80 éves korában elhunyt Françoise Hardy francia énekes, színész és modell, akinek klasszikus szépsége és melankolikus zenéje világszerte elvarázsolta a rajongókat a hatvanas években. Fia, Thomas Dutronc közölte anyja halálhírét a közösségi médiában. „Maman est partie” – ezt írta a fotóhoz, amelyen ő látható kiskorában az édesanyjával.
Hardy nyirok- és gégerákkal küzdött az elmúlt két évtizedben, 2004-ben diagnosztizálták nála a nyirokrákot. Több éves sugárkezelésen és egyéb kezeléseken esett át a betegsége miatt.
2015-ben állapota súlyosbodását követően rövid időre mesterséges kómába került, és az azt követő években beszéd-, nyelési és légzési problémái voltak. 2021-ben az eutanázia mellett érvelt, mondván, hogy Franciaország „embertelen”, amiért nem engedélyezi az eljárást.
„Egy bizonyos ponton túl, amikor már túl sok a fájdalom és nincs remény, véget kell vetni a szenvedésnek” – mondta.
Françoise Hardy már tinédzserként meghódította a közönséget
Nagyon fiatalon lett a hatvanas évek népszerű „yéyé” irányzatának egyik meghatározó énekesnője. A dalok többnyire a fiatalabb nemzedék szerelemről szóló gondolatait jelenítették meg, a stílus meghatározó zenésze volt Serge Gainsbourg is.
Françoise Hardy egy légitámadás közepén született a nácik által megszállt Párizsban 1944-ben. A majdani világsztárt anyja nevelte fel; 16 évesen ajándékba kapta első gitárját, és elkezdett saját dalokat írni. Élő fellépéseket adott, miközben lemezkiadókhoz járt meghallgatásokra.
1961-ben írt alá szerződést az egyik kiadóval, és megszülettek a „Tous les garçons et les filles”, illetve az „It Hurts to Say Goodbye” című slágerek. Melankolikus muzsikája megkülönböztette őt nemzedéke más művészeitől, de tehetsége és szépsége nem csupán a rajongókat vagy a szakmát ejtette kábulatba.
A legnagyobb sztárok hevertek a lábainál
Rengeteg híres rajongót tudhatott magának: David Bowie egyszer bevallotta, hogy „szenvedélyesen szerelmes” belé, Bob Dylan szerelmes verseket írt róla, Mick Jagger pedig „az ideális nőnek” nevezte.
Françoise Hardy a mozi felé is kacsintott, bár bevallása szerint a színészet nem volt az igazi szenvedélye. 2018-ban azt nyilatkozta a New York Times-nak, hogy fiatalként naiv volt, és nem igazán látta, hogy is utasíthatná vissza ismert rendezők ajánlatait. „Sokkal jobban szerettem a zenét, mint a mozit” – emlékezett vissza.
Az énekesnő, aki egyébként mai napig a francia történelem egyik legtöbb albumát eladó művésze, a divat világán is maradandó nyomott hagyott, tömött frufruja, faragott arcvonásai és bohém stílusa a divatlapok címoldalára repítette, és olyan divattervezők kérték fel múzsájuknak, mint Yves Saint Laurent és Paco Rabanne.
Miniszoknyájában, mély hangjával maga volt a francia sikk, egyszerre testesítette meg a francia eleganciát és a gall szenvedélyt, orgánumát pedig a Gauloises cigaretta buja füstjéhez hasonlították.
„Meghódítja a gyerekeket és szüleiket, férfiakat és nőket egyaránt. Több mint énekesnő, olyan egyetemes ikon, akihez fiatal lányok ezrei akarnak hasonlítani” – írta róla 1967-ben a Special Pop tinédzsereknek szóló magazin.
A végsőkig megpróbált kitartani
Miután 2016-ban mesterséges kómába került, az orvosok már nem számítottak rá, hogy valaha felébred. Két évvel később azonban újra a nyilvánosság elé lépett, hogy új albumát és önéletrajzi könyvét népszerűsítse.
„Amit egy ember énekel, az kifejezi a személyiségét” – nyilatkozta akkoriban a brit Observernek. „Szerencsére számomra a legszebb dallamok nem vidám dalok. Amire igazán emlékezünk, azok a szomorú, romantikus dalok.”
Françoise Hardy is erősítette a francia nők legendás mítoszát.
Kiemelt kép: Serge BENHAMOU/Gamma-Rapho via Getty Images