klasszikus védekező reakció a „mi szerelmünk minden akadályt legyőz” vagy „az ellentétek vonzzák egymást”, a kapcsolat előrehaladtával azonban egyre több kihívás merül fel, ami rávilágít a kezdetben elsikkadt különbségekre.

A hosszú távú kompatibilitástól lesz sikeres a párkapcsolat (Fotó: Getty Images)

A tudattalan hatalma

Vágyaink és érzelmi szükségleteink meghatározó szerepet játszanak a párkeresésében. Az a motivációnk, hogy olyan partnereket keressünk, akik azonnal kielégítik érzelmi vagy pszichológiai szükségleteinket.

A testi közelség és vonzalom, a bók, a figyelmesség eufóriát vált ki belőlünk, miközben egyáltalán nem figyelünk fel a lehetséges összeférhetetlenségekre. A szenvedély sodrásában pedig nem számolunk a következményekkel. Az egyedülléttől való félelem tipikusan olyan partnerek felé hajt minket, akik rövid távú elégedettséget adnak nekünk.

Szemléljük kívülről a kapcsolatot!

Természetesen kémia és kompatibilitás járhatnak kéz a kézben, az idő fogja eldönteni, hogy valóban tartós kapcsolatot tudunk-e felépíteni. Bármilyen nehéz is a dopamin okozta bódulatban gondolkodni, érdemes önreflexióval közelíteni a kérdéshez.

Ha csak a vonzalommal foglalkozunk, könnyedén toxikus kapcsolatba csúszhatunk bele vagy függő viszonyba, amit mindig meg tudunk magyarázni a környezetünknek.

Lépjünk hátrébb egy lépést, és próbáljuk objektíven szemlélni a kapcsolatot. Ha szükséges, állítsunk fel képzeletben egy listát egyik oldalon a kémiával, a másikon a kompatibilitással. Gyorsan ki fog derülni, hogy belesétáltunk-e a saját csapdánkba.

Íme, a sikeres párkapcsolati kompatibilitás titkai. 

Kiemelt kép: Getty Images

Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók!