• Ennél a súlyos alvászavarnál a beteg REM-fázisban olyan aktív, hogy képes verekedni, törni-zúzni, leesik az ágyról. 
• A REM-magatartászavart (RBD) a 80-es években fedezték fel és csak jóval később jöttek rá, hogy több idegrendszeri betegségnek is egyértelmű előjele.
• Elalvás után másfél órával kezdődnek az élénk álmok, amikor a beteg aktívvá válik, holott szinte bénultan kéne durmolnia.

A REM-magatartászavart (RBD) először 1982-ben egy idős férfinél diagnosztizálták. Donald Dorff azt álmodta, hogy játékos egy amerikaifoci-meccsen és el kell kapnia a labdát. Amikor hajnali fél kettőkor felébredt, a földön feküdt, körülötte minden romokban hevert, a tükröt összetörte, az éjjeliszekrény fel volt borulva. Alapos kivizsgálás után kapta meg az REM-magatartászavarról szóló diagnózisát.

Dorff esete indította el azt a kutatási folyamatot, amely során az orvosok rájöttek, hogy két igen súlyos idegrendszeri betegségnek az előjele ez a ritka alvászavar. A REM-magartászavar egyik tünete, hogy a betegek rettenetesen kimerülten ébrednek, hiszen rengeteg energiát kivesz belőlük az éjjeli aktivitás, még meg is sérülhetnek.

Dorff Dr. Carlos Schenck pszichiáter, alvásszakértő páciense lett, aki a REM-fázisban lévő betegén rengeteg vizsgálatot végzett. Mivel Dorffot majdnem minden este gyötörték ezek az agresszív, mozgásos rémálmok, gyorsan találni akart valami magyarázatot. 

„A gyors szemmozgásos fázisban, vagyis a REM-alvás során az agy alapvetően megbénítja a testet, így nem tudjuk eljátszani az álmainkat” – mondta nemrég Schenck a CNN-nek. A tudós ma a Minnesotai Egyetem professzora és vezető pszichiátere, és ennek a rendellenességnek a specialistája.

Dorff nem kis fejtörést okozott a kutatócsoportnak, hiszen nem láttak még olyat, hogy valaki felkeljen a legmélyebb álom közepén, és nem elég, hogy mászkál, képes magát és a környezetét is bántani.

Befektették Dorffot az alváslaborba és valami olyat tapasztaltak, amit előtte soha: a beteg a mélyalvási fáziban volt a legaktívabb.

A REM-magatartászavarral küzdők mindig kimerültek (Fotó:Unsplash)

Egy régebbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy egy friss kutatás szerint kik védettek a Parkinson-kórtól.

Veszélyes az alvászavaros mellett aludni

A REM-fázisban szinte bénultan kellene aludnia mindenkinek, de akik RBD-ben szenvednek, alvás közben dobálják a végatjaikat, üvöltöznek, csapkodnak, futnak, felborítanak maguk körül mindent és pokolian nehéz őket felébreszteni ebből a mély, aktív álomból. Olyan súlyos esetek is előfordulnak, hogy az ébren egyébként szelíd, kedves betegek éjszaka szinte ragadozóvá válnak, bántalmazzák, ütik, sőt akár fojtogatják is az alvó partnerüket.

Dr. Schenck 1986-ban publikálta a tanulmányát az újonnan felfedezett alvászavarról, majd tovább folytatta a kutatását. Néhány évvel később egy nagyon nyugtalanító dolgot fedezett fel.

A pácienseinél a kor előrehaladtával idegrendszeri degeneráció jelei mutatkoztak.

Mind a Parkinson-kórnál, mind a demencia néhány formájánál az agytörzs egy részében a sejtek kezdenek elhalni. A probléma az, hogy ez az agyi rész irányít olyan létfontosságú mozgásokat, mint a légzés, a nyelés, a szívritmus, a szem- és arcmozgás, valamint ez szabályozz az alvás-ébrenlét ciklust is.

Így lehetséges az, hogy amikor pusztul ez az agyrész, akkor először az álmodást, alvást borítja fel. Az agy azon része nem funkcionál jól, aminek az lenne a feladata, hogy mélyálom alatt lebénítsa a testet. A betegség előrehaladtával sajnos az összes többi mozgásra is hat a Parkinson-kór.

Egyelőre melatonin és egy nyugatatószer kombinációját használják az olyan betegeknél, akik éjjel aktívan alszanak, tehát a tünetet már tudják hatékonyan kezelni. A következő lépés a Parkinson-kór és a demencia megelőzése vagy a betegség lelassítása.

Ez a mozgásforma lassítja a Parkinson-kór romlását. 

Kiemelt kép: Getty Images

Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók!