Szidja a fagyasztott pizzát, közben ő is azt adja a gyerekeinek, kiakad a közösségi médiától, de esténként ő is pörgeti, szapulja a fogyasztószereket, miközben mindenki tudja, mik azok a porok a konyhájában. Erre szoktuk azt mondani, hogy az illető álszent, mert bort iszik és vizet prédikál.
Ki a hipokrita?
Noam Chomsky nyelvész, filozófus, politikai aktivista szerint a hipokrácia annak elutasítása, hogy magunkra is érvényesnek tartsuk ugyanazokat a standardokat, mint amiket másokra érvényesnek tartunk. A modern társadalmakban gyakran használjuk a hipokrita szót politikusokra, akik kampányígéretekkel házalnak a szavazók körében. A választások után pedig általában kiderül, hogy a jól hangzó szólamok köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
De ugyanúgy álszent az az anyuka, aki látványosan hőzöng a játszótéren a nassolnivalók ellen, otthon pedig oda se néz, amikor csemetéje rárepül a csipszes zacskóra.
Álszent a szomszédunk, aki bevallása szerint nem pletykál a többiekről, mégis rendszeresen lebukik, hogy az ellenkezőjét teszi. Képmutató a testvérünk, aki megállás nélkül szónokol a jógáról, miközben ő maga teljesen ellustult, és már nem is jár az órákra.
Mind álszentek vagyunk valamennyire
És ugyanúgy hipokriták vagyunk mi is, amikor például a szabad párválasztásról papolunk, de közben maró kritikával illetünk minden párt a környezetünkben. Legyünk őszinték: kivel nem fordult már elő hasonló helyzet? Egyáltalán lehetséges, hogy sose legyünk álszentek?
A hipokrita szó a színlelés görög megfelelőjéből származik. Gondoljunk csak vissza a múlt hétre, hányszor tettettünk valamit, pusztán jóindulatból? Mondtunk valamit, amit nem teljesen komolyan gondoltunk, de az adott pillanatban az tűnt helyesnek. Ha értékelnünk kellene, persze semmiségként hivatkoznánk rá, és az esetek többségében ez igaz is.
Kapcsolódó
A manipulátorok 9 trükkje
Szintlépésről akkor beszélünk, amikor az álszent ember komoly károkat okoz a környezetében, és már nem is látja, hogy milyen szinten manipulálta a valóságot. Amikor már két részre felosztotta a világot: az egyik az ő oldalán áll, a másik pedig ellene, de nyilván utóbbi az érdemtelen oldal.
Az álszent legfőbb eszköze a kettős mérce
Nézzük meg, milyen klasszikus jelei vannak annak, hogy hipokrita személlyel van dolgunk:
- lelkesen ad tanácsot, de ő nem követi a saját útmutatásait
- toleranciáról prédikál, de mindenkit elítél, aki nem felel meg a gondolkodásmódjának
- erkölcsről oktat, de ő maga szégyenteljes életet él
- másnak tetteti magát, csak hogy elfogadják
- másoknak magasra teszi a lécet, magával megengedőbb
- szabályokat hoz létre, melyeket ő a legkevésbé sem követ
- úgy alakítja a véleményét, hogy másoknak megfeleljen
- másokat olyan dolgokért ítél el, melyeket ő maga is elkövet
- szívesen segít, de csak ha ez áll érdekében
- érdeklődést színlel, ha ez segít rajta
- felháborodást színlel, miközben ő semmit nem tesz az ügy érdekében
- másképp cselekszik, ha figyelik, mint mások háta mögött
Olykor előfordul, hogy az álszent ember ráébred tette következményeire, és előáll valamelyik klasszikus kifogással, úgy mint az általában nem szoktam ilyet csinálni vagy a nem tehetek róla. Az esetek többségében ez azonban nem más, mint önmaga és a környezete meggyőzése arról, hogy ő valójában jó ember.
Minket is beszippanthat a képmutatás
Nehéz dolgunk van a hipokrita személyiséggel, mert ha nem figyelünk, előbb-utóbb a mi személyiségünket is negatív irányba befolyásolja. Ha például felelősséget vállalunk érte, kellemetlen helyzetbe kerülhetünk. Ha közeli a kapcsolatunk, akkor pedig bizalmatlanná válhatunk a visszatérő rossz tapasztalatok miatt.
A közeli kapcsolat elhomályosítja a tisztánlátásunkat is, hiszen egy konfliktus során az igazságnál erősebb lehet bennünk az érzés, hogy törődünk a másikkal, amit a hipokrita könyörtelenül ki is használ.
Ne dőljünk be az állítólagos erkölcsi magaslatnak, amelyről a hipokrita szemléli a világot! Jó, de hogy védjük meg magunkat vele szemben?
Így kommunikáljunk egy álszent személlyel
Könnyű azt mondani, hogy magunkban csak bólintsunk az álszent viselkedésre, majd udvariasan szálljunk ki a beszélgetésből. Erre nincs mindig lehetőség, ráadásul az igazságérzet olykor erősebbnek bizonyul a realitásnál.
Álszent magatartás esetén mérlegeljünk, hogy megéri-e a konfrontáció (Fotó: Getty Images)
1. A nyugalom megőrzése
Próbálj nyugodt maradni, és fogd rövidre a beszélgetést. Ha úgy érzed, túl sok időt és energiát emészt fel az interakció, hivatkozz egy elintéznivalóra vagy mondd azt, hogy nincs időd sokáig csevegni.
2. Mérlegelés
Mérlegeld az álszentség szintjeit: például egy hozzád közelálló személy megváltoztatja a preferenciáit, amikor más társaságban vagytok, az éppen népszerű trendeknek megfelelően. Nem biztos, hogy ebbe érdemes beleállnod.
3. Távoli rokon esete
Ha korlátozott a kapcsolatod az illetővel, akkor se feltétlenül érdemes a konfrontációt választani. A ritkán látott hipokrita rokon szavaira a karácsonyi ebédnél csak vonjunk vállat, cserébe megőrizhetjük a lelki nyugalmunkat.
4. Ha nem fontos, engedd el
Ha jelentéktelen témáról van szó, és senki nem sérül a viselkedés által, tényleg engedd el, főleg, ha olyan emberről van szó, akit sűrűn látsz, például kolléga, osztálytárs. Habár irritáló a másik viselkedése, bölcs mosollyal nyugtázzuk, hogy nem akarjuk bonyolítani az életünket.
Ha nincs elegendő bizonyítékunk, nehéz megfogni az álszent embert, ezért inkább a saját érzelmeinket és viselkedésünket próbáljuk kontrollálni.
Ha lehet, maradjunk távol az illetőtől, és szorítkozzunk olyan témákra, amelyek nem zaklatnak fel minket.
5. Olykor muszáj szembeszállni
Ha viszont elkerülhetetlen a konfrontáció, törekedjünk arra, hogy udvariasak és tisztelettudóak legyünk. Jó ötlet lehet a szendvics módszer: indítsunk valami pozitívval, térjünk rá a lényegre, végül zárjuk a gondolatot szintén valami pozitívval. Megszégyenítés és vádaskodás helyett ebben a helyzetben is érdemes az én kezdetű mondatokat használni (én úgy érzem, nekem az a benyomásom, én személy szerint stb.).
Segíthet a kívülálló nézőpontja is, azaz próbáljuk elmagyarázni, hogyan látszódik a másik viselkedése kívülről, és hogy ez miért lehet frusztráló vagy bántó másnak.
Például, mert emiatt kevésbé tud megbízni az illetőben.
Ha fontos számunkra az illető vagy a téma, legyünk türelmesek, és mutassunk rá újra a képmutató magatartásra! A nagyközönséget azonban mellőzzük, az álszent ugyanis annál kevésbé vallja be saját képmutatását, minél több ember előtt kell ezt megtennie.
Kapcsolódó
1973: Szolnoki Dandin, kaposvári Tartuffe
Persze a legjobb szándék ellenére is előfordul, hogy ellenséges érzelmi reakciót fogunk kiváltani a hipokrita személyből. Maradjunk mindig higgadtak, de természetesen ha elfajul a helyzet, akkor nyugodtan szálljunk ki a beszélgetésből.
Hipokritának lenni függőséget jelent.
Egyszer-egyszer mi is beleesünk a csapdába, de a nap végén arra emlékezzünk, hogy csak az tud igazán hiteles lenni, aki hű önmagához és a meggyőződéséhez. Aki nem fél aszerint cselekedni, ahogyan a világról gondolkodik.
Jane Austen regényei is hemzsegnek az álszent hősöktől és hősnőktől.
Kiemelt kép: Getty Images
Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók!
