Anyaként nagyon szeretnénk mindent jól csinálni. Az a legfőbb vágyunk, hogy a gyerekünk egészséges és erős legyen, és a megszületésétől fogva mindent megteszünk, hogy ez így is maradjon. Csakhogy az elmúlt közel száz évben rengeteget változott az, hogy a szakemberek és a többi anyuka szerint mi a legjobb a babának.

Szüleink simán „feles tejet” kaptak, azaz ha nem tudott vagy akart szoptatni az édesanya, vízzel higított tehéntejjel táplálta a gyerekét cumisüvegből.

Senki sem szólt egy szót sem. Aki tudott, szoptatott, aki nem, az nem, s a hozzátáplálásnál is gyakori volt a korai kezdés. Azóta sokat változott a világ, széles körben elérhetővé váltak a tápszerek, de ami még fontosabb, sokkal többet tudunk arról, mi a legmegfelelőbb módja a kisbaba etetésének. Kiderült, amit korábban is tudtunk, hogy a szoptatott csecsemők a legegészségesebbek, ugyanakkor

mostanra kialakult egyfajta hisztéria is a téma körül, miszerint ha nem szoptatsz, akkor csakis rossz anya lehetsz.

Szoptatás mindenáron?

Mintha eltűnt volna a nők önrendelkezési és döntési joga. Az anyatejes táplálás olyan kötelező elemmé vált, aminek hiányát azonnal számon kérik. S akinek kérdései vannak, tart attól, hogy a folyamat fájdalmas, furcsa lesz, ahol a baba nem jön rá rögtön, mégis mit kéne csinálni, az anyuka pedig nem szoptat ösztönösen jól, ott azonnal megjelenik az ítélkezés.

Miközben újra és újra aláírjuk, hogy a szoptatás a legjobb a babának,

mi történik, ha egy anyuka úgy dönt, hogy ő mondjuk csak egy hétig bírja a folyamatot, olyan sok fájdalommal, vérrel, verítékkel jár?

Miért nem gondolunk azokra a nőkre, akiknek a kórházban nem mutatták meg megfelelően, hogy kéne hatékonyan szoptatni, akiket megaláztak, majd magukra hagytak és otthon nem tudnak rájönni a dolog nyitjára? Mi a baj azokkal, akik inkább lefejik a tejüket és üvegből adják oda a babának?

Vagy akiknek nem termelődik tejük, akárhogy is próbálkoznak? Akik annak ellenére tápszerre váltanak, hogy tudják, az anyatejes babák kevesebb fertőzéstől, gasztorenterológiai problémától és allergiáktól szenvednek? Ők nem szeretik a gyereküket, ők nem jó anyák?

Nem kell mindenáron szoptatni! (Kép: Getty Images)

Ítélkezés helyett segítsünk!

Egy frissen szült anyukának épp elég baja van, pláne ha első gyerekét hozta a világra. Örül, ha felépül a szülés testi-lelki traumájából, mert valljuk be, nagyon s

ok esetben történik szülészeti erőszak vagy épp a csecsemős nővér viselkedése veszi el az anyuka kedvét a szoptatástól.

S ne feledjük a szülés utáni depressziót, a családi támogatás hiányát, a stresszt, amelyek mind hatással vannak az anya egészségére, tejtermelésére és szoptatási hajlandóságára.

Ha erre még ráteszünk egy lapáttal, és kötelező jelleggel előírjuk neki a szoptatást, ha megalázzuk a kórházban, amiért aláírta a beleegyező nyilatkozatot – miszerint az éjszaka megéhező gyerekének adhatnak tápszert –, azzal tovább ártunk neki, és rajta keresztül a babának is.

A megértés a jó út

Dühöngés és a mások életének, döntéseinek megítélése helyett észre kellene vennünk, hogy a szoptatás nem egy egyszerű folyamat, nem annyi, mint amikor a kábelt bedugjuk a számítógépbe, és már jön is az adat. A baba szájának izmai, esetleges elváltozásai, az aluszékonysága, az anya mellének biológiai eltérései, a tej termelődésének üteme, mennyisége, a frissen szült nő egészségi állapota mind befolyásolják a szoptatást.

Türelmes és megértő segítségre van szükség, szakemberekre, akik odaülnek az anyuka mellé, és erőltetés, nyomásgyakorlás és önbizalom-aláásás helyett megmutatják, hogyan lehet fájdalommentesen szoptatni.

Akik bimbóvédőket, krémeket, testhelyzeteket mutatnak. Akik, ha nem sikerül így sem anytejet a csecsemő gyomrába juttatni, pár óra múlva más trükkel próbálkoznak, a következő napon megint másikkal.

És ha végképp nem megy a dolog, akkor segítenek legális módon anyatejhez jutni, és ha ez sem lehetőség, akkor tápszert választani. Akik elmondják, milyen fontos a csecsemőnek az anya mellének, testének közelsége a táplálkozása alatt, de akik ha kell, megmutatják, egy vékony cső segítségével hogyan etethetjük a gyereket kvázi mellből lefejt anyatejjel vagy tápszerrel.

Rengeteg lehetőség létezik, amikkel az anyák élnének is, ha tudnának róla vagy ha nem lehetetlenítenék el őket a különféle erőszakos vagy épp traumatizáló módszerek, esetenként ápolók, nővérek, védőnők, orvosok, de legfőképp a tévhitektől elvakult férfiak és nők, akik a „rossz anya” bélyeget sütögetik.

A babák nagyon sokat köszönhetnek Virginia Apgarnak, nézd meg, ki is volt ő!

Kiemelt kép: Getty Images

Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók!